Anarchizmus (Modern ideológiák)
JEGYZETEK


      Ezúton mondunk köszönetet Gábor Lucának a kötet tervének kitartó támogatásáért, Haskó Katalinnak és Seres Lászlónak a szerkesztéshez nyújtott értékes segítségéért.

[1] Rudolf Rocker: Anarcho-syndicalism. London, 1938. id. Noam Chomsky: Introduction. In: Daniel Guérin: Anarchism. New York, Monthly Review Press, 1970. VII. o.

[2] Rocker, i. m. XII. o.

[3] L. Murray Rothbard: The Anatomy of the State. In: Contemporary Anarchism. (szerk.: Perlin, Terry) New Brunswick, Transaction Books, 1979. 127-159. o.; valamint uő: Why Be Libertarian? i. m. 151-155. o.

[4] Ennek első kifejtését l. Bozóki András: Az anarchizmus elmélete és típusai. In: Anarchizmus és rendezőelvek. A Magyar Politikatudományi Társaság Évkönyve. Budapest, 1986. 151-168. o.

[5] Szabó Máté: Zöldek, alternatívok, környezetvédők. Budapest, Gondolat, 1985. 153. o.

[6] F. Nietzsche: Imígyen szóla Zarathustra. Budapest, 1908. 66. o.

[7] Benjamin R. Tucker: Individual Liberty. New York, Vanquard Press, 1926. 55. o.

[8] Schmitt Jenő Henrik: A jogállapot döglehelete. In: Állam nélkül. 1898. február.

[9] Eric Hobsbawm: Primitív lázadók. Budapest, Kossuth, 1974.

[10] Mihail Bakunyin: Isten és az állam. L. kötetünkben.

[11] Georg Simmel: A vallás. In: Válogatott társadalomelméleti tanulmányok. Budapest, Gondolat, 1973. 532. o.

[12] Mahátmá Gandhi: Válogatott írásai és beszédei. Budapest, 1928. 67. o.

[13] L. Török Endre: Lev Tolsztoj - Világtudat és regényforma. Budapest, Akadémiai, 1979. 15. o.

[14] Az anarchizmusról. In: Népakarat. (Budapest) 1884. március 15.

[15] Schmitt Jenő Henrik: A királyné meggyilkoltatása. In: Állam nélkül, 1898. szeptember.

[16] Bibó István: Az államhatalmak elválasztása egykor és most. In: Bibó István Összegyűjtött Munkái. 2. kötet. Bern, EPMSZ, 1982. 542. o.

[17] Szilágyi Ákos: Aufklérizmus és terror. In: Medvetánc, 4. szám, 1982. - 1. szám, 1983.

[18] Egyenlőség és szabadság viszonyát érdekfeszítően tárgyalja Tamás Gáspár Miklós: A szem és a kéz című könyvében. Budapest, AB, 1983.

[19] Bővebben l. erről David Miller: Anarchism. London, Dent and Sons, 1984. 176-177. o.

[20] Batthyány Ervin előadása a Társadalomtudományi Társaság vitaülésén. In: Batthyány - Migray - Schmitt: Anarkizmus. Budapest, 1904. 11. o.

[21] L. ehhez: Robert Sugden: Spontaneous Order. In: Journal of Economic Perspectives, Fall, 1989. 85-97. o.

[22] Georg Simmel: A vallás. In: Válogatott társadalomelméleti tanulmányok. Budapest, Gondolat, 1973. 522. o.

[23] A proudhoni "mutualizmus" gondolata igen erőteljesen jelen van a XX. századi antropológiai elméletekben (Mauss, Levi-Strauss stb.).

[24] Harold Barclay: People Without Government. London, Kahn and Averill with Cienfuegos Press, 1982. 17. o.

[25] Paul K. Feyerabend: Against Method. Outline of an Anarchistic Theory of Knowledge. London, 1975.

[26] Paul K. Feyerabend: Problems of Empiricism. In: Philosophical Papers. Vol. 2. 27-30. o.

[27] Mihail Bahtyin: François Rabelais művészete, a középkor és a reneszánsz népi kultúrája. Budapest, Európa, 1982. 15. o.

[28] Hermann Nitsch: Jeruzsálem meghódítása. In: Másvilág, Bölcsész-Index, 1985. 71. o.

[29] Schmitt Jenő Henrik: Valentinosz. IV. rész. In: Gnosztikus írások, 35. 1929. Sokszorosított kézirat, 12. o.

[30] Bővebben erről l. Sükösd Miklós: Utak az anarchia felé. In: Anarchizmus és rendezőelvek. A Magyar Politikatudományi Társaság Évkönyve. Budapest, 1986.

[31] Pierre Clastres: Staatsfeinde. Studien zur politischen Antropologie. Frankfurt am Main, 1976. 23. o.

[32] Rosa Mayreder: Dertypische Verlaufsozialer Bewegungen. Bécs, 1917. Id. Alexander Gerschenkron: Az ideológia mint módszertani és történeti probléma. In: A gazdasági elmaradottság - történelmi távlatból. Budapest, Gondolat, 1984. 155-156. o.

[33] Szabó Miklós: Reflexiók az anarchizmusról. In: Anarchizmus és rendezőelvek. A Magyar Politikatudományi Társaság Évkönyve. Budapest, 1986. 200. o.

[34] Molnár Máté - Vadász Sándor: Kritikai megjegyzések. In: Anarchizmus és rendezőelvek. 219-221. o.

[35] L. Robert P. Wolff: In Defense of Anaichism. New York, Harper and Row, 1970. 81. o.

[36] Uo.

[37] Wolff, i. m. 82. o.

[38] David Miller: Anarchism. London, Dent & Sons, 1984. 174, o.

[39] Miller, i. m. 175. o.

[40] Miller, i. m. 179-180. o.

[41] Mihail Bakunyin: Államiság és anarchia. Budapest, Gondolat, 1984. 178. o.

[42] Wolff, i. m. 71. o.

[43] Uo. 72. o.

[44] Karl Mannheim: Ideológia és utópia. Budapest, Kossuth, é. n. 179. o.

[45] Uo.

[46] Robert A. Dahl: Democracy and Its Critics. New Haven and London, Yale University Press, 1989. 44. o.

[47] Dahl, i. m. 47. o.

[48] Vö. Colin Ward (szerk.): A Decade of Anarchy (1961-1970). London, Freedom Press, 1987.

[49] A párizsi események anarchista jellegéről l. a szemtanú leírását: Vadász Sándor: Anarchista jelenségek az 1968. május-júniusi eseményekben. In: Anarchizmus és rendezőelvek. A Magyar Politikatudományi Társaság Évkönyve. Budapest, 1986. 205-207. o.

[50] Robert Nozick: Anarchy, State and Utopia. New York, Basic Books, 1976. 26-149. o.

[51] Loren E. Lomasky: Persons, Rights, and the Moral Community. New York - Oxford, Oxford Univesity Press, 1987. 105-110. o.

[52] L. pl. R. P Wolff: In Defense of Anarchism. With a Reply to Jeffrey H. Reiman's "In Defense of Political Philosophy". New York, Harper and Row, 1976.; Robert A. Dahl: Democracy and Its Critics. New Haven - London, Yale University Press, 1989.

[53] Lomasky, i. m. 106. o.

[54] Az államszocializmus kritikájához a kommunista forradalmak előtt l. pl. Pierre Joseph Proudhon: To Karl Marx; Michael Bakunin: Perils of the Marxist State; Benjamin Tucker: State Socialism and Anarchism. In: George Woodcock: The Anarchist Reader. Sussex, England; Atlantic Highland, N.Y: Harvester Press/Humanities Press, 1977. 138-153. o.; Jean Grave: A társadalom a forradalom utáni napon. Társadalmi Forradalom. 1919. június 5., június 20., július 5. A megvalósult államszocializmus kritikájához l. Emma Goldman: The Failure of the Russian Revolution. In: Woodcock, i. m. 153-162. o.; uő: My Disillusionment in Russia. New York, 1932.; uő: My Further Disillusionment in Russia. New York, 1925.; Voline: Nineteen-Seventeen: The Russian Revolution Betrayed; uő: The Unknown Revolution. New York, 1955.; valamint a Társadalmi Forradalom című anarchista lap 1919-es évfolyamának számait.

[55] L. ehhez: Phil Goodstein: The Theory of the General Strike from the French Revolution to Poland. New York, Columbia Univesity Press, 1984.; Bozóki András: Anarchizmus és anarcho-szindikalizmus. In: Szakszervezeti Szemle, 1. szám, 1988. 58-64. o.

[56] Jemnitz János: Az anarcho-szindikalizmus franciaországi történetéhez 1914 előtt. In: Századok, 5-6. szám, 1962.

[57] Josiah Warren: Equitable Commerce. New York, Burt Franklin, 1852. 13. o.

[58] Tuckert id. David Miller: Anarchism. London, Dent and Sons, 1984. 34. o.

[59] Az amerikai individualista anarchizmusról. Eunice Schuster: Native American Anarchism. Port Townsend, Loompanics, 1983.; William Reichert: Partisans of Freedom. Bowling Green, Bowling Green University Press, 1976.; James Martin: Men Against the State. The Expositors of Individualist Anarchism in America 1827-1908. Colorado Springs, Ralph Myers Publisher Inc., 1970.; Gary Kline: The Individualist Anarchists. A Critique of Liberalism. New York, University Press of America, 1987.; Jerome Tuccille: Radical Libertarianism. San Francisco, Cobden Press, 1985.; Murray Rothbard: Individualist Anarchism in the United States. in: Libertarian Analysis, Winter, 1970.

[60] Miller, i. m. 43. o.

[61] Friedrich A. Hayek: Law, Legislation and Liberty. Vol. 2. The Mirage of Social Justice. Chicago, Chicago University Press, 1976. 83. o.

[62] Murray Rothbard: For a New Liberty. A Libertarian Manifesto. New York, Libertarian Review Foundation, 1973.; uő: Society Without a State. In: Pennock - Chapman (szerk.): Nomos XIX: Anarchism. New York, New York University Press, 1978. Rothbard megközelítését elemzi David Miller, i. m. 35-36. o., 67. o.

[63] Larry Diamond: Túl autoritarianizmuson, totalitarianizmuson: a demokratizálás stratégiái. In: Európai Magyarországért: a magyar átmenet történelmi és nemzetközi perspektívában. (Szerk.: Bozóki András - Sükösd Miklós.) In: Mozgó Világ, 8. szám, 1990. 80. o.; L. még: Faragó Béla: Nyugati liberális szemmel. Párizs, Magyar Füzetek Könyvei, 1986.

[64] Juan Linz: Totalitarian and Authoritarian regimes. In: Greenstein - Polsby (szerk.): Handbook of Political Science. 3. kötet: Macropolitical Theory. Reading, Addison - Wesley, 1975. 187-192. o.

[65] Vö. Hannah Arendt: Totalitarianism. New York, Harcourt Brace Jovanovich, 1985. 155-177. o.

[66] Carl Friedrich - Zbigniew Brzezinski: Totalitarian Dictatorship and Autocracy. New York, Prager, 1956.

[67] Vö. Bozóki András: Az anarchizmus elmélete és típusai. In: Anarchizmus és rendezőelvek. A Magyar Politikatudományi Társaság Évkönyve. Budapest, 1986. 162. o.

[68] Engels gondolatait idézi David Miller: Anarchism. 92-93. o.

[69] Az "új osztály" elméleteiről l. Szelényi Iván - Bill Martin: Az újosztály-elméletek három hulláma. In: Szelényi Iván: Új osztály, állam, politika. Budapest, Európa, 1990. 137-162. o.

[70] Jászi Oszkár: A szocializmus egy új megalapozása. In: Jászi Oszkár: A kommunizmus kilátástalansága és a szocializmus reformációja. (Szerk.: Gyurgyák János - Kövér Szilárd.) Budapest, Századvég, 1989. 193. o.

[71] Kidolgozva l. Bibó István: Válogatott tanulmányok. 3. kötet. (Szerk.: Huszár Tibor - Vida István.) Budapest, Magvető, 1986. 7-123. o.

[72] Jászi Oszkár: Marxizmus vagy liberális szocializmus. Párizs, Magyar Füzetek Könyvei, 1983. 70. o.

[73] Uo. 119. o.

[74] Bibó István, i. m. 93. o.

[75] Uo. 77. o.

[76] A liberális szocializmus eszméinek bővebb ismertetését l. Bozóki András - Sükösd Miklós: Az anarchizmustól a liberális szocializmusig. In: Jelenkor, 2. szám, 1988. 140-150. o.

[77] Herbert Marcuse: Az egydimenziós ember. Budapest, Kossuth, 1971. 40. o.

[78] David Miller, i. m. 149-150. o.

[79] John Gray: Liberalism. Minneapolis, University of Minnesota Press, 1986. 82. o.

[80] Szabó Miklós: A liberalizmus utópiája és a "létező" liberalizmus. In: Válság és reform. A Magyar Politikatudományi Társaság Évkönyve. Budapest, 1987. 151-152. o.

[81] Pjotr Kropotkin: Kölcsönös segítség mint természettörvény. Budapest, 1908.

[82] A liberalizmusról l. bővebben: T. S. Ashton: The Industrial Revolution. London, Oxford University Press, 1948.; L. T. Hobhouse: Liberalism. New York, Oxford University Press, 1964.; Ludwig von Mises: Liberalism in the Classical Tradition. San Francisco, Cobden Press, 1985.; Liberalizmus-vita. In: Válság és reform. A Magyar Politikatudományi Társaság Évkönyve. Budapest, 1987. 125-174, o.

[83] A mai anarchista világmozgalom áttekintését l. Seres László: Anarchizmus ma. In: Anarchizmus és rendezőelvek. 213-219. o.; Seres László - Bozóki András - Sükösd Miklós: Az anarchizmustól az alternatív mozgalmakig. In: Mozgó Világ, 4, szám 1991. 22-33. o.

[84] "A munkásbizottságok egy része szoros kapcsolatban áll az anarchoszindikalistákkal, amely a független szakszervezeti mozgalmon belül a legszervezettebb, ugyanakkor az elméletileg leginkább megalapozott irányzatot képviseli. Folyóiratuk, az Obscsina, az alternatív társadalmi mozgalmak egyik legkritikusabb lapja a szindikalizmust mint a munkásönigazgatás ideológiáját mindenféle függőséget teremtő hatalommal szemben hirdeti meg: a kommunista párt[tal], az állami, a militáris hatalmakkal éppúgy szemben áll, mint a technokráciával vagy a tőke hatalmával; egyedül a kollektív tulajdonformák létjogosultságát ismeri el. ...az anarchoszindikalista konföderáció igen kiterjedt szervezetekkel rendelkezik, ma már 10 nagyobb városban van szamizdat lapjuk. ...a radikális pétervári Fekete Zászló, az anarchokommunisták lapja a gorbacsovi liberalizálás helyett az osztályharc kiéleződésével a viszonyok konfrontálódását tartja kívánatosnak." Kiss Ilona: A munkásosztály paradicsomot is enne. In: Beszélő. 1990. július 28. 9. o.

[85] Az anarchista szellemiség fogalmáról l. Sükösd Miklós: Utak az anarchia felé. (A magyar anarchista hagyományból) In: Anarchizmus és rendezőelvek. i. m. 176-179. o.

[86] Erre azért is szükség van, mert a posztmodernizmusról csak néhány ismertetés - könyvtárnyi irodalmából pedig lényegében semmi sem - jelent meg magyarul. Vö. Körkérdés a posztmodernről. In: Medvetánc, 2. szám, 1987. 217-265. o.; Böröcz József: A posztmodern társadalomtudomány (Marx - tótágast). In: Valóság. 1990. június. 38-48. o.

[87] Id. Alice Jardine: Gynesis: Configurations of Woman and Modernity. (Ithaca - London, Cornell University Press, 1985.) 148. o.

[88] Terry Eagleton: Literary Theory: An Introduction. Minneapolis, University of Minnesota Press, 1983. 60. o.

[89] Böröcz József: A posztmodern társadalomtudomány. (Marx - tótágast). In: Valóság. 1990. június. 42. o. (A kétértékű oppozíció [binary opposition] kifejezést a jelen írásban kétpólusú ellentétnek magyarítottuk.)

[90] L. Noam Chomsky idézett bevezetését Daniel Guerin: Anarchism című könyvéhez, továbbá az életművének nagyobb részét kitevő radikális politikai elemzéseket az USA szerepéről Vietnamban, a Közel-Keleten, Közép-Amerikában, valamint az amerikai média szerepéről; Paul Feyerabend: Against Method. Outline of an Anarchistic Theory of Knowledge. London, 1975.; Paul Feyerabend: Tézisek az anarchizmusról. In: Medvetánc, 4. szám, 1985. - 1. szám, 1986.; Alttrichter Ferenc: Anarchista ismeretelmélet. In: Világosság, 8-9. szám, 1980.

[91] A posztmodernizmus és az ellene szóló érvek elemzése messzire vezetne. Említsünk meg röviden három lehetséges ellenérvet. 1. A posztmodernizmusnak lehetséges konzervatív értelmezése is, hiszen ha semmilyen reprezentációnak nincsen nagyobb jogosultsága a másiknál, vagyis ha minden ideológia csak részérdeket jelenít meg, akkor logikailag "bármi mehet": vagyis az antihumánus, kegyetlen ideológiákkal szembeni ellenállásának sincs jogos logikai alapja. 2. Hogyan válaszol a posztmodernizmus szélsőséges relativizmusa a nyugati empirizmuson alapuló tudományos-technikai eredmények kihívására (például ember a Holdon versus az asztrológia homályossága)? 3. Ha minden álláspontot relativizálni lehet, akkor magát a posztmodernizmust is relativizálni lehet. Mi akkor az érvényessége?

[92] A feminista kritika nyomán maguk a nyugati nyelvek - az angol, a német, a francia stb. - is elkezdtek változni. Így például a férfialakokat általános alanyként (például 'he', 'man', 'mankind' egyoldalúan előtérbe helyező nyelv a feminista kritika nyomán fokozatosan helyet ad a két nem alakjai együttes használatának ('he or she'; 's/he'), illetve semleges nemű ('person', 'people', 'humankind') alakoknak. Megindult a szexista - legjellemzőbben a tömegkultúrában és a reklámokban megjelenő - képi világ erőteljes kritikája is.

[93] Helene Cixous: The Laugh of the Medusa. In: Critical Theory Since 1965. Szerk.: Hazard Adams - Lerory Searle. Tallahassee, Florida State University Press, 1986. 316. o.

[94] Julia Kristeva: Woman's Time. In: Critical Theory Since 1965. Szerk.: Adams - Searle, i. m. 474. o.

[95] Mindez bizonyos feszültséget idéz elő a posztmodern feminizmus és a hagyományos feminizmus között. A posztmodern feministák szerint az uralkodó rendszer egészét és az annak alapot adó gondolkodási-társadalmi mélyszerkezeteket kell támadás alá venni, nem pedig egy biztonságos zugot kell találniuk a férfidomináns rendszerben. A férfiakéval egyenlő jogokat célzó hagyományos feministákkal szemben tehát igen kritikusak a posztmodernek. Úgy tekintik őket, mint akik beveszik a felvilágosodás racionalitásának egyszerű "igazságait", a szubjektivitás, a reprezentáció és az identitásteremtés egyértelműségének állítását, ami elkerülhetetlenül vezet a nők betagozódásához a férfi-társadalomba. "A nő azért van, hogy felrázza, zavarja és leértékelje a maszkulin értékeket, nem pedig azért, hogy kapcsolódjon hozzájuk. Szerepe, hogy fenntartsa a különbözőséget azzal, hogy a különböző értékekre mutat, életet ad nekik, és játékba hozza őket egymás ellen." Julia Kristeva: Polyglues. Párizs, Editions du Seuil, 1977. 498. o.; id. Josette Feral: The Powers of Difference, eds. Hester Eisenstein - Alice Jardine. New Brunswick - London, Rutgers University Press, 1988. 92-93. o. Ebben áll a mai feminizmus kettőssége: egyszerre követel egyenlőséget (egyenlő fizetést, munka-, oktatási és szexuális lehetőségeket) és a két nem hierarchia nélküli különbségének elismerését (a domináns logikai és társadalmi rendszerek felforgatását, a 'női' értékek elismerését és teret a 'feminin' hangnak).

[96] Cixous, i. m. 315. o.

[97] Cixous, i. m. 36. o.

[98] Szabó Máté: Az anarchista tradíciók és az új társadalmi mozgalmak. In: Anarchizmus és rendezőelvek. 1986. i. m., 209. o.

[99] Karl Mannheim: Conservativism. A Contribution to the Sociology of Knowledge. London and New York, Routledge and Kegan Paul, 1986. 87-110. o.

[100] Brigitta Jager - Regina Michalik: Utópia. In: Politikai ökológia. Szemelvények a nyugati alternatív mozgalmak elméletéről és politikájáról. Szerk.: Szabó Máté. Budapest, Bölcsész Index Centrál Könyvek, ELTE BTK, 1989. 259, o. Az idézett írás a nyugatnémet zöldek 1987-es választási programjában, annak "margóján" jelent meg.

[101] Az itt következő összefoglalás Robin Clarke és Szabó Máté sémáinak felhasználásával készült. Vö. Szabó Máté: Politikai ökológia. Az alternatív mozgalmak ambivalens "társadalomelméletéhez". 1989. 8-10. o.

[102] Szabó, 1989. 10. o.

[103] M. Maren-Grisebach: Philosophie der Grünen. Günter Olzog, München, 1982. 80-82. o. Id. Szabó Máté, 1989. 27. o.

[104] Szabó, 1989. 28-29. o.

[105] Id. Szabó, 1986. 208. o.

[106] Szabó, 1986. 209. o.

[107] Az alternatív mozgalmak szoros kapcsolatára szervezeti átfedések is utalnak: az ökofeministák így elsősorban Németországban és az USA-ban; az antimilitarista mozgalom női szárnya Angliában; az anarchofeministák az USA-ban váltak ismertté. A legismertebb példa a Greenpeace világmozgalomé, amely együtt küzd az ökológia és a béke ügyéért.

[108] Szabó, 1986. 209-210. o.

[109] A példák Colin Wardtól származnak. Lehetséges kritikájuk, hogy a fenti szervezetek esetében a központi irányítás azért marad el, mert nem töltene be lényegi funkciót, s nem azért, mert e szervezetek anarchista értékeket követnek. Más típusú szervezetek esetében a központi irányítás funkcionálisabb lehet. Vö. Colin Ward: Topless federations. Részlet az Anarchy in Action című műből. [1973]) In: Woodcock, i. m. 319-320. o.

[110] Pierre Joseph Proudhon: Du Principe Federatif et de la Necessite de Reconstituer le Parti de la Revolution. Paris, 1863. Id. Colin Ward. In: Woodcock, i. m. 321. o.

[111] Vö. Philippe C. Schmitter: Szervezett érdekek és 1992 Európája. (kézirat)

[112] Vö. Európai Magyarországért (Megszelídíteni a nacionalizmust). Sükösd Miklós interjúja Borsody Istvánnal. In: Európai Magyarországért: a magyar átmenet történelmi és nemzetközi perspektívában. (Szerk.: Bozóki András - Sükösd Miklós.) In: Mozgó Világ, 8. szám, 1990. 119-128. o.; valamint Stephen Borsody: The Tragedy of Central Europe. New York, Collier Books, 1960.

[113] Murray Bookchin: New Social Movements: The Anarchic Dimension. In: David Goodway (szerk.) For Anarchism. History, Theory, Practice. London - New York, Routledge, 1989. 267. o.

[114] Bookchin, i. m. 269. o.

[115] Bakunin on Anarchy. Szerk.: Sam Dolgoff. New York, Knopf, 1972. 223. o. Id. Bookchin, i. m. 271. o.

[116] Bookchin, i. m. 271-272. o.

[117] Daniel Bell: The Coming of Post-Industrial Society. New York, Basic Books, 1976. [1973] 487. o.

[118] Bell, i. m. 487-488. o.

[119] Ronald Inglehart: The Silent Revolution in Europe: Intergenerational Change in Post-Industrial Societies, American Political Science Review (1971. december), 991-1017. o.; uő: The Silent Revolution. Princeton, Princeton University Press, 1977.

[120] Ronald Inglehart: The Renaissance of Political Culture. In: American Political Science Review. 82:4, 1988. 1224. o.; l. továbbá: Ronald Inglehart, 1990.

[121] Ronald Inglehart: Economic change, cultural change and global democratization. Előadás a Harvard Egyetemen 1990. február 23-án.

[122] Jean Baudrillard kifejezése, magyarul I. Böröcz, i. m.

[123] George Woodcock: Anarchism. A History of Liberiarian Ideas and Movements. Cleveland - New York, Meridian Books, 1962. 469. o.

[124] Bookchin, i. m. 272. o.

[125] Vissza a fakanálhoz. Az Independent cikkét közli a Világ, 1990. július 19. 32. o.

[126] A kifejezést Tamás Gáspár Miklós használja, l. Magyarok és németek. In: Beszélő, 1990. június 30. 13. o.

[127] E gondolatkör kifejezését l. Andrew Arato: Society Against the State: Poland 1980-81. In: Telos, 47 Spring, 1981. 23-47. o.; Arató András: Forradalom, civil társadalom és demokrácia Kelet-Európában. In: Mozgó Világ, 8. szám, 1990. 11-22. o.

[128] Errico Malatesta: Az út az anarchia felé. In: Társadalmi Forradalom. 1911. november 9.

[129] Sebastian Faure: Encyclopedie anarchiste. (é. n.) In: Woodcock, 1977. 62. o. Woodcock Faure végső aforizmáját kritizálva szűkíti az anarchizmus fogalmát. (1962. 9-10. o.) Az anarchista szellemiség fogalmának bevezetése azonban - Faure szellemében - inkább az anarchizmus kapcsolódási pontjaira hívja fel a figyelmet.