A kapitalizmusban a termelés célja a tulajdonosok anyagi nyeresége, más szóval a profit. Tehát nem az emberi lények gyarapodása, fejlődése, szükségleteinek kielégítése, hanem a tőke gyarapodása, a profit maximalizálása a legfőbb cél. A profitot, amely a dolgozók (a prolik) kizsákmányolásából keletkezik, a tőkések teszik zsebre. A kapitalizmusban a létbiztonságot a pénz adja. Sok ember az egész életét értelmetlen munkára áldozza, hogy meg tudjon élni és fel tudja nevelni a gyerekeit. A legtöbb emberben óriási elégedetlenség van, a társadalmi konfliktusok éleződnek, a társadalom szétesésével fenyegetnek. Mindennap hallunk sztrájkokról, tüntetésekről, lázongásokról (illetve hallanánk, ha nem hallgatnák el őket). A technológiai fejlettség jelenlegi szintjén mindenki bőségben és boldogságban élhetne, ehelyett hajszolt, szorongó és létbizonytalanságban élő emberekkel van tele a világ, néhány milliárdos viszont kedvére pazarolhatja az erőforrásokat, és amit más megtermelt számára. Az együttműködés és a szolidaritás helyett az egész társadalmat a verseny és a konkurencia hatja át. A profit hajszolása környezetpusztításhoz, a globális éghajlatváltozáshoz vezet, ami már az emberiség létét fenyegeti. Hiába beszélnek környezetvédelemről, a kapitalista növekedés és felhalmozás parancsa mindennél erősebb. Jelenleg semmilyen problémát nem lehet megoldani, ha az a profitot csökkenti.
Nem arról van szó, hogy mindezek a kapitalizmus rendellenes, hibás működéséből következnek, amelyeket kormányváltással vagy jobb törvényekkel stb. orvosolni kellene, hanem ezek "természetesek", vagyis szükségszerűen adódnak a kapitalizmus normális működéséből. Tehát a sokféle baj okát nem egyes elszigetelt eseményekben, intézkedésekben kell keresni! Fel kell ismerni, hogy az egész társadalommal baj van. Felesleges kis módosításokért, reformokért küzdeni. Az egész társadalmat kell megváltoztatni, nem reformok, hanem forradalom útján. A kapitalizmust nem lehet megdönteni szavazással, az csak pótcselekvés: elhiteti velünk, hogy tehetünk valamit azért, hogy a dolgok jobbra forduljanak. Csak úgy képzelhető el a változás, hogy a dolgozó tömegek világméretekben fellázadnak és megtámadják a rendszert. Amíg hajlandóak húzni az igát, nem várható lényeges javulás. Meg kell szervezni önmagunkat és meg kell szerezni a termelés, és általában a saját létfeltételeink feletti uralmat, fel kell számolni a kapitalista tulajdont. Az emberiség érdekei és szükségletei legyenek a meghatározóak a profit diktatúrájával szemben. A kapitalizmust kompromisszumok nélkül meg kell szüntetni, ez pedig csak forradalmi úton és csak világméretekben lehetséges.
Az "anarchia" szó a hétköznapi használattal ellentétben nem zűrzavart és fejetlenséget jelent, hanem uralomnélküliséget. Az anarchizmus lényege nem a hatalmat gyakorló személyek megtámadása, hanem magának a hatalomnak, mint emberek közti viszonynak az elutasítása, a hierarchia tagadása. Mi anarchisták nem egy szervezetlen, hanem egy teljesen másként, sokkal jobban megszervezett társadalmat akarunk. Ez a küzdelem az elnyomott és kizsákmányolt tömegek társadalmi mozgalmában, a jelenlegi és a múltbéli társadalmak gyakorlati tagadásában ölt testet. Mi anarchisták nem egyenlő jövedelmeket követelünk, hanem a pénz és általában a csere eltörlését és ezzel együtt a kapitalizmus összes kísérőjelenségének (gazdasági válságok, munkanélküliség stb.) felszámolását. Jelenleg az a feladatunk, hogy segítsünk a többi proletárnak, hogy ők is megértsék ezt, hogy együtt megszervezzük önmagunkat a kapitalizmus megdöntésére. E nélkül a kapitalizmus megsemmisíti az emberiség létfeltételeit, ami újabb, még pusztítóbb háborúkhoz és barbársághoz vezet.
Az anarchizmus harcol a környezetszennyezés, továbbá minden faji, vallási, és nemi diszkrimináció ellen. A rasszizmus és a nők elnyomásának megszüntetése nélkül nincs szabad társadalom. A természet kizsákmányolásának megszüntetése nélkül nincs fenntarthatóság, nincs létbiztonság. Azonban nem a jelenlegi társadalom keretei között akarjuk megszüntetni az elnyomást és a kirekesztést, hanem a jelenlegi, szükségképpen elnyomó társadalom helyett felépítendő új társadalomért küzdünk, amelyben nem lesz elnyomás és a természettel is harmóniában fogunk élni.
Mi nem részmegoldásokat, tüneti kezelést akarunk. A jelenlegi társadalom ezer sebtől vérzik, napjai meg vannak számlálva. Az emberiségnek két választása van: radikális anarchista forradalom vagy kapitalista embertelenség és barbárság.
Ne merülj el a pártpolitika mocsarában! Ne dugd a fejedet a homokba! Más országokban sokkal nagyobb tömegek ráébredtek a forradalom szükségességére és elkezdtek megszerveződni! Szervezkedjünk mi is, csak összefogva van esélyünk!
Bővebben: l. Kiáltvány 2009-ből