Bertolt Brecht : Kaukázusi krétakör

1. KIÉ LEGYEN A VÖLGY?

(Egy szétlõtt kaukázusi falu romjai közt körben ülnek, borozva, dohányozva, két kolhozfalu lakói, többnyire nõk és idõsebb férfiak, de néhány katona is. A fõvárosi Állami Újjáépítési Bizottság egyik szakértõje szintén jelen van.)
Egy parasztasszony balról (mutatja) Ott a dombok között feltartóztattunk három náci tankot, de addigra már széttaposták az almaültetvényt.
Egy öreg paraszt jobbról Szép majorságunk: csupa rom.
Fiatal traktoristalány balról Megraktam a tüzet, elvtárs. (szünet)
Szakértõ Halljátok hát a jegyzõkönyvet: Nukhában megjelent a „Galinszki” kecsketenyésztõ kolhoz küldöttsége. Hitler seregei elõl a kolhoz, hatósági utasításra, kelet felé hajtotta a kecskenyájait. Most visszatelepülne ebbe a völgybe. Küldöttsége megtekintette a falut és környékét, és megállapította, hogy jelentékeny károk keletkeztek itt. (A küldöttek jobboldalt bólintanak.) A szomszédos „Rosa Luxemburg” gyümölcstermesztõ kolhoz (ezt jobbra mondja) azt kérelmezi, hogy a „Galinszki” kolhoz korábbi legelõjén, egy gyérfüvû völgyben az újjáépítés folyományaképpen ezentúl gyümölcsöt és szõlõt termesszünk. Mint az Újjáépítési Bizottság szakértõje, felszólítom a két kolhozfalut, döntsék el egybehangzóan, hogy a „Galinszki” kolhoz visszatérjen-e ide vagy sem.
Az öreg jobbról Elõször is újból tiltakozom a tárgyalás idejének korlátozása ellen. Mi, a „Galinszki” kolhoz tagjai három napon és három éjszakán át jöttünk el idáig, és most csak fél napot engedélyeznek a vitára!
Egy sebesült katona balról Elvtárs, nincs már annyi falunk, se munkáskezünk, se idõnk, mint régen.
Fiatal traktoristalány Minden élvezetünket adagolni kell, megszabták a dohányfejadagot, a bor-fejadagot és a vita-fejadagot is.
Az öreg jobbról (sóhajtva) Halál a fasisztákra! A tárgyra térek és elmagyarázom nektek, miért akarjuk visszakapni a völgyünket. Egész sereg okunk van erre, hadd kezdjem a legegyszerûbbel. Makine Abakidze, pakold ki a kecskesajtot.
(Egy parasztasszony jobbról kendõbe burkolt, hatalmas kerek sajtot vesz elõ a nagy kosárból. Taps és nevetés.)
Az öreg jobbról Tessék elvtársak, lássatok neki.
Egy öreg paraszt balról (bizalmatlanul ) Így akartok levenni a lábunkról?
Egy öreg paraszt jobbról (nevetés közepette) Hogy akarnánk téged ezzel levenni a lábadról. Szurab, te völgyrabló! Tudjuk rólad, hogy elveszed a sajtot, és aztán a völgyet is. (nevetés) Csak egyvalamit kívánok tõled: becsületes választ. Ízlik neked ez a sajt?
Az öreg balról Azt válaszolom, hogy ízlik.
Az öreg jobbról Úgy. (keserûen) Gondolhattam volna, hogy nem értesz a sajthoz.
Az öreg balról Hogyhogy nem értek? Hiszen mondom, hogy ízlik.
Az öreg jobbról Kötve hiszem. Nem olyan, mint a régi idõkben. És miért nem olyan? Mert kecskéinknek nem ízlik úgy az új fû, mint régen a régi. A sajt nem sajt, mert a fû nem fû, errõl van szó. Ezt kérem jegyzõkönyvbe venni.
Az öreg balról De a ti sajtotok kitûnõ.
Az öreg jobbról Nem kitûnõ. Épp hogy közepes. Az új legelõ semmit sem ér, bármit mondanak is a fiatalok. Én mondom, ott nem lehet élni. Még a reggelnek sincs igazi reggel szaga ott. (néhányan nevetnek)
Szakértõ Ne bosszantson a nevetésük, hiszen értik, mit beszélsz. Elvtársak, miért szeretjük a hazánkat? Mert otthon jobban ízlik a kenyér, az ég magasabb, a levegõ fûszeresebb, ércesebben zeng odahaza a hang, még járni is könnyebb hazai földön. Nem igaz?
Az öreg jobbról Ez a völgy mindig is a mienk volt.
Katona Mit jelentsen az, hogy „mindig is”? Senkié sem volt semmi „mindig is”. Fiatal korodban még te sem voltál a magadé, hanem a kacbeki hercegé voltál.
Az öreg jobbról A törvény szerint mienk a völgy.
Fiatal traktoristalány A törvényeket esetenként felül kell vizsgálni, hogy megállják-e még a helyüket.
Az öreg jobbról Így igaz. De mindegy-e, hogy miféle fa áll a szülõházunk mellett? És hogy miféle szomszédaink vannak, az talán mindegy? Azért is vissza akarunk jönni, hogy ti legyetek a szomszédaink, ti völgyrablók. Rajta, nevethettek megint.
Az öreg balról (nevet) Akkor miért nem hallgatod meg nyugodtan, amit „szomszédasszonyod”, a mi agronómusunk, Kato Wahtang arról a völgyrõl mondani akar?
Egy parasztasszony jobbról Még távolról sem mondtunk el mindent, amit völgyünkrõl mondanunk kell. Nem minden házat romboltak le, és majorságunknak legalább az alapfala ép.
Szekértó Államsegélyt itt is kaptok, meg ott is, ezt tudnotok kell.
A parasztasszony jobbról Szakértõ elvtárs, ez itt nem zsibvásár. És ha elvenném a sapkádat és az orrod elé tartanék egy másikat azzal, hogy „Ez jobb”? Lehet, hogy csakugyan jobb, de neked a magadé tetszik jobban.
Fiatal traktoristalány A föld nem olyan, mint egy sapka, legalábbis nálunk nem, elvtársnõ.
Szekértõ Nyugalom. Igaz, hogy a földet elsõsorban szerszámnak kell tekintenünk, amellyel hasznos javakat állítunk elõ, de az is igaz, hogy jogos szeretet fûz bennünket egy meghatározott darabka földhöz. Mielõtt folytatnánk a vitát, javaslom, hogy magyarázzátok meg a „Galinszki” kolhoz tagjainak, mi a tervetek a kérdéses völggyel.
Az öreg jobbról Rendben van.
Az öreg balról Helyes, Katón a sor.
Szekértó Agronómus elvtársnõ!
Az agronómusnõ balról (feláll, katonai egyenruhát visel) Elvtársak, tavaly télen, amikor partizánokként itt harcoltunk, ezen a dombos vidéken, arról beszélgettünk, hogy a németek elkergetése után miként növelhetjük tízszeresére békebeli gyümölcstermelésünket. Kidolgoztam egy öntözõmû tervét. Ha hegyi tavunknál duzzasztógátat építenénk, akkor háromszáz hektár terméketlen föld jutna vízhez. Kolhozunk ez esetben nemcsak több gyümölcsöt, hanem szõlõt is termeszthetne. De csak akkor fizetõdik ki ez a terv, ha a „Galinszki” kolhoz vitatott völgyével is gazdálkodhatunk. Ezek itt a számítások. (Egy mappát nyújt át a szakértõnek.)
Az öreg jobbról Írja be a jegyzõkönyvbe, hogy kolhozunk új méntelepet szeretne létesíteni.
Fiatal traktoristalány Elvtársak, ezt a tervet azokban a napokban és éjszakákon gondoltuk ki, amikor a hegyek közt kellett tanyáznunk, néhány puskával, amelyhez gyakran még golyónk sem volt. Még ceruzát is nehéz volt szereznünk.
(Tetszésnyilvánítás mindkét oldalon)
Az öreg jobbról Köszönet a „Rosa Luxemburg” kolhozbeli elvtársaknak, és mindazoknak, akik megvédték a hazát.
(Egymás kezét rázzák, át ölelik egymást.)
A parasztasszony balról Közben az vezérelt, hogy katonáink, férjeink meg a ti férjeitek még termékenyebb hazába térhessenek vissza.
Fiatal traktoristalány Ahogy Majakovszkij mondta, a költõ, „a szovjet nép hazája legyen az értelem hazája is”!
(A jobboldalon elhelyezkedett küldöttek, az Öreg kivételével felállnak, és a szakértõvel együtt tanulmányozzák az agronómusnõ rajzait. Ilyen felkiáltások hallatszanak: „Hogyhogy huszonkét métert zuhan itt a víz?” – „A sziklákat felrobbantják!” – „Alapjában vége csak cementre és dinamitra van szükségük!” – „Arra kényszerítik a vizet, hogy itt folyjon le, ravasz elgondolás!”)
Nagyon fiatal munkás jobbról (az Öregnek jobbról) A dombok közt az egész földet megöntözik, ezt nézd meg, Aleko.
Az öreg jobbról Nem nézem meg. Eleve tudtam, hogy a terv jó. Nem hagyom, hogy mellemnek szegezzék a pisztolyt.
Katona Csak a ceruzát akarják a mellednek szegezni. (nevetés)
Az öreg jobbról (komoran feláll, és indul, hogy megszemlélje a rajzokat) Ezek a völgyrablók sajnos pontosan tudják, hogy gépeknek és terveknek mifelénk senki sem tud ellenállni.
Parasztasszony jobbról Aleko Beresvili, téged bolondítanak meg leginkább az új tervek, ezt mindenki tudja.
Szakértõ Mit írjak a jegyzõkönyvbe? Írhatom, hogy kolhozotok e terv számára átengedi ezt a ti régi völgyeteket?
Parasztasszony jobbról Én hajlandó vagyok erre. Hát te, Aleko?
Az öreg jobbról (a rajzok fölé hajolva) Javaslom, hogy adjatok nekünk a rajzokról másolatokat.
Parasztasszony jobbról Akkor hát asztalhoz ülhetünk. Ha egyszer megkapja a rajtokat és vitatkozhat róluk, akkor a dolog el van intézve. Ismerem õt jól. És ilyenek a többiek is nálunk.
(A küldöttek ismét összeölelkeznek, nevetnek.)
Az öreg balról Éljen a „Galinszki” kolhoz, és sok szerencsét új méntelepetekhez!
Parasztasszony balról Elvtársak, az a szándékunk, hogy a „Galinszki” kolhoz és a szakértõ elvtárs tiszteletére Arkadij Cseidze énekes közremûködésével elõadunk egy olyan színdarabot, amelynek köze van a mi vitánkhoz.
(Tetszésnyilvánítás. A fiatal traktoristalány elszalad az Énekesért.)
Parasztasszony balról Arkadij Cseidze huszonegyezer verssort tud fejbõl.
Az öreg balról A darabot õ tanította be nekünk. Egyébként nagyon nehéz volt idehozatni õt. Nektek a Tervbizottságban törõdnötök kellene azzal, hogy idefent északon gyakrabban léphessen fel.
Szakértõ Tulajdonképpen mi jobbára gazdasági kérdésekkel foglalkozunk.
Az öreg balról (nevetve) Ha a szõlõtõkéket és a traktorokat felosztjátok újra, miért nem teszitek ezt az énekekkel is?
(A fiatal traktoristalány bevezeti a parasztok körébe Arkadij Cseidze énekest, egy egyszerû külsejû, zömök férfit. Zenészek kísérik hangszereikkel. A mûvészeket taps köszönti.)
Fiatal traktoristalány Ez a szakértõ elvtárs, Arkadij.
(Az énekes üdvözli a körötte állókat.)
Parasztasszony jobbról Nagy tisztesség a számomra, hogy megismerhetem. Már az iskolapadban hallottam az énekeirõl.
Énekes Ezúttal egy darabot adunk elõ, énekekkel, és csaknem az egész kolhoz játszik benne. Elhoztuk az õsi maszkokat is.
Az öreg jobbról Egy régi mondát adtok elõ?
Énekes Egy nagyon régit. „Krétakör”-nek hívják, és Kínából származik. Mi persze megváltoztatott formában mutatjuk be. Jura, mutasd a maszkokat. Elvtársak, tisztesség a számunkra, hogy kimerítõ vita után mulattathatunk benneteket. Reméljük úgy érzitek majd, hogy a régi költõ hangja a szovjet traktorok árnyékában is muzsikál. Különféle borok rosszul keverednek, de a régi és az új bölcsesség kitûnõen vegyül egybe. Remélem, az elõadás elõtt ehetünk valamit. Az evés ugyanis segíti a mûvészi munkát.
Hangok Persze. Gyertek velünk a kultúrházba.
(Mindnyájan megindulnak vidáman enni. A Szakértõ közben az Énekeshez fordul.)
Szakértõ Meddig tart a történet, Arkadij? Még ma este vissza kell érnem Tifliszbe.
Énekes (egykedvûen) Tulajdonképpen ez két történet. Néhány óráig eltart.
Szakértõ (nagyon bizalmasan) Nem fognátok rövidebbre?
Énekes Nem.
2. A FENSÉGES GYERMEK
Énekes (a földön ül zenészei elõtt, vállán fekete báránybõr köpeny. Egy elnyûtt szövegkönyvben lapozgat, amelybõl cédulák állnak ki.)
Ti tûnt idõk, ti véres idõk
Élt vala egykor az átkos városban
Egy kormányzó, a nagyhírû Georgi Abasvili.
Gazdag volt miként Krõzus.
Szép neje õsi nemzetség sarja volt.
S volt gyermeke is, ép és szép.
Egyetlen grúz kormányzónak se volt akkor
Ilyen sok lova és jászla mellett,
És ilyen sok koldus a küszöbénél,
És ilyen sok harcos a seregében,
És ilyen sok léhûtõ az udvarában.
Miképpen fessem meg Georgi Abasvilit tinéktek?
Boldogságban élt õ
Egy húsvét vasárnapján
A kormányzó reggel családjának körében
A templomba ment.
(Egy palota boltíves kapuján koldusok és kérelmezõk özönlenek ki, vézna gyerekeket, mankókat és kérvényeket tartanak a magasba. Mögöttük két páncélba bújtatott katona, aztán pompázatos viseletben a kormányzó és családja.)
Koldusok és kérelmezõk Kegyelmes uram, kegyelem, az adó megfizethetetlen. – Elvesztettem a lábamat a perzsa háborúban, hol kapok... – Az öcsém ártatlan, Kegyelmes úr, félreértés történt. – Éhenhal nekem. – Könyörgök mentse fel legkisebb fiunkat a katonai szolgálat alól. – Kegyelmes úr, könyörgök, a vízügyek felügyelõjét megvesztegették.
(Egy szolga összeszedi a kérelmeket, egy másik aprópénzt oszt szét az erszényébõl. A katonák visszaszorítják a tömeget, súlyos bórkorbácsokkal ütnek szét köztük.
Egy katona Vissza! Félre a templomajtóból!
(A kormányzópár és az adjutáns mögött pompás kis gyermekkocsiban kitolják a kapuboltozat alól a kormányzó gyermekét. A tömeg ismét elõrenyomul, hogy lássa.)
Énekes (miközben a tömeget visszakorbácsolják)
Az örökös
Most elõször tûnt fel
A népe elõtt.
Két doktora fogta közre õt,
A nagy Kormányzó
Fenséges szemefényét.
(Kiáltások a tömeghól: „A gyermek!” – Nem látom, ne lökdössetek.” – „Isten áldja kegyelmes uramat!”
Énekes Még a kacbeki herceg, ez a nagyúr is
Meghódolt neki a templomkapunál.
(Egy hájas herceg üdvözli a családot.)
Hájas Herceg Boldog húsvéti ünnepeket, Natella Abasvili.
(Vezényszó hallatszik. Egy por borította lovas szökken elõ, papírtekercset tart a kormányzó elé. Ennek intésére az adjutáns, egy szép fiatalember a lovashoz lép, és visszatartja. Rövid szünet támad, a Hájas Herceg gyanakodva mustrálja a lovast.)
Hájas Herceg Micsoda nap! Tegnap éjjel esett, és én már azt gondoltam, hogy boros ünnepeink lesznek. De ma reggel: derült égbolt. Én szeretem a derült égboltot, Natella Abasvili, mert egyszerû a szívem. És a kis Michel, máris kész kormányzó, tyutyutyutyutyu. (Megcsiklandozza a gyereket.) Boldog húsvétot, kis Michel, tyutyutyutyu.
A kormányzó felesége Mit szól, Arzén, Georgi végre rászánta magát, hogy felépíttesse a palota új, keleti szárnyát. A kert kedvéért lebontatjuk az egész külvárost, azokat a nyomorúságos barakkokat.
Hájas Herceg Ez ám a jó hír, annyi rossz után. Mi a hír a háborúról Georgi testvér? (A Kormányzó elutasítóan legyint.) Stratégiai visszavonulás, mint hallom? Ilyen kis malõrök mindig adódnak. Egyszer hopp, másszor kopp. Hadiszerencse. Nincs jelentõsége, mi?
A kormányzó felesége Köhög! Georgi, hallottad? (Csípõsen a két orvosnak, két méltóságteljes férfiúnak, akik szorosan a gyerekkocsi mögött állnak) Köhög!
Elsõ orvos (a másodiknak) Szabad-e emlékezetébe idéznem, Niko Mikadze, hogy elleneztem a langyos fürdõt? Kis hiba a fürdõvíz hõszabályozása terén, Kegyelmes Asszonyom.
Második orvos (szintén nagyon udvariasan) Nem áll módomban egyetérteni Önnel, Mikha Loladze. A fürdõvíz hõmérséklete pontosan egybevág azzal az értékkel, amelyet a mi szeretett, nagy Misiko Oboladzénk írt alá. Inkább az éjszakai huzat okolható, Kegyelmes Asszonyom.
A kormányzó felesége Hát így vigyáznak rá? Úgy látom, lázas, Georgi.
Elsõ orvos (a gyerek fölé hajolva) Nincs ok a nyugtalanságra, Kegyelmes Asszonyom. A fürdõvíz kissé melegebb lesz, és akkor nem fordul többé alá.
Második orvos (gyûlölködõ pillantást vet az Elsõre) Ezt nem felejtem el, kedves Mikha Loladze. Nincs ok az aggodalomra, Kegyelmes Asszonyom.
Hájas herceg Ajjajaj! Mindig mondom: ahányszor a májam szúr, ötvenet a doktor talpára! És azért csak ennyit, mert puhány korban élünk. Régebben így hangzott az ige: Le a fejjel!
A kormányzó felesége Menjünk be a templomba, valószínûleg ez a huzat az oka.
(A család és a személyzet menete bekanyarodik a templom kapuján. A Hájas Herceg követi õket. Az adjutáns kilép a menetbál és a lovasra mutat.)
Kormányzó Ne az istentisztelet elõtt, Salva.
Adjutáns (a lovasnak) A kormányzó úr nem óhajtja, hogy istentisztelet elõtt jelentésekkel háborgassák, különösképpen, ha – mint feltételezem – hatásuk elkedvetlenítõ. Menj a konyhába, barátom, harapj valamit.
(Az Adjutáns csatlakozik a menethez, miközben a lovas káromkodva bemegy a palota kapuján. Egy katona jön kifelé a palotából és megáll a kapu boltíve alatt.)
Énekes Csendes a város.
Peckes gerlék a tág templomtéren.
A palota egyik õre
Eltréfál a konyhalánnyal,
Aki a folyóról teli batyut hoz.
(Egy cselédlány be akar menni a kapun. Hóna alatt batyu, nagy zöld levelekbõl.)
Katona Mi az, a kisasszony nincs a templomban, ellógott az istentiszteletrõl?
Gruse Már felöltöztem, de a húsvéti ebédhez még kellett egy liba, és engem kértek meg, hogy hozzak egyet, érek valamit a libához.
Katona Ez liba? (megjátszott gyanakvással) Elõbb látni szeretném ezt a libát. (Gruse nem érti.) Asszonynéppel szemben nem árt az elóvigyázat. Azt mondják: „Csak egy libáért mentem”, aztán kiderül, hogy nem is liba az a liba.
Gruse (elszánt léptekkel a katonához megy és megmutatja neki a libát) Itt van. És ha nem nyom tizenöt fontot, és nem kukoricával tömték, akkor megeszem a tollait.
Katona Libakirálynõ! A kormányzó költi majd el, személyesen. És a kisasszony ismét a folyónál járt?
Gruse Igen, a baromfiudvarban.
Katona Hát persze, a baromfiudvarban, lent a folyónál, nem pedig odafent, azoknál a bizonyos fûzfáknál?
Gruse De hiszen a fûzfákhoz csak fehérnemût mosni járok.
Katona (jelentõségteljesen) Ez az.
Gruse Ez mi?
Katona (kacsintva) Hát az, ami.
Gruse Miért ne moshatnék a fûzfáknál fehérnemût?
Katona (erõltetetten nevet) „Miért ne moshatnék a fûzfáknál fehérnemût?” Ez jó, nagyon jó.
Gruse Nem értem a vitéz urat. Mi ebben a jó?
Katona (ravaszul) Ha tudná a lány, hogy a férfi tudja, elsápadna és elpirulna.
Gruse Nem tudom, hogy mit lehet bizonyos fûzfákról tudni.
Katona Akkor sem, ha szembe velük egy bozótos volna, ahonnan minden megfigyelhetõ? Minden, ami olyankor történik, amikor egy bizonyos személy „fehérnemût mos”!
Gruse Mi történik olyankor? Megmondaná a vitéz úr, hogy mire célozgat, és punktum?
Katona Olyasmi történik, amitõl valami talán láthatóvá válik.
Gruse Csak nem arra gondol a vitéz úr, hogy egy forró napon egyszer a vízbe dugtam a lábujjamat, mert más nem történt.
Katona És mást is. A lábujját és mást is.
Gruse Mi mást? Legfeljebb a lábamat.
Katona A lábát és még egy kicsit mást is. (hangosan nevet)
Gruse (mérgesen) Szégyelld magad, Szimon Chachava! Ülsz a bozótosban, és arra vársz, hogy valaki egy forró napon a folyóba mártsa a lábát. És valószínûleg kuksolt ott veled más katona is! (elszalad)
Katona (utána kiált) Nem volt ott más!
(Amikor az énekes folytatja elbeszélését, a katona Gruse után szalad.)
Énekes A város csöndes, de a sok fegyveres mit keres itt?
A kormányzó palotája békés,
De tornya mért olyan mint egy bástya?
(A baloldali kapun át gyors léptekkel elõjön a Hájas Herceg. Megáll, körülnéz. A jobboldali kapuív elõtt két páncélba öltözött lovas várakozik. A Herceg meglátja õket, lassan elsétál elõttük, jelet ad nekik, majd elsiet. Az egyik kapun át bemegy a palotába, a másik ott marad õrnek. Hátulról, különbözõ oldalakról fojtott hangok kiáltások hallatszanak: „Jelen!”: a palotát körbefogták. Távolból templomi harangszó. A templomkapun át jön visszafelé a kormányzói család menete.)
Énekes Már ment is a kormányzó a palotába vissza,
Már az erõdítmény csak csapda
Már kopasztva a liba, kisütve
Már nem tudta õt az úr megenni
Már nem volt ott alkalom délben enni
Már csak halni tudtak ott délben.
A kormányzó felesége (tovahaladóban) Ebben a barakkban tényleg nem lehet élni, de Georgi persze csak az õ kis Michelének épít, nem pedig nekem. Michel minden, mindent Michelnek!
Kormányzó Hallottad, hogyan kívánt „Boldog húsvét”-ot az én kacbeki fivérem? Minden rendben volna, csakhogy tudomásom szerint tegnap éjjel nem esett az esõ Nukhában. Ahol viszont Kacbeki fivérem volt, ott esett. Hol volt az én Kacbeki fivérem?
Adjutáns Ki kell vizsgálni.
Kormányzó Igen, haladéktalanul. Holnap.
(A menet bekanyarodik a boltíves kapun. A lovas, aki idõközben visszatért a palotából, közeledik a Kormányzó felé.)
Adjutáns Nem hallgatná meg mégis, Excellenciás uram, ezt a lovaskatonát? Ma reggel érkezett a fõvárosból bizalmas iratokkal.
Kormányzó (tovahaladtában) Nem az ebéd elõtt, Salva!
Adjutáns (miközben a menet eltûnik a palotában, és csak két öltözött palotaõr marad a kapunál, a lovaskatonának) A kormányzó úr nem óhajtja, hogy ebéd elõtt katonai jelentésekkel háborgassák, és délutánját õexcellenciája megbeszéléseknek szenteli, kiváló építõmesterekkel, 'akik az ebédre is hivatalosak. Jönnek is már. (Három úr lép elõ. Miközben a lovaskatona távozik, az adjutáns üdvözli az építõmestereket.) Uraim, õexcellenciája ebédre várja Önöket. Egész idejét kizárólag Önöknek szenteli. Új, nagy terveiknek! Jöjjenek gyorsan!
Az egyik építõmester Csodáljuk, hogy Õexcellenciája építkezni szándékozik annak ellenére, hogy nyugtalanító híresztelések érkeztek a perzsa háborúban bekövetkezett rossz fordulatról.
Adjutáns Mondjuk inkább: éppen ezért. Ez mit sem számít. Perzsia messze van. Az itteni helyõrség életét és vérét adná a kormányzójáért.
(A palotából lárma hallatszik. Éles nõi kiáltás, parancsszavak. Az Adjutáns megkövült arccal megindul a kapuív felé. Egy vértes katona lép ki, dárdáját az Adjutáns mellének szegezi.)
Adjutáns Mi van itt? El a dárdával, kutya. (õrjöngve a palotaõrségnek) Lefegyverezni! Nem látjátok? Merénylet a kormányzó ellen!
(A palotaõrség vértesei nem engedelmeskednek. Hidegen és közönyösen bámulnak az Adjutánsra, és a most következõ eseményeket is egykedvûen veszik tudomásul. Az Adjutáns beverekszi magát a palotába.)
Az egyik építõmester A hercegek! Tegnap éjjel gyûlést tartottak a fõvárosban a hercegek, akik a nagyherceg és kormányzói ellen törnek. Uraim, jobb, ha elpárolgunk. (Gyorsan elmennek.)
Énekes Õ nagyúri vakság! Mint ki örök életû
Nyakakra hág vad gõggel, bízva
Bérelt ökölben, kardban, az erõszakban,
Mely olyan véres és hosszan tart.
Hosszan, ám nem örökké.
Õ változó korszak! Hogy vár rád a nép!
(A kapun kilép bilincsbe verve, szürke arccal a Kormányzó, két állig felfegyverzett katona között.)
Most búcsúzz, ó, Nagyúr! Méltóztass peckesen lépni!
Mert palotádból ellenséges szemek száza kísér!
Nem kell néked építész már, elég lesz egy asztalos.
És nem kell néked új palota már, hanem csak egy
Földbe vájt szûk lyuk.
Nézz még egyszer körül, vak ember!
(A letartóztatott körülnéz.)
Hogy tetszik, ami tiéd volt?
Mise és ebéd közt odamész, ahonnan
Soha senki nem tért meg.
(Elvezetik. A palotaõrség követi. Egy kürt riadót fúj. A kapuív mögül lárma hallatszik.)
Ha bedõl egy nagyúr háza, sok kis
Embert akkor szétzúz és agyonlapít.
Bár az úr jódolgában nincs részük,
Megoszlik a balsors. Nézd, a szekér
Hogyan rántja magával a barmot
Halálos mélybe.
(Cselédek futnak elõ pánikban a kapu íve mögül.)
Cselédek (összevissza) Az útikosarakat! Mindent a harmadik udvarba! Élelmet öt napra! – A nagyságos asszony elájult. – Le kell hozni, nem maradhat itt. – És mi? – Minket levágnak, mint a tyúkokat, ezt ismerjük már. – Jézus Mária, mi lesz itt? – A városban – folyik már a vér. – Ostobaság, a kormányzót csak felkérték udvariasan, hogy jelenjen meg a hercegek értekezletén, mindent békés úton rendeznek el, elsõ forrásból tudom.
(A két orvos is az udvarra fut.)
Elsõ orvos (megpróbálja a másodikat visszatartani) Niko Mikadze, Önnek orvosi körelesége, hogy ellássa Natella Abasvilit.
Második orvos Az én kötelességem? A Öné!
Elsõ orvos Ki ma a soros a gyereknél, Niko Mikadze, Ön vagy én?
Második orvos Csak nem képzeli, Mikha Loladze, hogy egy perccel tovább maradok ebben a dögletes házban a poronty miatt?
(Összeverekednek, közben kiabálnak: „Megsérti a kötelességét!” és „Kötelesség ide, kötelesség oda!”, aztán a második orvos leüti az elsõt.)
Második orvos A pokolba veled. (Elmegy.)
A cselédek Estig van idõnk, addig nem rúgnak be a katonák. – Mit hallottatok, fellázadtak már? – A palotaõrség ellovagolt. – Még most se tudja senki, mi történt?
Gruse Meliva, a halász azt mondja, vörös csóvájú üstököst láttak a fõváros fölött az égen, ez rosszat jelent.
A cselédek Tegnap állítólag megtudták a fõvárosban, hogy a perzsa háború végleg elveszett. – A hercegek általános felkelést szerveztek. Mint mondják, a nagyherceg elmenekült már. Minden kormányzóját kivégzik. – A kisembereket békén hagyják. Bátyám a vérteseknél szolgál.
(Szimon Chachava, a katona a tömegbe Grusét keresi.)
Adjutáns (megjelenik a kapuív alatt) Mindenki a harmadik udvarba! Mindenki segítsen a csomagolásban!
(Eltereli a tömeget. Szimon végre megtalálja Grusét.)
Szimon Csakhogy megvagy, Gruse. Mit csinálsz most?
Gruse Semmit. Szükség esetén elmehetek a bátyámhoz. Tanyája van a hegyekben. De veled mi lesz?
Szimon Velem semmi. (ismét szertartásos udvariassággal) Elégtétellel tölt el, Gruse Vachnadze, hogy érdeklõdsz a terveim iránt. Elvezényeltek innen, õrként szolgálok majd Natella Abasvili kíséretében.
Gruse Hát nem lázadt fel a palotaõrség?
Szimon (komolyan) Dehogynem.
Gruse És nem veszélyes kísérni azt az asszonyt?
Szimon Mint Tifliszben mondják: nem a kés sérül meg, ha döf.
Gruse Te nem kés vagy, hanem ember, Szimon Chachava. Mi közöd ahhoz az asszonyhoz?
Szimon Az asszonyhoz semmi, de elvezényeltek, tehát lóra szállok.
Gruse Akkor a vitéz úr semmit sem ért, mert csalánnak hiszi magát, akibe nem üt a menykõ. (A palotából hívják.) A harmadik udvarba hívnak, sietnem kell.
Szimon Ha siet, akkor ne veszekedjünk, mert egy jó veszekedéshez sok idõ kell. Szabad megkérdeznem, hogy élnek-e még a kisasszony szülei?
Gruse Nem. Csak a bátyám.
Szimon Mivel nincs sok idõnk – íme a második kérdés: Egészséges a kisasszony, mint a hal a vízben?
Gruse Néha talán szaggat a jobb vállam, egyébként elbírok minden munkát, még senki sem panaszkodott rám.
Szimon Ezt mindenki tudja. Ha húsvét vasárnapján arról kell dönteni, hogy ki menjen libáért, akkor a kisasszony megy. Harmadik kérdés: türelmetlen természetû a kisasszony? Akar-e cseresznyét télen?
Gruse Türelmetlen nem vagyok, de ha valaki oktalanul háborúba megy, és hírt sem ad magáról, annak nem örülök.
Szimon Hírt fog adni magáról. (A palotából ismét hívják Grusét.) Végül a fõ kérdés.
Gruse Szimon Chachava, mert a harmadik udvarban várnak, és nagyon kell sietnem, máris válaszolok: „Igen”.
Szimon (nagy zavarban) Azt mondják: „Ki nem siet, rá se fizet. De ezt is mondják: „Aki gazdag, az ráér.” Szülõfalum ...
Gruse Kutszk.
Szimon Szóval tudakozódott a kisasszony? Egészséges vagyok, senkirõl sem kell gondoskodnom, havi tíz piaszter a zsoldom, zsoldfizetõként havi húsz, és most szívembõl megkérem a kezét.
Gruse Szimon Chachava, szívesen adom.
Szimon (nyakáról leoldoz egy keskeny láncot, amelyen kis kereszt lóg) Ez a kereszt az anyámé volt, Gruse Vachnadze, a lánc ezüstbõl van. Kérem, viselje.
Gruse Köszönöm, Szimon. (Szimon a lány nyakába akasztja a láncot.)
Szimon Be kell fognom a lovakat, ezt megérti a kisasszony. Jobb, ha a kisasszony átmegy a harmadik udvarba, hogy bajba ne kerüljön.
Gruse Igen, Szimon.
(Tétovázva állnak.)
Szimon Csak elkísérem az asszonyt a hozzá hû csapatokhoz. Mihelyt vége a háborúnak, visszajövök. Két vagy három hét múlva. Remélem, az én jegyesem nem találja majd túl hosszúnak az idõt, amint hazatérek.
Gruse Szimon Chachava, várni fogok rád.
Menj nyugodtan harcba, katona,
Vár véres harc, a keserû harc,
És onnan tán vissza se térsz.
De ha visszatérsz, itt találsz.
Én várlak szakadatlan a lombos szilfa alatt,
És várlak szakadatlan a kopár szilfa alatt,
Én várlak, várlak, míg az utolsó visszatér és még tovább.
Ha visszajössz a harcból, ajtóm elõtt nem találsz csizmát,
Párnám mellett üres párnát látsz,
Nem tapad a számra csók, amíg visszatérsz,
S mikor visszatérsz, úgy lesz, ahogy rég.
Szimon Köszönöm neked, Gruse Vachnadze. És viszontlátásra!
(Mélyen meghajol Gruse elõtt. Gruse is éppen olyan mélyen meghajol Szimon elõtt, aztán gyorsan elszalad, körül se néz. A kapuív alól elõlép az Adjutáns.)
Adjutáns Fogd be a lovakat a legnagyobb szekérbe, ne ácsorogj itt, szarházi!
(Szimon Chachava vigyázzba kapja magát, aztán elmegy. A kapualj alól két szolga. kúszik ki, hatalmas ládák alatt görnyedezve. Mögöttük botladozik Natella Abasvili, cselédei támogatják. Egy asszony hozza utána a gyereket.)
A kormányzó felesége Már megint mindenki megfeledkezett rólam. Azt sem tudom hol áll a fejem. Hol van Michel? Ne fogd olyan ügyetlenül! Rakják fel a ládákat! Van hír a kormányzóról, Salva?
Adjutáns (a fejét rázza) Azonnal indulnia kell.
A kormányzó felesége Mi újság a városban?
Adjutáns Semmi, most még nyugodt minden, de egy perc vesztegetni való idõnk sincs. A ládák nem férnek fel a szekérre. Válogassa ki, amire szüksége van.
(Az adjutáns gyorsan kimegy.)
A kormányzó felesége Csak a legszükségesebbet! Egy–kettõ, kinyitni a ládákat, megmutatom, mit viszünk magunkkal.
(A ládákat leemelik a kocsiról és kinyitják.)
A kormányzó felesége (rámutat egynéhány brokátruhára) A zöldet és persze azt ott, a kis prémmel! Hol az orvosok? Már megint ez az iszonyatos migrén, mindig a halántékomnál kezdõdik. Ezt a gyöngygombost itt...
(Gruse be.)
A kormányzó felesége Lazsálsz, mi? Azonnal hozd a melegítõ palackokat!
(Gruse elszalad, majd melegíró palackokkal tér vissza. A kormányzóné kézmozdulatokkal küldözgeti ide-oda.)
A kormányzó felesége (egy fiatal komornát figyel) Ne tépd szét az ujját!
Komorna Kérem, nagyságos asszony, a ruhának semmi baja.
A kormányzó felesége Mert rajtad volt a szemem. Régóta figyellek. Csak az adjutánst bámulod, más se jár az eszedben! Megöllek, szuka! (megüti)
Adjutáns (visszajön) Kérem, siessen, Natella Abasvili. A városban harcolnak már. (ismét el)
A kormányzó felesége (elengedi a fiatal Komornát) Szent Isten! Mit gondoltok, rám is kezet mernek emelni? Miért? (Mindenki hallgat. Elkezd a ládákban kotorászni.) Keresd a brokátkabátkát! Segíts neki! Mit csinál Michel? Alszik?
A dajka Igenis, nagyságos asszony.
A kormányzó felesége Akkor fektesd le egy pillanatra, és hozd ki a hálószobámból a kis szattyáncsizmát, az jól megy a zöld ruhához. (A dajka lerakja a gyereket és elszalad. A fiatal Komornának) Ne ácsorogj, te! (A fiatal Komorna elszalad.) Maradj, vagy megkorbácsoltatlak. (szünet) És hogyan van ez itt összepakolva, ész és szeretet nélkül. Ha nem én magam intézek mindent... Ilyenkor derül ki, hogy milyenek a cselédeink! Mása! (Utasítást ad a kezével.) Zabálni tudtok, de hol a hála? Ezt megjegyzem magamnak.
Adjutáns (nagyon izgatott) Natella, jöjjön azonnal. A Legfelsõ Bíróság tagját, a mi Illo Orbeliáninkat épp az imént akasztották fel a lázadó szõnyegszövõk.
A kormányzó felesége Miért? Az ezüstruhát nem hagyhatom itt, ezer piaszterbe került. És ez is kell és az összes prém, és hol a borszínû köntös?
Adjutáns (megpróbálja elvonszolni) A külvárosban felkelés tört ki. Máris indulnunk kell. (Egy szolga elrohan.) Hol a gyerek?
A kormányzó felesége (hívja a dajkát) Maro! Fogd a gyereket ! Hol bujkálsz?
Adjutáns (elmenõfélben) Valószínûleg nem mehetünk kocsival. Lovagolnunk kell.
(A kormányzó felesége a ruhák közt turkál, némelyiket rádobja a halomra, amelyet vinni akar, aztán ismét elveszi õket onnan. Lárma hallatszik, dobszó, az ég vörösödni kezd.)
A kormányzó felesége (kétségbeesetten kotorászik) Nem találom a borszínû köntöst. (megvonja a vállát, és a második komornának) Fogd az egészet, és vidd a kocsihoz. És miért nem jön vissza Maro? Mindnyájan megõrültetek? Nem megmondtam, hogy legalul van!
Adjutáns (visszajön) Gyorsan, gyorsan!
A kormányzó felesége (a második komornának) Fuss! Hajítsd be egyszerûen a kocsiba!
Adjutáns A kocsi marad. Jöjjön, vagy itt hagyom.
A kormányzó felesége Maro! Hozd a gyereket! (a második komornának) Keresd meg, Masa! Nem, elõször a ruhákat vidd a szekérhez. Ostobaság, majd bolond leszek lovagolni! (megfordul, észreveszi a tûz vöröslõ fényét és megdöbben) Tûzvész!
(Elrohan. Az adjutáns követi. A második komorna fejcsóválva igyekszik utánuk a nagy halom ruhával. A kapuív alól cselédek jönnek elõ.)
Szakácsnõ Szerintem a Keleti Kapu ég.
Szakács Elkotródtak. A kocsit az élelemmel itt hagyták. Hát mi hogy tûnünk el?
Lovászlegény Ez bizony egészségtelen ház lesz egy ideig. (A harmadik komornának) Szulika, hozok pá pokrócot, lelépünk.
Dajka (a kapuív alól, kezében a kis csizmával) Nagyságos asszony!
Kövér komorna Már elment.
Dajka És a gyerek?! (a gyerekhez fut, felemeli.) Itthagyták, a barmok! (átnyújtja a gyereket Grusénak) Tartsd egy pillanatra. (hazugul) Megnézem, mi van a kocsival. (elszalad a kormányzó felesége után)
Gruse Mit csináltak az úrral?
Lovászlegény (mutatja, hogy elmetszették a nyakát) Nyissz.
Kövér komorna (látja a kézmozdulatot és rohamot kap) Ó Istenistenistenisten ó! A mi urunk, Georgi Abasvili! A reggeli misén még száguldott a vére és most ... vigyetek magatokkal. Végünk! Bûnben pusztulunk el. Mint a mi urunk, Georgi Abasvili.
Harmadik komorna (A kövér asszonynak) Nyugodjon meg, Nina. Valaki majd magával viszi. Maga senkinek sem ártott.
Kövér komorna (miközben elvezetik) Ó Istenistenisten, gyorsan, gyorsan, mindnyájan tûnjünk el, mielõtt ideérnek, mielõtt ideérnek!
Harmadik komorna Nina jobban odavan, mint az úrnõ. Ezek még a siratást is másokkal végeztetik el! (Észreveszi a gyereket, akit még mindig Gruse tart a karján.) A gyerek! Mit csinálsz vele?
Gruse Itt hagyták.
Harmadik komorna Õ hagyta itt? Michelt, akit a huzattól is óvnunk kellett?
(A cselédek körülfogják a gyereket.)
Gruse Ébredezik.
Lovászlegény Rakd le valahova, te! Jobb nem rágondolni, hogy mi történik azzal, akit a gyerekkel együtt csípnek el. Hozom a holminkat, várjatok meg. (besiet a palotába)
Szakácsnõ Igaza van. Ha ezek nekikezdenek, akkor családszám mészárolják le egymást. Hozom a motyómat.
(Mindnyájan elmennek, csak két asszony ácsorog ott tovább, és Gruse, karján a gyerekkel.)
Harmadik komorna Nem hallottad, tedd már le!
Gruse A dajka azt mondta, hogy csak egy percig tartsam.
Szakácsnõ Nem jön az vissza, te együgyû!
Harmadik komorna Ne ártsd ebbe bele magad.
Szakácsnõ Jobban a sarkában lesznek, mint az úrnõnek. Õ az örökös. Te jó lélek vagy, Gruse, de tudod, hogy nem az ész a te legnagyobb erõsséged. Én mondom neked, ha leprás lenne, az se volna rosszabb. Igyekezz, hogy megúszd.
(A lovászlegény visszajön a batyukkal, melyeket szétoszt az asszonyok között. Grusén kívül mind felkészülnek a távozásra.)
Gruse (csökönyösen) Nem leprás. Úgy néz rám, mint egy ember.
Szakácsnõ Akkor te is nézz õrá. Balek vagy, akire mindent rá lehet sózni. Ha azt mondják neked: szaladj salátáért, a te lábad a leghosszabb, akkor már szaladsz is. Az ökrösszekérrel megyünk, velünk jöhetsz, ha sietsz. Jézusom, már az egész városnegyed ég!
Harmadik komorna Még el se kezdtél pakolni? Sok idõnk nincs már, te, a vértesek mindjárt ideérnek a kaszárnyából.
(A két asszony és a lovászlegény elmegy.)
Gruse Jövök.
(Gruse lerakja a gyereket, nézi néhány pillanatig, majd ruhadarabokat vesz ki a szanaszét dobált kofferekbõl és beakarja velük a még mindig alvó csöppséget. Aztán beszalad a palotába a holmijáért. Lódobogás hallatszik, majd nõi kiáltozás. A Hájas Herceg részeg vértesek társaságában be. Egyikük lándzsájára tûzve hozza a kormányzó fejét.)
Hájas Herceg Ide, középre! (Az egyik katona a másik hátára mászik, és a fejet, méricskélve, a kapuív fölé tartja.) Az nem a közép, kicsit jobbra, úgy. Amit nekem csináltok, kedveseim, azt rendesen csináljátok. (Miközben a katona kalapáccsal és szöggel a hajánál fogva rögzíti a fejet.) Ma reggel ezt mondtam a templom ajtajában Georgi Abasvilinek: „Én szeretem a derült égboltot”, de tulajdonképpen jobban szeretem a villámot, mely a derült éghól jön, na ja. Csak azt sajnálom, hogy elvitték a porontyot, sürgõsen szükségem van rá. Kutassátok át érte egész Grúziát! ezer piasztert kaptok érte!
(Közben Gruse, óvatosan körülnézve, átlopakodik a bejárati kapun, a Hájas Herceg elmegy a vérteseivel. Ismét lódobogás hallatszik. Gruse batyujával a kapuív felé megy. Már majdnem odaér, amikor megfordul, hogy megnézze: ott van-e még a gyerek. Az Énekes ekkor énekelni kezd. Gruse mozdulatlanul áll.)
Énekes És míg ott állt, távozófélben, hallotta vagy
Vélte csak hallani tán, hogy halkan hívják:
A gyermek szólt, és nem is jajgatva, jól érthetõen,
Így rémlett akkor ott. „Lány” – ezt mondta – „ments meg.”
És nem is sírt, nem jajgatott, és így szólt érthetõ nyelven?
„Tudd meg, lány, az, ki a hívást nem hallja,
Hanem befogva fülét elmegy: többé
Nem hallja meg a párja halk hívását,
Sem a hajnali víg rigót, sem a szüretelõk
Fáradt, boldog sóhaját, ha este zeng harangszó.
Ezt hallva...
(Gruse a gyerekhez megy és fölé hajol)
...ment már vissza, hogy lássa
A gyermeket ismét:
Ment, hogy lássa.
Csak egy pár pillanatra
Ült oda mellé, csak amíg jõ az anyja,
Vagy dajkája tán, avagy bárki más.
(Leül a gyerekkel szemben, nekidõlve a ládának.)
Még mielõtt elmegy, mert a veszély túl nagy volt,
A város már
Lángolva jajgat.
(A fény gyöngül, mintha este, és éjszaka volna. Gruse a palotába megy, lámpát és tejet hoz, inni ad a gyereknek.)
Énekes (hangosan) Szörnyû, hogyha megkísért a Jóság!
(Gruse egész éjszaka õrködik, vigyáz a gyerekre. Hol meggyújtja a kislámpát, hogy megvilágítsa, hol brokátkabátba burkolva melegíti. Olykor fülel és körbe-körbenéz, hogy nem jön-e senki.)
Énekes Ült sokáig, nézte némán
Míg az este jött, míg az éj jött,
Míg nem pirkadt fent az ég.
Túl hosszan ült ott,
Túl hosszan nézte
Halk lélegzését és két kis öklét
Míg a kísértés túl nagy nem lett, kora reggel tájt.
Ekkor felkelt, és sóhajtva lenyúlt érte, nézd máris
Viszi õt.
(Gruse azt teszi, amit az Énekes mond, és úgy teszi, ahogyan mondja)
Akár a prédát, vitte magával,
Tolvajként surrant õvele el.
3. MENEKÜLÉS AZ ÉSZAKI HEGYEKBE
Énekes Ment Gruse Vachnadze észak felé,
Elhagyta a véres várost, lopva
Hogy az északi grúz hegyekbe érjen,
Dalolva ment, tejet vett.
Zenészek Hogy élje túl az ember
A vérebet, a csapdaállítókat?
Fent az embertelen hegységben vándorolt õ
A kihalt hadiút kõszikja vonzotta õt,
Dalolva ment és friss tejet vett.
Dalolva ment, friss tejet vett.
(Gruse Vachnadze vándorol, hátán zsákban viszi a gyereket, egyik kezében batyu, a másikban nagy bot.)
Gruse (énekel)
Négy generális
Támadta Iránt.
Az elsõ nem látott csatát,
A második fut, merre lát,
A harmadiknak túl sok a sár,
A negyediknek a serege lazsál.
Négy generális,
És senkit se bánt.
Szoszo Robakidze
Megtámadta Iránt, épp Iránt,
Már látott nem is egy csatát,
Az ellenség fut, merre lát,
A sárral õ nem vacakolt,
És rengeteg jó harcosa volt,
Hohó, hohó,
Szoszo Robakidze
Jól vigyázz ránk, jól vigyázz ránk.
(Feltûnik egy parasztkunyhó.)
Gruse (a gyereknek) Délidõ, enni kõ. Itt izgulunk tehát a fûben, míg a jó Gruse nem szerez egy csupor tejet. (Leülteti a gyereket a földre, és kopog a kunyhó ajtaján, egy öreg paraszt nyit ajtót.) Kaphatnék egy csupor tejet és talán egy kukoricamálét is, nagyapó?
Öreg Tejet? Nincs tejünk. A vitéz urak a városból elhajtották a kecskéinket. Forduljatok a vitéz urakhoz, ha tejet akartok.
Gruse De egy csupor tej csak akad a gyerek számára, nagyapó?
Öreg És „Az Isten fizesse meg”, mi?
Gruse Ki mondta, hogy „Az Isten fizesse meg”? (Elõveszi a pénztárcáját.) Fizetek mint egy herceg. Fejem a felhõk közt, fenekem a vízben! (A paraszt morogva hozza a tejet.) És mibe kerül egy csuporral?
Öreg Három piaszterbe. Megdrágult a tej.
Gruse Három piaszter? Ezért a tejfröccsért? (Az öreg szótlanul becsapja az ajtót az orra elõtt.) Michel, hallottad ezt? Három piaszter! Ezt nem engedhetjük meg magunknak. (Visszamegy hozzá, leül és odanyújtja neki a mellét.) Még egyszer meg kell próbálnunk. Szóval gondolj a három piaszterre! Nincs benne semmi, de azt hiszed, hogy iszol, és ez is valami.
(Fejcsóválva látja, hogy a gyerek nem szopik többé. Feláll, odamegy az ajtóhoz, és kopog ismét.)
Nagyapó. Nyisd ki, fizetünk. (csendben) A guta üssön meg. (Amikor az Öreg ismét kinyitja az ajtót) Azt hittem, megkapom fél piaszterért, de a gyereknek enni kell. Mit szól az egy piaszterhez?
Öreg Kettõ.
Gruse Ne csukd be újra az ajtót. (Hosszan matat az erszényében) Nesze kettõ. De a tej legyen olcsóbb, még hosszú út áll elõttünk. Ez piócamunka és bûn.
Öreg Üssétek agyon a katonákat, ha tejet akartok.
Gruse (tejet ad a gyereknek) Ez drága mulatság. Húzd meg, Michel, és a félheti bér. Az emberek itt azt hiszik, hogy a seggünkkel keressük a pénzt. Michel, Michel, jó kis súlyt vettem veled a nyakamba. (Nézi a brokátkabátot, amelybe a gyereket burkolta.) Van ezer piaszteres brokátkabátunk, de tejre egy piaszterünk se lesz. (hátranéz) Nézd csak, ott a kocsi, gazdag menekültekkel, fel kell rá jutnunk.
(Egy karavánszeráj elõtt. Gruse brokátkabátba öltözve odalép két elõkelõ hölgyhöz. A gyereket karjában tartja.)
Gruse Ah, nyilván a hölgyek is itt óhajtanának éjszakázni? Szörnyû, hogy mennyire túlzsúfolt minden, és sehol egy szabad jármû! Kocsisom egyszerûen visszafordult, teljes fél mérföldet gyalogoltam. Mezítláb! Perzsa cipellõm – hiszen tudják, milyen magas a sarka! De miért nem jön ide senki?
Idõsebb hölgy A fogadós várat magára. Amióta a fõvárosban azok a dolgok történtek, a jó modornak az egész országban befellegzett.
(Megjelenik a fogadós, igen méltóságteljes, nagyszakállú aggastyán, szolgája kíséretében.)
Fogadós Bocsássanak meg egy öreg embernek, hogy megvárakoztatta Önöket, hölgyeim. Kisunokám egy virágzó õszibarackfát mutatott nekem, ott a kukoricaföldeken túl, a dombon. Gyümölcsfákat ültetünk oda, néhány cseresznyét. Nyugatabbra (mutatja) kövesebb a talaj, a parasztok oda terelik a birkáikat. Látniuk kellene az õszibarack–virágzást, a rózsaszín páratlanul szép.
Idõsebb hölgy Termékeny tájék.
Fogadós Isten áldása van rajta. Virágzanak már délebbre is a gyümölcsfák, hölgyeim? Mert gondolom, dél felõl jönnek?
Fiatalabb hölgy Meg kell vallanom, nem fordítottam túlzott figyelmet a tájra.
Fogadós (udvariasan) Értem, nagy a por. Nyomatékosan tanácslom, hogy hadi útjainkon mérsékelt tempóban haladjanak, hacsak nem sietõs a dolguk.
Idõsebb hölgy Burkold nyakadat a fátyolba, drágám. Az esti szél hûvösnek tetszik itt.
Fogadós A Janga-Tau gleccserei felõl fúj, hölgyeim.
Gruse Igen, félek is, hogy megfázik a fiam.
Idõsebb hölgy Tágas karavánszeráj! Mi volna, ha bemennénk?
Fogadós Ó, hát a hölgyek szobákat óhajtanának? Csakhogy a karavánszeráj túlzsúfolt, hölgyeim; és a szolgák szétfutottak. Vigasztalhatatlan vagyok de már senkit sem fogadhatok be, még ajánló levéllel sem...
Fiatalabb hölgy De hát az országúton csak nem éjszakázhatunk.
Idõsebb hölgy (szárazan) Mennyibe kerül?
Fogadós Meg kell érteniük, hölgyeim, hogy manapság, amikor oly sok menekült keres menedéket – bizonyára igen tiszteletre méltó, de a hatóságok által kevéssé kedvelt személyek –, a fogadók számára különleges elõvigyázatosság ajánlatos. Ezért ...
Idõsebb hölgy Kedves uram, mi nem vagyunk menekültek. Nyári rezidenciánkba utazunk a hegyekbe, ennyi az egész. Eszünkbe se jutna, hogy igénybe vegyük a vendégszeretetét, ha olyan sürgetõen rászorulnánk.
Fogadós (elismerõen meghajtja a fejét) Nem kétlem. Csak azt kétlem, hogy a rendelkezésre álló aprócska helyiség megfelel a hölgyeknek. Személyenként hatvan piasztert kell számítanom érte. Összetartoznak a hölgyek?
Gruse Bizonyos szempontból. Szállásra nekem is szükségem van.
Fiatalabb hölgy Hatvan piaszter! Vérszopó feltételek!
Fogadós (hidegen) Hölgyeim, mivel nem érzek kedvet a vérszopáshoz... (megfordul, hogy elmenjen)
Idõsebb hölgy Kell nekünk vérrõl beszélnünk? Gyere. (Bemegy, a szolga követi.)
Fiatalabb hölgy (kétségbeesve) Száznyolcvan piaszter egy helyiségért! (Hátranéz Gruséra) De a gyerekkel képtelenség! És ha bõg?
Fogadós A helyiség száznyolcvanba kerül, akár ketten alszanak benne, akár hárman.
Fiatalabb hölgy (megváltozott hangon, Grusénak) Másrészt képtelennek tetszik a gondolat, hogy maga, kedvesem, az országúton reked. Jöjjön kérem.
(Bemennek a karavánszerájba. A színpad másik oldalán hátul megjelenik a szolga néhány csomaggal. Mögötte az idõsebb hölgy, majd a másik hölgy és Gruse a gyerekkel.)
Fiatalabb hölgy Száznyolcvan piaszter! Nem izgattam fel magam ennyire, amióta az én drága Igoromat hazahozták.
Idõsebb hölgy Kell neked Igorról beszélned?
Fiatalabb hölgy Tulajdonképpen négyen vagyunk, a gyerek is személy, nem? (Grusénak) Nem vállalná magára legalább az összeg felét?
Gruse Lehetetlen. Tudja, gyorsan kellett útnak erednem, és az adjutáns feledékenységbõl nem adott elég pénzt.
Idõsebb hölgy Talán hatvan sem áll a rendelkezéséré?
Gruse Azt megfizetem.
Fiatalabb hölgy Hol vannak az ágyak?
Szolga Ágyak nincsenek. Takarók vannak és zsákok. Maguknak kell elrendezniük. Örüljetek, hogy nem egy gödörbe dugnak benneteket is, mint annyi mást. (el)
Fiatalabb hölgy Hallottad ezt? Azonnal megyek a fogadóshoz. Ezt a fickót félholtra kell korbácsolni.
Idõsebb hölgy Mint a férjedet?
Fiatalabb hölgy Olyan goromba vagy. (sír)
Idõsebb hölgy Hogyan rendezkedjünk be itt éjszakára?
Gruse Bízzák csak rám. (Leteszi a gyereket.) Ha többen vagyunk, könnyebben boldogulunk. Maguknak még megvan a kocsijuk. (söpör) Jócskán meglepõdtem. „Kedves Anasztazia Katarinovszka” mondotta a férjem ebéd elõtt, „feküdj le kis idõre, hiszen tudod, milyen könnyen kapsz migrént.” (Elõcipeli a zsákokat, elkészíti a fekhelyeket, a hölgyek figyelik, miképpen dolgozik, majd egymásra néznek.) „Georgi” – mondtam a kormányzónak – „hogy feküdjek le, ha hatvan vendéget várunk ebédre, a személyzet olyan megbízhatatlan, és Michel Georgijevics nem eszik nélkülem.” (Michelnek) Látod, Michel, minden rendbe jön, nem megmondtam neked! (Hirtelen észreveszi, hogy a hölgyek furcsálkodva nézik, és sugdolódznak is.) Így legalább nem a csupasz földön fekszünk. A takarókat kettõbe hajtottam.
Idõsebb hölgy (parancsolóan) Maga fölöttébb gyakorlottan ágyaz, kedvesem.
Mutassa a kezét.
Gruse (megijed) Hogyan?
Fiatalabb hölgy Azonnal mutassa a kezét. (Gruse megmutatja a hölgyeknek a kezét. Diadalmasan) Kérges! Cselédlány!
Idõsebb hölgy (az ajtóhoz megy és kikiabál) Személyzet!
Fiatalabb hölgy Kicsíptünk, szélhámosnõ! Valld be, miben sántikálsz!
Gruse (zavarodottan) Semmiben sem sántikálok. Azt gondoltam, hogy talán magukkal visznek egy darabig a kocsijukon. Kérem, ne lármázzon, már megyek magamtól is.
Fiatalabb hölgy (miközben az idõsebb még mindig a személyzetet hívja) Menni mész, de rendõrökkel. Egyelõre maradsz. Ne próbálj szökni, te!
Gruse De hiszen a hatvan piasztert is meg akartam fizetni, nézzék. (Megmutatja a pénztárcáját) Láthatják, van annyi, itt a négy tízes, itt egy ötös, nem, ez is tízes, már meg is van a hatvan. Csak azt akarom, hogy a gyerek felkerüljön a kocsira, ez az igazság.
Fiatalabb hölgy Áhá, szóval kocsikázni akartál! Csakhogy kibökted.
Gruse Nagyságos asszony, nem tagadom, hogy alacsony sorból származom, kérem, ne hívja a rendõrséget. A gyerek elõkelõ származású, nézzék a fehérnemûjét, éppúgy menekülnie kell, mint maguknak.
Fiatalabb hölgy Elõkelõ származású, ezt ismerjük. Az apja egy herceg, mi?
Gruse (vadul az idõsebb hölgynek) Ne kiabáljon! Hát nincs szívetek?
Fiatalabb hölgy (az idõsebbnek) Vigyázz, még neked megy, nagyon veszélyes! Segítség! Gyilkos!
Szolga (jön) Mi történik itt?
Idõsebb hölgy Ez a perszóna úriasszonyt játszott, hogy közénk furakodhasson. Valószínûleg tolvaj.
Fiatalabb hölgy Méghozzá veszélyes. El akart tenni bennünket láb alól. Ez az ügy rendõrért kiált. Már jön is a migrénem, érzem, jaj, istenem.
Szolga Pillanatnyilag nincs rendõrség. (Grusénak) Szedd össze a cókmókodat, húgom, és tûnj el, mint a tû a kazalban.
Gruse (dühösen felveszi a gyereket) Nem vagytok emberek! És már szögezik is fejeteket a falakra!
Szolga (kituszkolja Grusét) Fogd be a szád. Ide ne csald az öreget, az nem érti a tréfát.
Idõsebb hölgy (a fiatalabbnak) Nézd meg, nem lopott-e máris valamit!
(Miközben a hölgyek lázasan kutatják, nem loptak-e el tõlük valamit, a szolga és Gruse kilép baloldalt a kapun.)
Szolga Elõbb nézzél, aztán bízzál. Ezentúl vizsgáld meg az embereket, mielõtt szóba állsz velük.
Gruse Azt hittem, a saját kutyájuk kölykével rendesebben bánnak.
Szolga Eszükbe sem jut. Hidd meg, lusta és mihaszna emberek utánzásánál nincs nehezebb feladat. Ha ezeknél gyanúba keveredsz, hogy egyedül is ki tudod törölni a seggedet, vagy hogy a kezedet életedben egyszer munkára használtad, akkor véged. Várj csak, mindjárt hozok neked egy kukorica kenyeret és pár almát.
Gruse Inkább ne. Jobb, ha eltûnök, mielõtt a fogadós jön. És ha egész éjszaka szaladok, akkor azt hiszem kikerülök a veszélybõl. (Elmegy)
Szolga (halkan utána szól) A következõ keresztútnál fordulj jobbra.
(Gruse eltûnik)
Énekes Míg Gruse Vachnadze észak felé ment.
Már nyomában volt, már nyomában volt,
Már nyomában volt
A kacbeki hájas herceg sok katonával.
Zenészek Hogy szökhet el vértesek elõl a mezítlábas?
Vérebek, csapdarakók elõl? Éjek éjén ûzik õt.
Aki üldözõnek áll, nem fárad el. A hóhér
Éberen él.
(Két vérteskatona baktat a hadi úton.)
Õrvezetó Fafej, semmire sem viszed. Hogy miért nem? Azért nem, mert nem szívvel végzed a munkád. Az elöljáró kis jelekbõl is észreveszi az ilyesmit. Amikor tegnapelõtt rámásztam a kövér spinére, te lefogtad a férjét, ahogy megparancsoltam neked, és hasba is rugdostad, de örömmel csináltad, ahogy jó közlegényhez illik, vagy csak az illem kedvéért? Olyan vagy, mint egy üres szalmaszál vagy mint egy repedt dob, sohase léptetnek elõ. (Egy ideig némán mennek tovább.) Csak azt ne képzeld, hogy nem veszem észre, miképpen ellenkezel velem, ahogy csak bírsz. Megtiltom, hogy sántíts! Csak azért sántítol, mert eladtam a gebéket, mert soha többé nem kapnék ennyit értük. A sántítással tudatod velem, hogy nem szívesen gyalogolsz, ismerlek. Ez nem válik a javadra, ez a károdra válik. Nóta!
A két vértes: (énekel)
Búsan mentem megvívni a harcom,
Szép szerelmem, otthon kellett hagynom
Szûz erényét óvják hû barátok,
Ameddig a hadak útján járok.
Õrvezetó Hangosabban!
A két vértes Majd ha sírba fekszik az én testem,
Rám maréknyi földet szór szerelmem,
Itt a lába, mondja, amely hozzám hozta,
Itt a kar, mely csípõm átkarolta.
(Ismét némán mennek egy ideig.)
Õrvezetõ Egy jó katona belead apait-anyait. Feletteséért cafatokra tépetné magát. Megtört szemmel látja még õrvezetõjének elismerõ biccentését. Ez a jutalma, többet nem is kíván. De neked nem jár biccentés, mégis megdöglesz. A hétszentségit, hogyan találjam meg egy ilyen beosztottal a kormányzó kölykét, erre vagyok kíváncsi.
(Tovább mennek)
Énekes Ment Gruse Vachnadze, de a Szirra folyónál
Rájött, hogy nem bírja már, a csöppség túl nehéz volt.
A védtelen kisgyerek oly nehéz volt, mint a kõ.
Zenészek Kint a kukoricaföldeken töltött éj után
A rõt hajnal mint a jég. Ha a tejesedény csörgését
Hallja a tanya felöl, míg a füst felszáll,
Neki félni muszáj. Nem a gyermek
Nyomja már, csak a tompa súly.
(Gruse egy paraszt-tanya elõtt áll.)
Gruse Most megint csurom pisi vagy, pedig tudod, hogy nincs több pelenkánk. El kell válnunk egymástól, Michel. Elég messze a város. Nem érdekled õket annyira, kis szaros, hogy idáig üldözzenek. A parasztasszony jó lélek, és érzed a tejszagot? Minden jókat Michel, én elfelejtem, miképpen sarkantyúztad hátamat egész éjjel, hogy gyorsabban fussak, te pedig felejtsd el a sovány kosztot, jó szívvel adtam. Szívesen megtartottalak volna, mert olyan pici az orrod, de hát nem megy. Megmutattam volna neked az elsõ nyuszit és – hogy többé be ne pisilj, de vissza kell mennem, mert nemsokára visszatérhet az én szerelmem, a katona, és mi lesz, ha nem talál ott? Ezt nem kívánhatod, Michel.
(Egy kövér parasztasszony tejeskannával benyit a házba. Gruse megvárja, míg beér, majd óvatosan az ajtóhoz lopódzik, és leteszi a gyereket a küszöb elé. Aztán egy fa mögé bújva megvárja, míg a parasztasszony kilép, az ajtón és megtalálja a bugyrot.)
Parasztasszony Jézusom, hát ez mi? Hát, te!
Paraszt (jön) Mi a baj? Hadd egyem meg a levesem.
Parasztasszony (a gyereknek) Hol az anyád, vagy nincs is? Azt hiszem, fiú. És a pólyája finom, ez egy finom gyerek. Egyszerûen letették az ajtó elé, micsoda idõk!
Paraszt Ha azt hiszik, hogy mi majd etetjük nekik, akkor tévednek. Beviszed a paphoz a faluba, és kész.
Parasztasszony Mit kezdjen vele a pap, ennek anya kell. Nézd, felébred. Mit gondolsz, nem fogadhatnánk be?
Paraszt (ordít) Nem!
Parasztasszony Ha a sarokba ágyazok neki, a karosszék mellé, akkor csak egy kosárra van szükségem, és magammal viszem a földekre. Látod, hogy nevet? Tetõ van a fejünk fölött, ember, megtarthatjuk, és többet egy szót se arról.
(Beviszi a gyereket, a paraszt tiltakozva követi. Gruse elõbújik a fa mögül, nevet és sietve megindul az ellenkezõ irányba.)
Énekes Hazatérõ, miért vagy vidám?
Zenészek Mert a gyámoltalan
Új szüleit jól fogadta, víg a kedvem.
Nem nyom a drága csöppség, ez vidít fel, ez vidít fel.
Énekes És miért búsulsz?
Zenészek Mert szabad és üres lettem, ez búsít el,
Lettem kifosztott
Nincstelen koldus.
(Csak kis utat tett még meg, amikor találkozik a két vérteskatonával, akik nekiszegezik a lándzsájukat.)
Õrvezetõ Leányzó, beleütköztél a haderõbe. Honnan jössz? Mikor jössz? Állsz-e tiltott kapcsolatban az ellenséggel? Hol állította fel a hadsorait? Milyen mozdulatokat végez a hátad mögött? Mi van a dombokkal, mi van a völgyekkel, meg van-e erõsítve körkörösen a harisnyád?
(Gruse ijedten áll.)
Gruse Jól meg van erõsítve, jobb ha visszavonultok.
Õrvezetõ Én mindig visszavonulok, ebben bízhatsz. Mit bámulod úgy ezt a dárdát? „A katona a harcmezõn egy pillanatig sem ereszti el a dárdáját”, ez elõírás, tanuld meg kívülrõl.
Fafej Nos hát, leányzó, hova, hova?
Gruse A võlegényemhez, vitéz úr, bizonyos Szimon Chachavához, a nukhai palotaõrség tagjához. És ha megírom ezt neki, széttöri a csontotokat.
Õrvezetõ Szimon Chachava, hát persze, azt ismerem. Odaadta nekem a kulcsát, hogy hébe-hóba a gondodat viseljem. Fafej, nem kedvelnek bennünket. Ne titkoljuk tovább, hogy tisztességesek a szándékaink. Leányzó, én csak látszólag tréfálok, valójában komoly ember vagyok, így hát hivatalosan közlöm veled: egy gyereket akarok tõled.
(Gruse halkan felkiált.)
Õrvezetõ Megértett bennünket, Fafej. Édes az ilyen riadalom, mi? „Elõbb ki kell vennem a tököt a sütõbõl, tiszt úr. Elõbb inget kell váltanom, mert ez itt szakadt, ezredes úr!” De félre az élccel, félre az érccel, leányzó: Egy gyereket keresünk ezen a tájon. Nem tûnt itt fel egy finom városi gyerek finom pólyafelszerelésben?
Gruse Nem hallottam ilyesmirõl.
Énekes Fuss, jószívû lány, fuss, mert itt a gyilkos!
Védd a védtelent, védd! Védd a védtelent, védtelen!
Nézd csak, fut már, nézd csak, fut már!
(Gruse hirtelen megfordul, és páni rémületben rohan visszafelé. A vértesek egymásra néznek, és káromkodva követik.)
Zenészek A legvéresebb korban
Élnek jószívû, jószívû lények.
(A parasztházban a kövér parasztasszony a kosárban fekvõ gyerek fölé hajol, amikor Gruse Vachanadze beront.)
Gruse Dugd el gyorsan. Jönnek a vértesek. Én tettem az ajtó elé, de nem az enyém, úri gyerek.
Parasztasszony Miféle vértesek jönnek?
Gruse Ne sokat kérdezõsködj. Vértesek jönnek, õt keresik.
Parasztasszony Az én házamban semmi keresnivalójuk. De hozzád alighanem lesz egy-két szavam.
Gruse Vedd le a finom pólyát róla, mert elárul.
Parasztasszony Pólya ide, pólya oda, ebben a házban én parancsolok, mit piszkolsz a fészkembe, miért tetted ki? Ez bûn.
Gruse (kinéz) Mindjárt elõjönnek a fák mögül. Hiba volt, hogy elszaladtam, attól feldühödtek. Mit tegyek?
Parasztasszony (szintén kiles és hirtelen nagyon megijed) Jézus Mária, vértesek!
Gruse A gyerek után nyomoznak.
Parasztasszony És ha bejönnek?
Gruse Nem adhatod oda nekik. Mondd azt, hogy a tied.
Parasztasszony Jó.
Gruse Felnyársalják, ha odaadod nekik.
Parasztasszony De ha követelik? Itt a házban a termés ára, ezüstben.
Gruse Ha odaadod nekik, felnyársalják, itt, ebben a szobában. Azt kell mondanod, hogy a tied.
Parasztasszony Jó. És ha nem hiszik el?
Gruse Ha elég határozottan mondod...
Parasztasszony Fejünkre gyújtják a tetõt.
Gruse Azért kell kitartanod, amellett, hogy a tied. Michelnek hívják. Ezt nem lett volna szabad elárulnom.
(A parasztasszony bólint.)
Gruse Ne bólogass. És ne remegj, azt észreveszik.
Parasztasszony Jó.
Gruse És ne mondogasd, hogy „jó”, nem bírom hallani. (Megrázza) Hát neked nincs gyereked?
Parasztasszony Katona.
Gruse Akkor talán õ is vértes most. És ha gyerekeket kell felnyársalnia? Alaposan lehordanád. „Ne hadonássz a dárdáddal a szobámban, erre tanítottalak? Moss nyakat, mielõtt az anyáddal beszélsz.”
Parasztasszony Igaz, nem tûrném, hogy ilyesmit csináljon.
Gruse Ígérd meg, hogy nem mondod: tied a gyerek. ??? mi van ???
Parasztasszony Jó.
Gruse Itt vannak már.
(Az ajtón kopognak. Nincs válasz. A vértesek bejönnek. A parasztasszony meghajlik mélyen.)
Õrvezetõ Nahát, itt van. Mit mondtam? Milyen az orrom? Megérzem a szagát. Megkérdezlek, leányzó: miért szaladtál el? Mit gondoltál, mi veled a tervem? Fogadjunk, valami illetlenség. Valld be!
Gruse (Miközben a parasztasszony szakadatlanul hajlong) Eszembe jutott, hogy a tûzhelyen felejtettem a tejet.
Õrvezetõ Azt hittem, azért szaladtál el, mert azt gondoltad, hogy illetlenül nézlek. Mintha elképzelném, hogy megesik valami köztünk. Bûnös tekintettel, hiszen értesz?
Gruse Azt nem láttam.
Õrvezetõ De megtörténhetett volna, nem igaz? El kell ismerned. Lehetnék disznó is, nem? Nem titkolom el elõtted: eszembe jutna egy s más, ha kettesben volnánk. (a parasztasszonynak) Nincs valami dolgod az udvarban? Megetetted a tojókat?
Parasztasszony (hirtelen térdre veti magát) Vitéz úr, én semmirõl sem tudtam. Ne gyújtsátok rám a tetõt!
Õrvezetõ Mirõl beszélsz?
Parasztasszony Semmi közöm ehhez, vitéz úr. Õ tette az ajtóm elé, esküszöm.
Õrvezetõ (meglátja a gyereket, füttyent) Van itt valami apróság a kosárban, Fafej, ezer piaszter szaga csap az orromba. Vidd ki az öregasszonyt, és vedd õrizetbe, nekem, úgy érzem, kihallhatást kell tartanom itt.
(A parasztasszony egy szót sem szól, miközben a közlegény kivezeti.)
Õrvezetõ Már meg is van a gyerek, akit én tõled akartam. (odamegy a kosárhoz)
Gruse Tiszt úr, Õ az én gyerekem. Nem õt keresitek.
Õrvezetõ Hadd nézzem. (A kosár fölé hajol. Gruse kétségbeesetten körülnéz.)
Gruse Az én gyerekem, az enyém!
Õrvezetõ Gyolcs pólya.
(Gruse nekiront, hogy elhúzza. Az õrvezetõ eltaszítja, és ismét a kosár fölé hajol. Gruse kétségbeesetten körülnéz, felkap egy nagy fahasábot, és hátulról fejbe kólintja vele az õrvezetõt, aki összeesik. Gruse kiszalad a gyerekkel.)
Énekes És szökve, bújva, hogy meg ne öljék,
Épp harminchárom tébolyodott nap után
A Hanga-Tau-i gleccsernél
Õ, Gruse Vachanadze úgy dönt, hogy anya lesz.
Zenészek Õ, a védtelen a védtelen jó anyja lesz.
(Gruse Vachnadze félig befagyott patak fölött kuporogva tenyerébõl itatja a gyereket.)
Gruse (énekel)
Mert nem vállal senki más,
Én vállallak most már,
Hisz más erre úgyse kész,
Mert sötéthól fagyba mész,
Rám kell fanyalodjál.
Mert soká cipeltelek,
Noha lábam vérzett,
Mert túl drága volt a tej,
Könnyû munka volt
Megszeretni téged.
Gyolcs ingecskéd eldobom,
Adok rád egy rongyot,
Megkeresztel, megtisztít
Ez a gleccservíz itt.
(Ezt is bírd ki most már.)
(Leveszi ének közben a gyerekrõl finom fehérnemûjét, és becsavarja egy rongyba.)
Énekes Lám, Gruse Vachnadze,
futva a sok vértes elõl
rozzant deszka hídhoz ért,
mely a túlsó lankák falvaihoz
visz át,
A korhadt híd megért egy dalt,
ingott rajt két élet.
(Szél kerekedik. A félhomályból kimagaslik a gleccser hídja. Mivel egyik kötele elszakadt, félig lelóg a szakadékba. Kereskedõk – két férfi és egy nõ – ácsorognak tétován a palló elõtt, amikor Gruse megérkezik a gyerekkel. Az egyik férfi egy rúddal ki akarja halászni a mélyhól a lógó kötelet.)
Elsõ férfi Lassan a testtel, fiatalasszony, a hágón úgysem jutsz át.
Gruse De nekem el kell jutnom a keleti oldalra a fiammal. A bátyámhoz megyünk.
Kereskedõ nõ Kell! Mi az, hogy kell! Nekem is át kell jutnom, mert Atumban két szõnyeget kell vennem, amelyeket egy asszonynak el adnia, mert a férjének meg kellett halnia, lelkecském. De megtehetem, amit meg kell tennem, és az az asszony teheti-e? Andrej már két órája próbálja kifogni azt a kötelet, és ha kifogná, hogyan rögzítsük, kérdem én!
Elsõ férfi (fülel) Csendet, azt hiszem, hallok valamit.
Gruse (hangosan) A palló nem egészen korhadt. Azt hiszem, megpróbálok átjutni.
Kereskedõnõ Én akkor sem próbálnám meg, ha maga az ördög kergetne. Kész öngyilkosság volna.
Elsõ férfi (kiabál) Hahó!
Gruse Ne kiabálj! (a kereskedõnõnek) Mondd neki, hogy ne kiabáljon.
Elsõ férfi De hiszen lentrõl kiáltanak. Talán eltévedtek odalent.
Kereskedõnõ És miért ne kiabáljon? Csak nincs valami a füled mögött? Üldöznek?
Gruse Akkor hát el kell árulnom nektek. A vértesek üldöznek. Leütöttem közülük egyet.
Második férfi Dugjátok el az árukat!
(A kereskedõnõ egy zsákot eldug egy kõ mögé.)
Elsõ férfi Miért nem mondtad ezt rögtön? (a többieknek) Ha elkapják, vagdalt húst csinálnak belõle.
Gruse Eredjetek az utamból, át kell jutnom a pallón.
Második férfi Nem tudsz. A szakadék kétezer láb mély.
Elsõ férfi Akkor sem volna értelme, ha kifognánk a kötelet. Tarthatnánk a kezünkkel, de a vértesek is átjuthatnának ugyanígy.
Gruse El az útból!
(Kiáltások: „Arra, felfelé!”)
Kereskedõnõ Már nincsenek messze. De a gyereket nem viheted a pallóra. Csaknem biztos, hogy beszakad. És nézz le.
(Gruse lenéz a szakadékba. Lentrõl hallatszik ismét a vértesek kiáltása.)
Második férfi Kétezer láb.
Gruse De ezek az emberek rosszabbak.
Elsõ férfi A gyerek miatt sem teheted. Kockáztasd a saját életedet, ha üldöznek, de a gyerekét nem kockáztathatod.
Második férfi A súlya is nagyobb a gyerekkel.
Kereskedõnõ Talán csakugyan át kell jutnia. Add ide a gyereket, én eldugom, menj át egyedül a pallón.
Gruse Nem. összetartozunk. (A gyereknek) Együtt félünk, együtt élünk.
(énekel)
Rémes a mélység, fiam,
Korhadt a híd,
De nem mi választjuk, fiam,
Utunkat itt.
Nincs is más utad,
Csak min én megyek,
Amit én adok,
Az a kenyered.
Morzsákon ha osztoznunk kell,
Négybõl hármat kapsz,
Ámde attól tartok,
Hogy jól mégse laksz.
Hogy jól mégse laksz.
Megpróbálom.
Kereskedõnõ Ez istenkísértés.
(Kiáltások lentrõl.)
Gruse Dobjátok el a rudat, kérlek, különben kihalásszák a kötelet és
utánam jönnek.
(Megindul az ingó pallón. A kereskedõnõ felkiált, mert csaknem eltörik alatta. De Gruse továbbmegy és eléri a másik partot.)
Elsõ férfi Átért.
Kereskedõnõ (aki térdre rogyva imádkozott, dühösen) Ez bûn volt Isten ellen!
(Feltûnnek a vértesek. Az õrvezetõfején kötés.)
Õrvezetõ Nem láttatok egy nõt egy gyerekkel?
Elsõ férfi (miközben a második férfi a szakadékba dobja a rudat) De láttunk. Ott van. És a palló nem bír el benneteket.
Õrvezetõ Ezt megkeserülöd, Fafej.
(Gruse a másik parton nevet, és megmutatja a gyereket a vértesnek. Továbbmegy, maga mögött hagyva a pallót. Szél.)
Gruse (hátrapillantva Michelre) A széltõl sose félj, õ is csak kivert kutya. A felhõket kell tologatnia, és õ fázik a leginkább.
(havazni kezd)
És a hó sem a legrosszabb, Michel. Csak a fenyõcsemetéket kell betakarnia, hogy meg ne ölje õket a tél. És most rólad éneklek valamit, figyelj.
(énekel) Egy rablógyilkos nemzett,
És egy nyavalyás kurva szült,
De majd megsüvegel az, ki
Jobb mint bárki más.
A tigris fattya éhes
Lónak szénát szállít,
Kis kígyó anyákhoz
Friss tejjel beállít.
4. AZ ÉSZAKI HEGYEKBEN
Énekes Egy héten át bolyongott zord vidéken,
Gleccseren átkelt, és zord szakadékban vándorolt õ,
Majd ha ott leszek, hol él a fivérem, nemsoká,
Akkor felugrik, átölel engem.
„Kishúgom, jöjj be” – ezt mondja majd
„Régen vártalak téged.
Itt van drága és dolgos nõm.
Ez, nézd, a tanyánk, ez õvele jött hozományba.
Egy tucat lóval és harmincegy tehénnel.
Ülj le! Jöjj a fiaddal, ülj le, itt egy gõzölgõ tál.”
Egy nyájas völgyben virult ez a szép majorság.
Bátyja házához a szegény lány nagyon lázasan érkezett.
A bátyja fogadta õt.
(Az asztalnál kövér parasztházaspár, enni készülnek. Lavrenti Vachnadzénak már nyakában a szalvéta, amikor Gruse halálsápadtan belép a gyerekkel. Egy szolga támogatja.)
Lavrenti Honnan jössz, Gruse?
Gruse (erõtlenül) A Janga-Tau-szoroson jöttem át, Lavrenti.
Szolga A pajta elõtt találtam rá. Egy kisgyerek van vele.
Sógornõ Menj, csutakold le a fakót. (szolga el)
Lavrenti Ez a feleségem. Anika.
Sógornõ Azt hittük, Nukhában szolgálsz.
Gruse (alig áll a lábán) Ott szolgáltam, igen.
Sógornõ Nem volt jó helyed ott? Azt hallottuk, jó volt.
Gruse Megölték a kormányzót.
Lavrenti Igen, ott állítólag zavargások voltak. A nagynénéd is mesélte, emlékszel, Aniko?
Sógornõ Nálunk nyugodt minden. A városiak sose férnek a bõrükbe. (az ajtóhoz megy, kiabál) Szosszo, Szosszo, ne vedd még ki a lepényt a kemencébõl, hallod? Hol bujkálsz? (kiabálva el)
Lavrenti (halkan, gyorsan) Van neki apja? (Gruse megrázza a fejét.) Gondoltam. Ki kell találnunk valamit. Aniko jámbor asszony.
Sógornõ (visszaérkezik) Ezek a cselédek! (Grusénak) Tiéd a gyerek?
Gruse Az enyém. (Összeesik, Lavrenti talpra állítja.)
Sógornõ Jézus Mária, ez beteg, mit csináljunk?
(Lavrenti a kemencepadkához vezetné Grusét, Aniko felháborodott mozdulatokkal tiltakozik, a fal melletti zsákra mutat.)
Lavrenti (a falhoz vezeti Grusét) Ülj le. Csak kiszállt belõle az erõ.
Sógornõ Skarlát ez a javából!
Lavrenti Akkor foltos lenne. Csak elgyöngült, légy nyugodt, Aniko. (Grusénak) Ülni jobb, mi?
Sógornõ Övé a gyerek?
Gruse Az enyém.
Lavrenti Éppen a férjéhez tart.
Sógornõ Úgy. Kihûl a húsod. (Lavrenti leül és enni kezd) Rossz hidegen, hidegen a zsír megárt. Túl érzékeny a gyomrod, magad is tudod. (Grusénak) A férjed nem a városban van, hát akkor hol van?
Lavrenti A hegyen túlra ment férjhez, azt mondja.
Sógornõ Úgy, a hegyen túlra. (maga is leül enni)
Gruse Azt hiszem, le kell fektetnetek valahova, Lavrenti.
Sógornõ (folytatja a kihallgatást) Ha sorvadásos, mind elkapjuk tõle. Van a férjednek tanyája?
Gruse Katona.
Lavrenti De apai részrõl tanyája is van, egy kicsi tanya.
Sógornõ Nem háborúzik? Miért nem?
Gruse (erõlködve) Háborúzik õ.
Sógornõ Akkor miért iparkodsz a tanyára?
Lavrenti A férje a háború után a tanyájára megy.
Sógornõ De te már most oda tartasz?
Lavrenti Ott akarja megvárni.
Sógornõ (élesen felkiált) Szosszo, a lepényt!
Gruse (lázasan motyog) Tanya. Katona. Várni. Ülj le, teli tál.
Sógornõ Ez skarlát.
Gruse (felpattan) Van egy tanyája, igenis!
Lavrenti Azt hiszem, csak kimerült, Aniko. Nem néznél utána, hogy mi van a lepénnyel, kedves?
Sógornõ De mikor jön vissza, hiszen a háború, mint hírlik, csak most tört ki újra? (kiabálva kacsázik kifelé) Szosszo, hol bujkálsz? Szosszo!
Lavrenti (gyorsan feláll, Gruséhoz megy) Mindjárt kapsz a kamrában egy ágyat. Aniko jó lélek, de csak evés után.
Gruse (odanyújtja neki a gyereket) Fogd! (Lavrenti átveszi a gyereket, közben körülnéz.)
Lavrenti De nem maradhattok sokáig. Anika jámbor, mint már említettem.
(Gruse összeesik. A bátyja felfogja estében.)
Énekes A leány beteg volt.
Magához vette tutyimutyi bátyja õt.
Az õsz után eljött a tél.
A tél hosszú volt.
A tél rövid volt.
Senki se tudhatott arról.
A patkány nem haraphatott,
A tavasz nem sietett.
(Gruse a szerszámkamrában, szövõszéknél. A gyerek a földön guggol. Mindkettõjükön pokrócok.)
Gruse (szõ és közben énekel)
Amikor a kedves férfi megindult,
Jegyese könyörögve szaladt utána,
Könyörögve sírt és sírva okította:
Kedves úr, kedves úr,
Hogyha most csatába mész,
Harcba ha szállsz az ellenséggel,
Harcba ha szállsz az ellenséggel,
Had elé ki ne állj,
Had után ne kocogj te,
Elõl a vérvörös lángok,
Hátul vérvörös füst,
Maradj a harc közepében,
A harc közepében épen,
Ott légy, hol a zászlótartó,
Ott légy, hol a zászlótartó,
Az elsõk meghalnak mind,
A hátul lévõk nem élik túl,
Ki középen megy, az hazatér,
Ki középen megy, az hazatér.
Michel, ravasznak kell lennünk. Ha meghúzzuk magunkat, mint a svábbogarak, elfelejti a sógornõ, hogy a házában vagyunk. Akkor maradhatunk olvadásig. És ne sírj a hidegtói. Aki szegény és még fázik is, azt nehéz megszeretni.
(Lavrenti lép be. Leül a húga mellé.)
Lavrenti Miért ültök pokrócokba csavarva, mint a kocsisok? Csak nem túl hideg ez a kamra?
Gruse (sietve leveszi a sálját) Nincs hideg, Lavrenti.
Lavrenti Ha túl hideg volna, akkor ne ücsörögj itt a gyerekkel. Aniko ezt nem tudná megbocsátani magának. (szünet) Remélem, a pópa nem faggatott ki a gyerekrõl?
Gruse Faggatott, de semmit sem árultam el.
Lavrenti Ez jó. Anikóról akartam beszélni veled. Jó lélek ó, csak nagyon, nagyon finom érzésû. Még ha az emberek nem veszik különösebben szájukra a tanyát, õ akkor is aggályoskodik. Mert olyan mély érzésû, tudod. Egyszer egy fejõlánynak lukas volt a zoknija a templomban, és azóta az én drága Anikóm két pár harisnyát húz fel, ha templomba megy. (fülel) Biztos vagy abban, hogy nincsenek itt patkányok? Mert ez esetben nem lakhattok itt. (Zörej hallatszik, mintha csöppek hullanának a tetõrõl.) Mi csöpög?
Gruse Talán egy lukas hordó.
Lavrenti Igen, nyilván egy hordó. Most már egy fél éve vagy itt, nem? Anikóról beszéltem? Természetesen nem meséltem el neki azt a dolgot a vértesekkel, gyenge a szíve. Ezért nem tudja, hogy nem kereshetsz munkát, és ezért mondta tegnap, amit mondott.
(Ismét hallgatják, hogyan olvad a hó.)
El sem tudod képzelni, hogyan aggódik a katonádért. „És ha hazatér és nem találja a feleségét?” – kérdi, és ébren hánykolódik. „Tavasz elõtt nem jöhet” – mondom én. Milyen jó asszony. (A csöppek gyorsabban esnek.) Mikor jön, mit gondolsz, mi a véleményed? (Gruse hallgat.) Ugye szerinted sem tavasz elõtt? (Gruse hallgat) Látom, magad sem hiszed már, hogy visszajön. (Gruse nem felel.) De ha kitavaszodik és a hó elolvad itt és a szorosokban, akkor nem maradhatsz nálunk tovább, mert akkor kereshetnek itt is, és annyi a szóbeszéd egy apátlan gyerekrõl. (A hulló csöppek harangjátéka felerõsödik és állandósul.)
Lavrenti Gruse, olvad a hó a tetõn, itt a tavasz.
Gruse Igen.
Lavrenti (buzgón) Hadd mondjam el neked, hogy mit csinálunk. Egy hely kell neked, ahol ellehetsz, és mivel gyereked van (sóhajt) férjet is kell szerezned, hogy az emberek ne köszörüljék rajtad a nyelvüket. Óvatosan megtudakoltam tehát, hogyan szerezhetünk neked egy férjet. Gruse, találtam egyet. Beszéltem az asszonnyal, van egy fia, közvetlenül a hegyen túl, meg egy kis tanyája, már meg is egyeztem vele.
Gruse De én nem mehetek férjhez, várnom kell Szimon Chachavára.
Lavrenti Igaz. Erre is gondoltam. Nem az ágyban kell neked férfi, hanem papíron. Ilyet találtam. Az illetõ parasztasszony fia haldoklik éppen. Hát nem csodálatos ez? Mindjárt beadja a kulcsot. És pont úgy van minden, ahogy mi mondtuk: „Férj a hegyen túl”! Mihelyt odaérsz hozzá, kileheli a lelkét, és rögvest özvegy leszel. Ehhez mit szólsz?
Gruse Egy pecsétes írás jól jönne nekem, Michel miatt.
Lavrenti Minden a pecséten múlik. Pecsét nélkül még a perzsa sahnak sem hinnék el, hogy sah. És meghúzhatod magadat valahol.
Gruse Mennyit kér az az asszony?
Lavrenti Négyszáz piasztert.
Gruse Honnan van annyid?
Lavrenti (bûntudatosan) Aniko tejpénze.
Gruse Ott senki se ismer bennünket. Rendben van.
Lavrenti (feláll) Rögtön tudatom az illetõvel. (gyorsan el)
Gruse Mennyi parazsat gyûjtesz a fejemre, Michel. Úgy jöttem hozzád, mint a búzaszem az ég madaraihoz. És mert egy keresztény lélek minden morzsáért lehajol, hogy semmi se vesszen kárba. Michel, jobban tettem volna, ha gyorsan kimegyek Nukhából azon a húsvétvasárnapon. Magam húztam magamra a vizeslepedõt.
Énekes A võlegény már haldokolt,
Ekkor jött a menyasszony.
A võlegény anyja várja már,
Várja õt, az utcán, és sürgeti „ne késs!”
A lány a csöpp gyerekkel jött,
Kit egy tanú jól eldugott míg folyt az esküvõ.
(A színt közfal osztja ketté: egyik oldalon ágy. Légyháló mögött egy nagyon beteg ember fekszik mereven. A másik oldalra berohan az Anyós, kezénél fogva húzza maga után Grusét. Mögöttük Lavrenti a gyerekkel.)
Anyós Gyorsan, gyorsan, különben feldobja nekünk a talpát, még az esküvõ elõtt. (Lavrentinek) De hogy gyereke van, arról nem volt szó.
Lavrenti Mit számít az? (a haldokló felé bök) Neki édes mindegy, ebben az állapotában.
Anyós Neki! De én nem élem túl ezt a szégyent. Mi tisztességes emberek vagyunk. (sírni kezd) Az én Juszupom nincs rászorulva arra, hogy egy leányanyát vegyen feleségül.
Lavrenti Na jó, ráteszek még kétszáz piasztert. Írásba kaptad, hogy a tanyát te öröklöd, neki viszont joga van arra, hogy két évig itt lakjon.
Anyós (a könnyeit szárogatva) Alig futja a temetési költségekre. Remélem, nem húzódozik majd a munkától. Most meg hova tûnt a szerzetes? Csak a konyhaablakon kúszhatott ki. Nyakunkra hozza az egész falut, ha híre terjed, hogy Juszup a végét járja, jaj Istenem! Érte megyek, de a gyereket nem láthatja.
Lavrenti Majd vigyázok, hogy ne lássa, de valójában miért szerzetes jön, miért nem pap?
Anyós A szerzetes éppúgy megteszi. Csak ne fizettem volna ki elõre a járandóságának a felét. Hát nem kiszökött a kocsmába? Remélem... (elszalad)
Lavrenti Spórolt a papon, a nyomorult. Olcsó szerzetest bérelt.
Gruse Küldd át nekem Szimon Chachavát, ha még eljön.
Lavrenti Jó. (a beteg felé bök.) Nem akarod megnézni?
(Gruse magához veszi Michelt, és a fejét rázza.)
Lavrenti Meg se moccan. Remélhetõleg nem késtünk el.
(Felkapják a fejüket. A másik oldalon szomszédok jönnek be, körülnéznek, és felsorakoznak a falaknál. Elkezdenek halkan imákat mormolni. Az anyós jön a szerzetessel.)
Anyós (dühös csodálkozással, a szerzetesnek) Nyakunkon az áldás. (Meghajlik a vendégek elõtt.) Pár pillanatnyi türelmet kérek. Megérkezett a városból fiam menyasszonya, szükségesküvõt tartunk. (A szerzetessel bemegy a hálószobába.) Tudtam, hogy kifecseged. (Grusénak) Rögtön megtarthatjuk az esküvõt. Én és a menyasszony bátyja... (Lavrenti megpróbál elbújni a háttérben. Miután gyorsan visszavette Grusétól Michelt. Most az anyós int neki, hogy tüntesse el.) Én vagyok a tanú, meg a menyasszony bátyja.
(Gruse meghajlik a szerzetes elõtt. A fekhelyhez mennek. Az anyós hátracsapja a légyhálót. A szerzetes latinul ledarálja az esketés szövegét. Közben az anyós szakadatlanul mutogat Lavrentinak, hogy adja tovább a gyereket. Lavrenti azonban ehelyett a szertartást mutogatja a gyereknek, hogy ez el ne sírja magát. Egyszer megfordul Gruse, hogy lássa a gyereket, Lavrenti ekkor a gyerek kezecskéivel integet neki.)
Szerzetes Kész vagy-e arra, hogy uradnak hûséges, engedelmes és jó hitestársa légy, és el ne hagyd, míg a halál el nem választ benneteket?
(Mivel a haldokló nem válaszol, a szerzetes megismétli a kérdését, aztán körülnéz.)
Anyós Persze, hogy kész rá. Nem hallottad az „igen”-t?
Szerzetes Na jó, tekintsük a házasságot megkötöttnek, de mi lesz az utolsó kenettel?
Anyós Azzal semmi. Elég drága nekem az esküvõ egymagában. És most a gyásznéppel kell törõdnöm. (Lavrentinak) Hétszázban állapodtunk meg?
Lavrenti Hatszázban. (fizet) Nem szaporítom a vendégek számát, nem áhítozom új ismeretségekre. Hát ég áldjon Gruse, és ha elözvegyült húgom alkalomadtán meglátogat engem, akkor az én feleségem „Hozott Isten”-nel fogadja, különben megnézheti magát. (Elmegy. A vendégek közönyösen néznek utána.)
Szerzetes Ha szabad kérdeznem, miféle gyerek ez?
Anyós Hol van itt gyerek? Nem látok gyereket. És te se látsz. Megértetted? Különben esetleg én is láttam, mit mûveltél a kocsma mögött. Gyere.
(Bemennek a szobába, ahol Gruse a földre ültette és nyugalomra intette a gyereket. Grusét az anyós bemutatja a szomszédasszonyoknak.)
Ez itt a menyem. Még élve találta az én drága Juszupomat.
Egy asszony Már egy éve nyomja az ágyat, nem? Amikor az én Vaszilimat behívták, még ott volt a búcsúztatásán.
Másik asszony Szörnyû ez egy ilyen tanyának, a kukorica lábon, a paraszt meg az ágyban. Megváltás neki, ha nem szenved sokáig. Én mondom.
Elsõ asszony (bizalmasan) Eleinte még azt gondoltuk, hogy a behívók miatt esett ágynak, hiszen érti. Most meg a végét járja!
Anyós Üljetek le, kérlek, mindjárt hozom a süteményt.
(Az anyós int Grusénak, a két nõ a hálókamrába megy, felemelik a földrõl a süteménnyel megrakott fémlapokat. A vendégek, köztük a szerzetes is, leülnek a földre és fojtott hangon beszélgetnek.)
Egy paraszt (akinek a szerzetes egy palackot nyújt át, melyet a reverendájából húzott ki) Van egy csöppség is itt, azt mondja? Hol szedhette fel Juszup?
Harmadik asszony Az asszonykának mindenesetre szerencséje volt, hogy még fõkötõ alá került, hiszen Juszup már a végsõket rúgja.
Anyós Máris pletykálnak, és közben felzabálják, amit a torra sütöttem, és ha nem hal meg ma, akkor holnap süthetek újra.
Gruse Majd sütök én.
Anyós Amikor tegnap este erre lovagoltak a katonák, kimentem, hogy kik azok, és visszajövet látom, úgy fekszik mint egy halott. Ezért küldtem értetek. Már nem tarthat sokáig. (fülel)
Szerzetes Kedves gyász– és násznép! Megrendülve állunk ennél a gyász és nászágynál, mert a nõ fõkötõ alá kerül, a férfi pedig a föld alá. A võlegény máris kihûl, a menyasszony máris tüzel. Mert a nászágyon valakinek az Utolsó Akarata nyúlik el, és ez hat az érzékekre. Milyen különbözõ, kedveseim, az emberek sorsa, ah! Az egyik meghal azért, hogy teste porrá váljon, amelyhól vétetett, ámen.
Anyós (figyelte a beszédet) Most áll bosszút. Nem lett volna szabad ilyen olcsó papot bérelnem, híg is a leve. Aki drágább, az ad magára. Sorában olyan is van, aki szent ember hírében áll, de az persze egy vagyonba kerül. Az ilyen ötven piaszteres papnak nincs méltósága, és jámborsága is pont ötven piasztert ér, egy rézpénzzel se többet. Amikor érte mentem a kocsmába, éppen egy beszédet tartott, és ezt üvöltötte: „Vége a háborúnak, most a békét kell túlélnünk!” Be kell mennünk.
Gruse (süteményt ad Michelnek) Edd a süteményt és maradj szép csendben, Michel. Mi most tiszteletreméltó emberek vagyunk.
(Kiviszik a vendégekhez a süteményekkel magrakott fémtálcákat. A haldokló felegyenesedett a légyháló mögött, kidugja a fejét, és a két asszony után néz. Aztán visszahanyatlik. A szerzetes két flaskát húz ki a reverendájából, és átnyújtja õket a mellette ülõ parasztnak. Három zenész lép be, a szerzetes vigyorogva rájuk kacsint.)
Anyós (a zenészeknek) Mit akartok itt ezekkel a hangszerekkel?
Zenész Anasztáziusz testvér (a szerzetes felé bök) azt mondta nekünk hogy itt lagzi van.
Anyós Micsoda, még három ingyenélõt hozol a nyakamra? Nem hallottátok, hogy odabent egy haldokló fekszik?
Szerzetes Mûvész számára csábító feladat ez. Játszhatnának elcsukló nászindulót vagy fergeteges halotti táncot.
Anyós Játszatok legalább, ha már mindenáron ennetek kell. (A zenészek egyveleget játszanak. Az asszonyok körbekínálják a süteményt.)
Szerzetes A trombita kész gyerekvisítás, és te mit dobolsz világgá, kisdob?
Paraszt (a szerzetes mellett) Mi volna, ha táncolna a menyasszony a zenére?
Szerzetes A zenére vagy a csontzenére?
Paraszt (a szerzetes mellett, énekel)
Juci Hájsegg, Juci Hájsegg, de a férje rozzant mákvirág,
Azt mondja Juci, a fene bánja, hisz fõ a ház meg
a házasság, meg a házasság,
S ha szórakozni vágyik, ha vágyik, ha vágyik,
A házasság kötelékét elveti, tüstént elveti, elveti,
És inkább gyertyát állít, azt állít, felállít,
Egy vastag gyertyát állít,
Hisz jobban jár ha, jobban jár ha inkább gyertyát állít.
(Az anyós kidobja a részeg parasztot. A zene elhallgat. A vendégek zavarban vannak. Szünet.)
Vendégek (hangosan) Hallottátok: visszatért a Nagyherceg! – A hercegek most is ellene vannak. – A perzsa sah állítólag nagy hadsereget kölcsönzött neki, hogy rendet teremtsen Grúziában. – Hogy lehetséges ez? Hiszen a perzsa sah gyûlöli a Nagyherceget. – De a rendetlenséget is gyûlöli. – Mindenesetre vége a háborúnak. Már jönnek is haza a katonáink.
(Gruse elejti a fémtálcát a süteményekkel.)
Asszony (Grusénak) Rosszul vagy? Ez az izgalomtól van a szegény Juszup miatt. Ülj le és pihend ki magad, kedves.
(Gruse majdnem összeesik.)
Vendégek Most úgy lesz minden, mint korábban volt. – De adónk, az több lesz, mert meg kell fizetnünk a háborút.
Gruse (erõtlenül) Ki mondta, hogy jönnek haza a katonák?
Férfi Én.
Gruse Lehetetlen.
Férfi (egy asszonynak) Mutasd meg neki a sáladat. Egy katonától vettük. Perzsa munka.
Gruse (megnézi a sálat) Hazatérnek.
(Hosszú szünet. Gruse letérdel, mintha a süteményeket akarná összeszedni. Közben kiveszi blúzából a láncon függõ ezüst keresztet, megcsókolja és imádkozni kezd.)
Anyós (miközben a vendégek némán nézik Grusét) Mi van veled? Miért nem törõdsz a vendégeinkkel? Mi közünk a városi bolondságokhoz?
Vendégek (mivel Gruse homlokát a padlóhoz szorítja és nem mozdul, folytatják a hangos beszélgetést) A katonák perzsa nyergeket árulnak, van, aki mankóra cseréli õket. – A fõemberek közül csak az egyik fél nyerheti meg a háborút, a katonák közül azonban mindkét fél elveszíti. – Legalább háború nincs már. Az is valami, ha nem vihetnek el benneteket katonának. (A paraszt felemelkedik a fekvõhelyén. Fülel.) – Csak még két hétig legyen jó idõ. – Körtefáink szinte semmit sem teremnek az idén.
Anyós (süteményt kínál) Vegyetek még egy kis süteményt. Jó étvágyat. Van még bõven.
(Az anyós az üres fémtállal a kamrába megy. Nem látja a beteget, és éppen lehajol egy teli tálért, amikor a beteg rekedten megszólal.)
Juszup Mennyi süteményt tömsz még a pofájukba? Hát szarom én a pénzt? (Az anyós ijedten megfordul, és rémülten mered rá. Juszup elõmászik a légyháló mögül.) Azt mondták, hogy vége a háborúnak?
Elsõ asszony (a másik helyiségben barátságosan Grusénak) Van valakije a fiatal asszonynak a fronton?
Férfi Jó hír, hogy hazajönnek, mi?
Juszup Mit bámulsz? Hol az a nõszemély, akit rám sóztál feleségnek?
(Mivel nem kap választ, kimászik az ágyból, és az anyós mellett ingben áttámolyog a másik helyiségbe. Az anyós remegve követi a süteményes tállal.)
Vendégek (megpillantják, kiabálnak) Jézus, Mária, Szent József! Juszup!
(Mindenki feláll riadtan, az asszonyok az ajtó felé nyomakodnak. Gruse, még mindig térden, hátranéz és a parasztra bámul.)
Juszup A legszívesebben halálra zabálnátok magatokat, mi? Kifelé, amíg ki nem löklek benneteket! (A vendégek sietõsen elhagyják a házat. Komoran Grusénak) Keresztülhúztam a számításaidat, mi?
(Gruse nem felel. Juszup megfordul és elvesz egy kukoricamálét a fémtálról, melyet az anyós nyújt felé.)
Énekes Jaj de rémes! A férjes asszony mit lát?
Hogy van neki férje!
A gyermek tölti be napját,
S ott van éjjelre a férj.
Közben nappal, éjszaka jó kedvese,
A házastársak egymást lesik egyre,
És a szoba szûk.
(Juszup meztelenül ül egy magas facsöbörben, az anyós egy kannából tölt a vízhez. A szomszédos kamrában Gruse Michel mellé guggol, aki szalmagyékény–foldozósdit játszik.)
Juszup Ez az õ dolga, nem a tied. Hova tûnt megint?
Anyós (kiált) Gruse! Hív a gazda.
Gruse (Michelnek) Itt van még két lyuk, foltozd be õket.
Juszup (amikor Gruse belép) Sikáld le a hátamat!
Gruse Nem csinálhatná ezt maga a gazda?
Juszup „Nem csinálhatná ezt maga a gazda?” Fogd a kefét, a fene vigyen el! A feleségem vagy, vagy valami idegen nõ? (az anyósnak) Kihûlt!
Anyós Már szaladok is forró vízért.
Gruse Hadd menjek én.
Juszup Maradsz! (az anyós elszalad) Erõsebben dörzsöld! És ne játszd meg magad, láttál te már meztelen mókust épp elégszer. A gyerekedet nem a szél fújta ide.
Gruse A gyerek nem örömben fogant, ha a gazda erre céloz.
Juszup (vigyorogva bámul Gruséra) Nem úgy nézel te ki. (Gruse abbahagyja a sikálást, és hátralép. Az anyós be.) Ritka koloncot kötöttél a nyakamba, nem feleség ez, hanem szárított hal.
Anyós Nincs benne jóakarat.
Juszup Öntsd, de óvatosan. Aú! Mondtam, hogy óvatosan. (Grusénak) Csodálkoznék, ha nem gyûlt volna meg a bajod a városban, különben mit keresnél itt? De ne szólj szám. Azt sem vetettem a szemedre, hogy zabigyereket hoztál a házamba, de ami téged illet, fogytán a türelmem. Ez természet ellen való. (az anyósnak) Még! (Grusénak) És. ha visszatérne is a katonád: férjnél vagy.
Gruse Igen.
Juszup De nem tér vissza, ne is reméld.
Gruse Nem.
Juszup Le se szarsz. A feleségem vagy és nem vagy a feleségem. Ahol fekszel, ott senkise fekszik, és más se fekhet oda. Hajnalban halálfáradtan megyek ki a mezõre, este pedig hiába fekszem le, az ördög nem hagy aludni. Az isten nõt csinált belõled, de mit csinálsz te? Nem terem annyit a földem, hogy asszonyt vehessek magamnak a városban, és még oda is kéne utazni. Az asszony gyomlál és szétteszi a lábát, ez áll minálunk a kalendáriumban. Hallasz egyáltalán?
Gruse Igen. (halkan) Nem öröm nekem, hogy le se szarlak.
Juszup Nem öröm neki! Önts! (az anyós önt a vízhez) Aú!
Énekes Hûs patak tükrén, míg mosta a szennyest,
Egy férfi arcát látta õ,
És az az arc fakult folyvást, míg múlt a sok hónap,
Ahogy a szennyest a fák alatt mosta,
Hallotta hangját, amikor rezgett a nyírfa,
És egyre halkabb lett e hang, ahogy múlt a sok hónap,
Egyre több a mentség és a sóhajtás,
Dõlt a verejték meg a könnyek.
Telt-múlt a sok hónap, Michel nõttön nõtt.
(Gruse egy kis pataknál guggol, és fehérnemût márt a vízbe. Kisé messzebb néhány gyerek ácsorog. Gruse Michellel beszél.)
Gruse Játszhatsz velük, Michel, de ne tûrd, hogy parancsolgassanak neked, csak mert te vagy a legkisebb.
(Michel bólint, és odamegy a gyerekekhez. Új játékot találnak ki.)
Legnagyobb gyerek Ma lefejezõsdit játszunk. (egy kövér gyereknek) Te vagy a herceg. Nevess. (egy lánynak) Te vagy a kormányzó felesége, sírj, amikor lecsapják a fejét. Én vágom le. (megmutatja fakardját) Ezzel. Elõször is az udvarba vezetik a kormányzót. Elõl megy a herceg, hátul a kormányzóné.
(A menet összeáll, a kövér megy elõl és nevet. Aztán jön Michel és a legnagyobb fiú, végül a síró lány.)
Michel (megáll) Én is vágok fejet.
A legnagyobb fiú A fejet én vágom le. Te vagy a legkisebb. Kormányzót a legkönnyebb játszani, csak le kell térdelni, hogy levágják a fejedet, ez nem nehéz.
Michel Én is akarok kardot.
A legnagyobb fiú Az enyém (belerúg)
Lány (átkiabál Grusénak) Elrontja a játékot.
Gruse (nevet) A kiskacsa, azt mondják, nem fél a víztõl.
A legnagyobb fiú Te lehetsz a herceg, ha tudsz nevetni.
(Michel megrázza a fejét.)
Kövér fiú Én nevetek a legjobban. Hadd vágja le egyszer a fejedet, aztán te vágod le az övét, aztán meg én.
(A legnagyobb fiú vonakodva odaadja Michelnek a fakardot és letérdel. A kövér leül, és a combját csapkodva teli torokból nevet. A lány nagyon hangosan sír. Michel meglengeti a nagy kardot, odacsap az elõtte térdelõ fiú nyakára és orra bukik.)
A legnagyobb fiú Aú! Majd én megmutatom neked, hogy kell rendesen odavágni!
(Michel elfut, a gyerekek utána. Gruse utánuk néz és nevet. Amikor visszafordul, a patak túloldalán Szimon Chachava áll, a katona. Szakadozott egyenruhát visel.)
Gruse Szimon!
Szimon Kegyed Gruse Vachnadze?
Gruse Szimon!
Szimon (szertartásosan) Áldja meg az Isten egészséggel a kisasszonyt.
Gruse (boldogan feláll és mélyen meghajol) Isten áldja a vitéz urat. És adjunk neki hálát, hogy egészségben hozta haza.
Szimon Finomabb halat fogtak ki nálam, így aztán nem faltak fel, mondta a kardhal.
Gruse Bátorság, mondta a kukta, szerencse, mondta a hõs.
Szimon És itt mi a helyzet? Ki lehetett bírni a telet, a szomszéd kíméletes volt?
Gruse A tél kicsit kemény volt, a szomszéd pedig olyan, mint mindig, Szimon.
Szimon Megkérdezhetem: egy bizonyos személy még mindig a vízbe dugja a lábát, amikor mos?
Gruse Válaszom: „nem”, mert leselkednek a bozótból.
Szimon A kisasszony vitéz urat mondott. Csakhogy egy zsoldfizetõ áll elõtte.
Gruse Ez ugye havi húsz piaszter?
Szimon És kvártély.
Gruse (könnyes szemmel) A kaszárnya mögött, a datolyafák alatt.
Szimon Pontosan ott. Látom, valaki terepszemlét tartott.
Gruse Így igaz.
Szimon És nem felejtett. (Gruse megrázza a fejét) Akkor hát a kulcs még forgatja a zárat, mint mondani szokták? (Gruse némán nézi majd ismét megrázza a fejét.) Mi az? Valami baj van?
Gruse Szimon Chachava, én sohase térhetek vissza Nukhába. Történt valami.
Szimon Mi történt?
Gruse Az úgy volt, hogy leütöttem egy vértest.
Szimon Akkor erre Gruse Vachnadzénak bizonyára jó oka volt.
Gruse Szimon Chachava, már nem is hívnak úgy, ahogyan régen hívtak?
Szimon (szünet után) Ezt nem értem.
Gruse Mikor változtatnak nevet a nõk, Szimon? Várj, elmagyarázom. Senki sem állt közénk, köztünk minden a régiben maradt, ebben nem kételkedhetsz.
Szimon Minden a régiben maradt köztünk, és mégis minden másképpen van?
Gruse Hogy magyarázzam ezt el neked, ilyen kapkodva és a patakon át, nem jönnél át a pallón?
Szimon Talán már nem is szükséges.
Gruse Nagyon szükséges. Gyere át, Szimon, gyorsan!
Szimon Azt akarja mondani a kisasszony, hogy a võlegény túl késõn érkezett?
(Gruse kétségbeesetten nézi Szimont, arcát elborítja a könny. Szimon maga elé bámul. Felemel egy fadarabkát, és farigcsálni kezdi.)
Énekes Oly sok szót váltottak, oly sok szót hallgattak el.
A katona megjött. Hogy honnan jött, arról nem beszél.
Én elmondom, amit gondolt s nem mondott ki.
Már reggel dúlt az ütközet, délben sûrû vér ömlött,
Egy elõttem hullt el,
Egy mögöttem hullt el,
Egy mellettem hullt el.
Egyre tiportam a másikat, az ottmaradt, és
Egyet a százados szúrt át.
Hideg dárda járta át a bátyám torkát,
És másnap öcsém mérges füstbe fúlt,
Szíjat vágtak hátamból a tisztek,
Mind a tíz ujjam jégcsap lett a kesztyûben,
Harisnyámba dermedt lábam.
Csak nyírfarügyet kaptam enni,
Csak juharlevet kaptam inni.
A vízben aludtam, jéghideg sziklán.
Szimon A fûben egy sapkát látok. Talán már gyerek is van?
Gruse Van, Szimon, hogyan is titkolhatnám, de ne vedd a szívedre, nem az enyém.
Szimon Azt mondják: ha fúj a szél, mozog minden levél. Ne is szóljon többet a fiatalasszony.
(Gruse földre süti a szemét, és nem beszél többet)
Énekes Túl sok volt a vágy, véget vetett a várakozásnak.
Megszegve az eskü. Az okról nem esik szó.
Én elmondom, amit a lány gondolt s nem mondott ki. Amikor elmentél, katona, a véres harcba, a rémes harcba,
Találtam egy kis gyereket, egy veszendõt, gyámoltalant, Ha én nem törõdöm vele, akkor biztos meghal,
Így hát lehajoltam minden morzsáért a földig,
Szét kellett tépnem magam, hogy az idegen gyerek éljen. Kell olyan is, ki segít. Mert a fácska friss vizére vár. Eltéved a kisborjú, ha pásztora rossz, és nem hallja,
miképp bõg.
Szimon Add vissza a keresztet, amit neked adtam. Vagy inkább dobd el a patakba. (Megfordul, menni akar.)
Gruse Szimon Chachava, ne menj el, nem az enyém, nem az enyém! (Gyermekkiabálást hall.) Mi baj, gyerekek?
Hangok Katonák jöttek! – Magukkal viszik Michelt!
(Gruse megdermed a rémülettói. Két vértes jön, Michelt vezetik kezénél fogva)
Egy vértes Te vagy Gruse? (Gruse bólint.) A te gyereked ez?
Gruse Igen. (Szimon elmegy). Szimon!
Vértes Bírói parancsunk van ara, hogy a városba vigyük ezt a gyereket, akit gondozol, mert fennforog annak gyanúja, hogy õ Michel Abasvili, Georgi Abasvili kormányzónak és feleségének: Natella Abasvilinek a fia. Itt az írás, a pecsétekkel.
(Kivezetik a gyereket.)
Gruse (utánuk szalad, kiabál) Hagyjátok itt, kérlek, az enyém!
Énekes A katonák elvitték a drágát, a kedvest,
Az árva Gruse már megy a vészes városba.
A nõ, aki szülte gyermekért indít pert.
A mostohát sújtja a vád.
Ki ítél és miképpen? Most majd kié a gyerek?
Ki lesz a bíró itt? Egy pompás? Egy aljas?
A város lángolt.
És a bíró székén Acdak ült.
5. A BÍRÓ TÖRTÉNETE
Énekes Halljátok most a bíró történetét:
Hogyan lett bíró, miképpen ítélt, és miféle bíró is õ.
A zendülés idején húsvétvasárnap,
A Nagyherceg bukásakor, amikor Abasvili kormányzónak,
Michel apjának a fejét vették,
Acdak falusi írnok a fák közt egy szökevényt talált,
S elrejtette õt a kunyhójában.
(Acdak rongyosan és részegen betámogat a kunyhójába egy koldusnak öltözött menekültet.)
Acdak Ne prüszkölj, nem vagy te ló. És nem ment meg a rendõrségtõl, ha futsz, mint a tavaszi takony. Állj már meg, nem hallod? (Ismét elkapja a szökevényt, aki továbbtrappolna, mintha át akarna trappolni a kunyhó falán.) Ülj le és abrakolj, itt egy darab sajt. (Egy ládából, rongyok alól elõkotor egy sajtdarabot. A szökevény mohón nekilát.) Rég nem zabáltál? (A szökevény dörmög.) Miért rohantál úgy, seggfej? A rendõr észre se vett volna.
Szökevény Kellett.
Acdak Majré? (A szökevény értetlenül bámul rá.) Betojtál? Féltél? Hm. Ne csámcsogj, mint valami nagyherceg vagy disznó. Ezt ki nem állom. Csak a nagyméltóságú szarháziakat kell elviselnünk olyanoknak, amilyeneknek isten megteremtette õket. Téged nem. Hallottam, hogy egy fõbíró a bazárban evés közben elfingotta magát, annyira független volt. Ha elnézem, hogyan eszel, szörnyû gondolataim támadnak. Miért hallgatsz, mint a csuka? (élesen) Mutasd a kezed. Nem hallod? Azonnal mutasd meg a kezedet. (A szökevény habozva kinyújtja elé a kezét.) Fehér. Tehát nem vagy koldus! Hamisítvány vagy, vándorló csalás! Én meg elduglak, mint egy rendes embert. Minek menekülsz tulajdonképpen, ha földbirtokos vagy, mert az vagy, ne tagadd, látom a bûntudatos képeden! (feláll) Kotródj! (A szökevény tétován nézi.) Mire vársz, parasztnyúzó?
Szökevény Üldöznek. Osztatlan figyelmet kérek, van egy indítványom.
Acdak Mid van? Indítványod? Ez a pimaszság csúcsa! Indítványa van neki. Vakaródzunk, az ujjunk is vérzik, és a piócának indítványa van. Kotródj, ha mondom!
Szökevény Tisztelem az álláspontját, a meggyõzõdését. Százezer piaszter egy éjszakáért, na?
Acdak Micsoda, azt hiszed, hogy megvásárolhatsz? Százezer piaszterért? Egy hitvány kis birtok ára. Mondjunk százötvenezret. Hol a pénz?
Szökevény Természetesen nincs nálam. Küldve lesz, remélem, nem kétli.
Acdak De még mennyire kétlem. Kotródj!
(A szökevény feláll és az ajtó felé trappol. Hang odakintrõl.)
Hang Acdak!
(A szökevény megfordul, a szembelévõ sarokba trappol, megáll.)
Acdak (kiált) Senkit sem fogadok. (Az ajtóhoz lép.) Már megint itt szaglászol, Sauva?
Sauva, a rendõr (kintról szemrehányóan) Már megint elkaptál egy nyulat, Acdak. Megígérted, hogy nem fordul többé elõ.
Acdak (szigorúan) Ne beszélj olyasmirõl, amit nem értesz, Sauva. A nyúl veszélyes és káros állat, felfalja a növényeket, különösképpen a dudvának nevezettet, ennélfogva kiirtandó.
Sauva Ne bánj velem ilyen kegyetlenül, Acdak. Elvesztem az állásomat, ha nem járok el ellened. Pedig tudom, hogy jó szíved van.
Acdak Nincs jó szívem. Hányszor mondjam, hogy a szellem embere vagyok?
Sauva (ravaszul) Tudom, Acdak. Okosabb vagy valamennyiünknél ezt te magad mondod, megkérdezlek hát, mint hívó keresztény és mint tudatlan rendõr: ha a hercegtõl nyulat lopnak, és én rendõr vagyok, mit csináljak a bûnössel?
Acdak Sauva, Sauva, szégyelld magad! Itt állsz, és egy kérdést intézel hozzám, márpedig semmi sem lehet félrevezetõbb, mint egy kérdés. Képzeld el, hogy nõ vagy, mint a Nunovna, ez a rámenõs dög, és megmutatod nekem a combodat, mint a Nunovna, és azt kérdezed, hogy mit csináljak a combommal, viszket, hát ártatlanul kérdezi ezt? Nem. Én nyulat fogok, de te embert fogsz. Isten az embert teremtette a saját képmására, és nem a nyulat, ezt te is tudod. Én nyúlevõ vagyok, de te emberevõ vagy, Sauva, és isten majd ítélkezik fölötted. Menj haza, Sauva, és tarts bûnbánatot. Nem, várj, van itt talán valami a számodra. (A szökevény felé pillant, aki reszketve áll a sarokban.) Nem, mégsem, semmi sincs itt. Menj haza és bánd meg a bûneidet. (Becsapja az ajtót Sauva orra elõtt. A szökevénynek.) Most csodálkozol, mi? Hogy nem szolgáltattalak ki. Csakhogy én ennek a barom rendõrnek még egy poloskát sem szolgáltatnék ki, nem fûlik hozzá a fogam. Rendõr elõtt ne reszkess. Ilyen öreg és még mindig ilyen gyáva. Edd tovább a sajtodat, de szegény ember módjára, különben mégis csak elkapnak végül. Azt is mutassam meg neked, hogyan viselkedik a szegény ember? (Visszanyomja ülõ pózba, és újra odaadja neki a sajtot.) Ez a láda az asztal. Könyökölj rá, és most fogd körül a sajtot a tányéron, mintha minden pillanatban elránthatnák elõled, honnan tudhatnád, hogy nem így lesz? Fogd a kést, mint egy túl kicsi sarlót, és ne mohón, inkább gondterhelten bámuld a sajtot, mert már tovatûnik, mint minden szépség. (Nézi a szökevényt.) A sarkadban vannak, ez melletted szól, de honnan tudjam, hogy nem tévednek-e? Tifliszben egyszer felakasztottak egy földbirtokost, egy törököt. Kétség sem férhetett ahhoz, hogy parasztjait nem csak egyszerûen kettõbe vágta, mint ez szokásos, hanem fel is négyelte õket, és adót is kétszer annyit préselt ki belõlük, mint mások, buzgalma vitán felül állt, mégis felakasztották, mint egy bûnözõt, csak azért, mert török volt, amirõl nem tehetett, micsoda igazságtalanság. Úgy jutott az akasztófára, mint Pilátus a Krédóba. Egyszóval: nem bízom benned.
Énekes Így adott Acdak a koldusnak éjjelre szállást,
De megtudta, hogy a nagyherceg õ, ez a hóhér,
Szégyenkezett, vádolta magát, utasította a rendõrt,
Hogy vezessék Nukhába, a bíróság elébe.
(A törvényszék udvarában három vértes ücsörög és iszik. Az egyik oszlopon egy férfi lóg bírói talárban. Acdak megbilincselve jön, maga mögött vonszolja Sauvát.)
Acdak (kiabál) Segítettem a nagyhercegnek, a fõtolvajnak, a fõhóhérnak, hogy megszökjön! Nyilvános tárgyalást követelek, és szigorú ítéletet az igazság nevében!
Elsõ vértes Miféle csodabogár ez?
Sauva Acdak, a mi írnokunk.
Acdak Én vagyok ez az ocsmány, ez az áruló, a bûn bélyege rajtam! Közöld velük, Lúdtalp, én követeltem, hogy a fõvárosba hozzanak bilincsben, mert tévedéshól szállást adtam a Nagyhercegnek illetve Nagydisznónak, mint ez abból a kunyhómban talált okmányból utólag kiderült. (A vértesek tanulmányozzák az okmányt. Sauvának) Nem tudnak olvasni. Lám, a bûnnel bélyegzett magamagát vádolja! Közöld velük, miképpen kényszerítettelek, hogy loholj utánam fél éjszakán át, mert mindenre fényt akarok deríteni.
Sauva Folyvást fenyegettél, ez nem volt szép tõled, Acdak.
Acdak Fogd be a szád, Sauva, ezt nem érted. Új korszak köszöntött ránk, átmennydörög rajtad, véged, a rendõröket kiirtják, nyekk. Mindent kivizsgálnak, feltárnak. Akkor már jobb, ha önkéni jelentkezem, hát nem? A nép úgyis utolér. Közöld velük, mit ordítottam a Csizmadia-utcában. (Széles taglejtésekkel mutatja, miközben a vértesekre sandít.) „Tudatlanságból megmenekítettem a Nagydisznót, tépjetek szét, testvéreim!” Hogy senki se elõzhessen meg.
Elsõ vértes És mit feleltek?
Sauva A Mészáros-utcában vigasztalgatták, a Csizmadia-utcában betegre röhögték magukat rajta, ennyi az egész.
Acdak De nálatok másképpen lesz, tudom, ti vasból vagytok. Testvérek, hol a bíró, hadd vizsgálja ki az ügyemet.
Elsõ vértes (az akasztottra mutat) Itt a bíró. És ne testvérezz bennünket, ma este kényes a fülünk.
Acdak „Itt a bíró!” Ilyen választ még sohasem hallottak Grúziában. Városi polgárok, hol van õexcellenciája, a kormányzó úr? (az akasztófára mutat) Itt van õexcellenciája, ó, idegen. És hol a Fõadószedõ? A toborz-briganti? A pátriárka? A rendõrkapitány? Itt, itt, itt, mind agytól egyig itt! Testvérek, éppen ezt vártam titõletek.
Második vértes Állj! Mit vártál tõlünk, díszpinty?
Acdak Azt, ami Perzsiában történt, testvérek, ami Perzsiában történt.
Második vértes És mi történt Perzsiában?
Acdak Negyven éve történt. Mindenkit felkötöttek. Fõhivatalnokokat, adószedõket. A nagyapám, ez a maga nemében páratlan ember, a saját szemével látta. Három napon át, mindenütt.
Második vértes És ki uralkodott, miután a fõhivatalnokokat felkötötték?
Acdak Egy paraszt.
Második vértes És ki vezette a hadsereget?
Acdak Egy katona, katona.
Második vértes És ki fizette ki a zsoldot?
Acdak Egy kelmefestõ, a zsoldot egy kelmefestõ fizette ki.
Második vértes Netántán nem egy szõnyegszövõ?
Elsõ vértes És miért történt mindez, te perzsa?
Acdak Hogy miért történt mindez? Kell ide különleges ok? Miért vakaródzol, testvér? Háború! Túl hosszú háború! És igazság Sehol! Nagyapám magával hozott egy dalt arról, hogy mi folyt ott. Mindjárt elénekeljük nektek, én és barátom, a rendõr. (Sauvának) Tartsd erõsen a kötelet, ez illik a dalhoz. (Énekel, Sauva tartja a kötelét.)
Mért nem vérzenek a mi ifjaink már,
Mért nem sírnak a lányaink már?
Miért vágóhídon ömlik csak a borjúvér?
Urmi-tónál reggel könnyeket is csak a fûzfa sír.
Ha a király megkíván egy újabb tartományt,
(beszéd) A paraszttól elveszik a tejpénzt,
A világ tetejét hogy elérjék,
(beszéd) A kalibák tetejét lerombolják.
Elviszik férfijainkat mind a négy égtáj felé,
(beszéd) Hogy nagyuraink otthon lakmározhassanak.
A sok harcos öldösi egymást, a fõtisztek üdvözlik egymást.
(beszéd) A kardok eltörtek. A csata elveszett.
Ámde a sisak ára megtérült.
Igaz ez? Igaz-ez? Igaz ez? Igaz ez?
Sauva Így, így, így, így, így, így igaz.

II verzió, kottából
Miért nem vérzenek a mi ifjaink már,
Miért nem sírnak a lányaink már?
Miért van vágóhídon a borjúnak több vére?
Miért, hogy Urmi-tónál könnyet csak a fûzfa sír?
Ha a király megkíván egy újabb tartományt,
Elveszik a tejpénzt a paraszttól.
A világ tetejét hogy elérjék.
Kalibák szalmatetejét lerontják.
És a mi férfiainkat négy égtáj felé elhurcolják,
Hogy nagyuraink otthon lakmározhassanak.
A sok harcos öldösi egymást, a fõtisztek üdvözlik egymást Az özvegy adógarasára ráharapnak, hátha hamis.
A kardok eltörtek, a háború elveszett már,
Ámde a sisak ára megtérült.
Igaz ez, igaz ez, igaz ez, igaz ez?
Sauva Így, így, így, így, így igaz.
Acdak Végig hallgatnátok?
(Az elsõ vértes bólint)
Második vértes (a rendõrnek) Õ tanított meg erre a dalra?
Sauva Igenis. Csak nekem nincs jó hangom.
Második vértes Nincs. (Acdaknak) Énekelj csak tovább.
Acdak A második szakasz a békérõl szól. (énekel)
A hivatalnokok nem férnek el az irodákban,
Még az utcán is ülnek.
A folyó átcsap a parton, a földeket szétrohasztja.
Ki nadrágjába se talál be egyedül, birodalmakat igazgat.
Négyig se tud számolni, de nyolc fogást zabál fel.
Kukoricáját eladná a paraszt,
De az emberek nem vesznek,
Csak éhenvesznek.
A szövõszékeknél rongyos takácsok állnak.
Igaz-ez? Igaz ez?
Sauva Így, így, így, így igaz.
Acdak Hát nem vérzenek a mi ifjaink már,
És nem sírnak a lányaink már,
Ezért ömlik már csak vágóhídon borjúvér,
Urmi-tónál reggel könnyet ezért csak a fûzfa sír.
Elsõ vértes (szünet után) Itt a városban akarod énekelni ezt a dalt?
Acdak Miért ne?
Elsõ vértes Látod ott azt a pirosat? (Acdak körülnéz. Az égen vörös fények.) Az ott a külváros. Amikor a kacbeki herceg ma reggel lefejeztette Abasvili kormányzót, a mi szõnyegszövõink is elkapták a „perzsa betegséget”, és megkérdezték, hogy a kacbeki herceg hány fogást zabál fel... Délben pedig felkötötték a városi bírót. De mi pacallá vertük õket szõnyegszövõnként két piaszterért, érted?
Acdak (szünet után) Értem.
(Félénken a vértesekre pillant, majd odébb oldalog, leül a földre, fejét a tenyerébe temeti.)
Elsõ vértes (miután mind ittak, a harmadikhoz) Most figyelj, mindjárt látsz valamit.
(Az elsõ és a második vértes megindul Acdak felé, elzárják elõle a visszavonulás útját.)
Sauva Nem gondolnám, uraim, hogy kifejezetten rossz ember volna. Legfeljebb ha tyúkot lop, és hébe-hóba talán nyulat is.
Második vértes (Acdakhoz lép) Azért jöttél, hogy a zavarosban halásszál, mi?
Acdak (felnéz rá) Nem tudom, miért jöttem.
Második vértes Te is a szõnyegszövõkkel tartasz? (Acdak megrázza a fejét.) És mi van a daloddal?
Acdak Az a nagyapám dala. Buta, tudatlan ember volt.
Második vértes Helyes. És mi van a zsoldfizetõ kelmefestõvel?
Acdak Az Perzsiában történt.
Elsõ vértes És mi van a nagyherceggel? Sajnálod, mi, hogy nem a saját kezeddel kötötted fel?
Acdak Nem mondtam nektek, hogy futni hagytam?
Sauva Tanúsítom. Futni hagyta.
(A vértesek az üvöltõ Acdakot az akasztófához hurcolják. Ott elengedik és hatalmasat nevetnek. Acdak bekapcsolódik a nevetésbe, õ nevet a leghangosabba. Aztán leveszik a bilincseit. Mindnyájan inni kezdenek. A Hájas Herceg egy fiatal férfival bejön.)
Elsõ vértes (Acdaknak) Itt jön a te új idõd.
(Új nevetés.)
Hájas Herceg És vajon min lehet itt nevetni, barátaim? Hadd fordítsam komolyra a szót. Grúzia hercegei tegnap reggel megdöntötték a Nagyherceg háborúpárti kormányát, kormányzóit pedig kiküszöbölték. Maga a Nagyherceg sajnos elmenekült. Ebben a sorsdöntõ órában szõnyegszövõink, akik sohase férnek a bõrükbe, nem átallottak felkelést szítani, és felakasztották a mi közszeretetnek örvendõ városi bíránkat, a mi drága Illo Orbeliáninkat. Khm, khm, khm. Barátaim, nekünk béke kell, béke, béke Grúziában. És igazság! Elhoztam nektek Bicergan Kacbekit, kedves unokaöcsémet, tehetséges ember, legyen õ az új bíró. Elrendelem, hogy a nép hozza meg a döntést.
Elsõ vértes Azt jelenti ez, hogy mi választjuk a bírót?
Hájas Herceg Úgy van. A nép egy tehetséges emberre adja voksát. Tanácskozzatok barátaim. (Miközben a vértesek összedugják a fejüket) Légy nyugodt, kis rókám, a tied az állás. És mihelyt elcsíptük a Nagyherceget, ennek a csürhének sem kell többé kinyalnunk a seggét.
Vértesek (tanakodnak) Teli a nadrágjuk, mert még nem csípték el a Nagyherceget. – Ezt ennek a falusi írnoknak köszönhetjük, mert futni hagyta. – Még nem érzik magukat biztonságban, ezért mondja „barátaim”, meg hogy a „nép hozza meg a döntést”. – Most még igazságot is akar Grúziában. – De ha már szórakozunk, akkor szórakozzunk, és most szórakozzunk. – Megkérdezzük az írnokot, az mindent tud az igazságról. Hé, gazfickó ...
Acdak Hozzám beszéltek?
Elsõ vértes (folytatja) .... szeretnéd, ha az unokaöcs lenne a bíró?
Acdak Engem kérdeztek? Csak nem engem kérdeztek, mi?
Második vértes Miért ne? Egy jó viccnél semmi se jobb.
Acdak Ha jól értelek benneteket, a veséjébe akartok látni. Igazam van? Nincs valami bûnözõtök a raktáron, egy igazi hétpróbás, hogy a jelölt megmutathassa, mit tud?
Harmadik vértes Lássuk csak. Odalent a kormányzó-koca két doktora. Már hozzuk is õket.
Acdak Állj, az nem megy. Nem dobhattok be valódi bûnözõket, ha nincs kinevezett bíró. Nem baj, ha ökör, de elõbb ki kell nevezni, különben sérelmet szenved a jog, és ez olyan érzékeny valami, mint mondjuk a lép: nem ütheted ököllel, mert beköszönt a halál. Ti felköthetitek mindkettõt, ez nem sérthet jogot, mert nem volt jelen bíró. Igazságot mindig a lehetõ legkomolyabban kell szolgáltatni, annyira hülye. Ha például a bíró elítél egy asszonyt, mert ez kukoricamálét lopott a gyerekének, és ítélethirdetés közben nincs rajta talár, vagy olymódon vakaródzik, hogy látni lehet több mint egyharmadát, vagyis ha a combtövét vakarja, akkor gyalázat az ítélet, és sérelmet szenved a jog. Inkább ítélkezhet egy bírói talár és egy bírói kalap, mint egy ember ezek nélkül. A jog elillan, mint a kámfor, ha nem vigyázunk. Egy kancsó bort sem úgy próbáltok ki, hogy a kutya elé öntitek, és miért nem? Mert akkor fellefetyelné, és nem volna többé bor.
Elsõ vértes Mit javasolsz tehát, szõrszálhasogató?
Acdak Én majd eljátszom nektek a vádlottat. Már tudom is, mifélét. (A fülükbe súg valamit.)
Elsõ vértes Te?
(Iszonyatosan nevetnek.)
Hájas Herceg Hogyan döntöttetek?
Elsõ vértes Úgy döntöttünk, hogy próbát teszünk. Ez a mi barátunk vádlottat játszik, és itt a jelölt számára a bírói szék.
Hájas Herceg Szokatlan eljárás, de miért ne? (Unokaöccsének) Ez csak formaság, kis rókám. Mit tanultál, ki fut be elõbb, a kocogó vagy a robogó?
Unokaöcs Az osonó, Arzén bácsi.
(Az unokaöcs beleül a székbe, a Hájas Herceg mögé áll. A vértesek a lépcsõre ülnek, Acdak beszalad a Nagyherceg félreismerhetetlen járását utánozva.)
Acdak Ismer engem itt valaki? Én vagyok a nagyherceg.
Hájas Herceg Mi õ?
Elsõ vértes A nagyherceg. Tényleg ismeri.
Hájas Herceg Jó.
Elsõ vértes Mehet a tárgyalás.
Acdak Idehallgass, engem háborús gyújtogatással vádolnak. Nevetséges. Mondom: nevetséges. Elég ez? Ha nem elég, ügyvédeket is hoztam magammal, ötszáz darabot. (Maga mögé mutat, úgy tesz, mintha sok ügyvéd volna körülötte.) Igényt tartok a terem összes meglévõ ülõalkalmatosságára ügyvédeim számára.
(A vértesek nevetnek. A Hájas Herceg velük nevet.)
Unokaöcs (a vérteseknek) Kívánjátok, hogy tárgyaljam az ügyet? Meg kell mondanom, hogy némelyest legalábbis szokatlannak találom, úgy értem, az ízlés szempontjából.
Elsõ vértes Láss neki.
Hájas Herceg (mosolyogva) Bánj el vele, kis rókám.
Unokaöcs Rendben. Grúzia népe kontra Nagyherceg. Mit hoz fel a védelmére, vádlott?
Acdak Sok mindent. Persze magam is olvastam, hogy háború vesztve. Háborút annak idején olyan hazafiak tanácsára üzentem, mint amilyen Kacbeki bácsi. Állítsák ide Kacbeki bácsit mint tanút. (A vértesek nevetnek.)
Hájas Herceg (a vérteseknek, nyájasan) Belevaló fickó. Mi?
Unokaöcs Indítvány elutasítva. Ön természetesen nem vádolható azzal, hogy hadat üzent, hiszen ezt minden uralkodónak meg kell tennie hébe-hóba, hanem csak azzal, hogy rosszul vezette a hadsereget.
Acdak Ostobaság. Egyáltalán nem vezettem. Vezettettem. Hercegekkel vezettettem. Persze elpuskázták.
Unokaöcs Tagadja netán, hogy bírta a fõparancsnoki tisztet?
Acdak Semmiképp sem. Azt én mindig bírtam. Már születésemkor dada lepocskondiázva. Neveltetésem folytán a szart klotyón bocsájtom ki. Hivatalnokaimnak mindenkor megparancsoltam, hogy kasszámból lopjanak, a tisztek csak akkor botozzák a bakákat, ha megparancsolom, földesurak csak akkor bújnak ágyba parasztasszonyokkal, ha legszigorúbban megparancsolom. Kacbeki bácsi pocakot csakis az én parancsomra nevel.
Vértesek (tapsolnak) Ez jó. – Éljen a Nagyherceg!
Hájas Herceg Kis rókám, felelj neki! Veled vagyok.
Unokaöcs Felelek neki, mégpedig a törvény méltóságát tartva szem elõtt. Vádlott, õrizze meg a törvény méltóságát.
Acdak Helyes. Megparancsolom Önnek, hogy folytassa a kihallgatást.
Unokaöcs Nekem semmit sem parancsolhat. Állítja tehát, hogy a hercegek kényszerítették hadat üzenni. Hogy állíthatja akkor, hogy a háborút a hercegek puskázták el?
Acdak Katonát keveset küldtek, pénzt hûtlenül kezeltek, beteg lovakat hoztak, támadáskor bordélyban vedeltek. Kihallgatandó Kacbeki bácsi mint tanú.
(A vértesek nevetnek)
Unokaöcs Arra a szörnyûséges állításra merészkedik, hogy ennek az országnak a hercegei nem harcoltak?
Acdak Dehogyis. Hercegek harcoltak. Harcoltak hadiszállítási szerzõdésekért.
Hájas Herceg Sok ami sok. Ez a fickó úgy beszél, mint egy szõnyegszövõ.
Acdak Valóban? Csak az igazságot mondom.
Hájas Herceg Felkötni! Felkötni!
Elsõ vértes Csak nyugodtan. Folytasd, felség!
Unokaöcs Nyugalom! Most ítéletet hirdetek: Felkötendõ. Nyakánál fogva. Háborút vesztett. Ítélet kimondva. Fellebbezés nincs. Elvezetni!
Hájas Herceg (hisztérikusan) Elvezetni! Elvezetni! Elvezetni!
Acdak Fiatalember, komolyan tanácsolom, kerülje nyilvánosság elõtt ezt az érces, pattogó beszédmódot. Nem alkalmazzák házõrzõ kutyának, ha üvölt mint a farkas. Értve vagyok?
Hájas Herceg Felkötni!
Acdak Ha az emberek felfigyelnek arra, hogy hercegek ugyanazt a nyelvet beszélik mint Nagyherceg, még együtt akasztják fel Nagyherceggel a hercegeket. Ítélet egyébként hatályon kívül helyezve. Ok: háború elvesztve, de nem a hercegeké. Hercegek háborújukat megnyerték. 3,863,000 piasztert fizettettek maguknak le nem szállított lovakért.
Hájas Herceg Felkötni!
Acdak 8,240,000 piasztert sosem látott legénységi ellátmányért.
Hájas Herceg Felkötni!
Acdak Gyõztesek tehát. Háborús vesztes csupán Grúzia, aki nem képviselteti magát e bíróság elõtt.
Hájas Herceg Azt hiszem, ennyi elég, barátaim. (Acdaknak) Leléphetsz, akasztófavirág. (A vérteseknek) Úgy gondolom, most már módotokban áll megerõsíteni hivatalában az új bírót.
Elsõ vértes Igen, ez módunkban áll. Hozzátok ide a bírói talárt. (Az egyik vértes a másik hátára mászik, és lehúzza az akasztottról a kabátját.) És most (az unokaöcsnek) tûnj el, hogy megfelelõ segg kerüljön a megfelelõ székbe. (Acdaknak) Lépj elõ, helyezkedj el a bírói székben. (Acdak habozik) Ülj bele, ember. (A vértesek belekergetik Acdakot a székbe.) Mindig mindig a bíró volt gazember, most egy gazember lesz a bíró. (Ráakasztják a bírói talárt, fejébe nyomnak egy palackkosarat.) Nézzétek, micsoda bíró!
Énekes Már dúlt a polgárháború, ki úr volt, most megingott,
A vértesek a bírói székre Acdakot ráültették,
Két évig Acdak volt a bíró aztán.
Midõn lobogtak a lángok.
És a város vérben ázott,
Svábbogár jött, mérges pókok haraptak,
Gyilkos verte érckapunkat,
Sátán lakta vén papunkat,
És a bíró talárjában az Acdak.
(A bírói székben ül Acdak, almát hámoz. Sauva söpri a helyiséget. Az egyik oldalon tolószékben egy nyomorék, az orvos mint vádlott, és egy rongyokba bújtatott sánta férfi. A másik oldalon egy fiatalember, zsarolással vádolják. Egy vértes áll õrt, a vértesek lobogójával.)
Acdak Tekintettel az ügyek nagy számára, a bíróság ma mindig két ügyet tárgyal egyidejûleg. Mielõtt nekilátnék, rövid közlendõ: elfogadok. (Kinyújtja a kezét. Csak a zsaroló ad neki pénzt.) Jogot formálok arra, hogy az egyik felet itt a bíróság semmibevétele miatt (a nyomorékra pillant) megbüntessem. (Az orvosnak) Te orvos vagy, te pedig (a nyomoréknak) vádolod õt. Az orvos tehet az állapotodról?
Rokkant Igenis. A guta ütött meg miatta.
Acdak Tehát hanyagul ûzte hivatását.
Rokkant Több mint hanyagul. Pénzt kölcsönöztem ennek az embernek, hogy tanulhasson. Sohase törlesztette a tartozását, és amikor hallottam, hogy ingyen kezeli betegeit, megütött a guta.
Acdak Joggal. (a sántának) Hát te mit akarsz itt?
Sánta Én vagyok a páciens, kegyelmes uram.
Acdak Nyilván a lábadat kezelte.
Sánta De nem a rosszat. A bal lábam volt reumás, õ viszont a jobbat operálta meg, ezért sántítok most.
Acdak És ezt ingyen csinálta?
Rokkant Egy ötszáz piaszteres operációt ingyen! Semmiért. Egy „Isten fizesse meg”-ért. Én fizettem ennek az embernek a tanulmányait. (az orvosnak) Azt tanultad az iskolában, hogy ingyen operálj?
Orvos Kegyelmes uram, a tiszteletdíjat csakugyan az operáció elõtt szoktuk átvenni, mert a paciens elõtte készségesebben fizet, mint utána, ami emberileg érthetõ. A szóban forgó esetben azt hittem, hogy szolgám megkapta már a tiszteletdíjamat. Ebben tévedtem.
Rokkant Tévedett! Egy jó orvos sohasem téved! Operáció elõtt elvégez bizonyos vizsgálatokat.
Acdak Így igaz. (Sauvának) Hát a másik ügyben mi a vád, közvádló úr?
Sauva (buzgón söpörgetve) Zsarolás.
Zsaroló Tisztelt bíróság, ártatlan vagyok. Én csak tájékozódtam a szóban forgó földbirtokosnál, hogy valóban megerõszakolta-e az unokahúgát. A lehetõ legbarátságosabban felvilágosított, hogy nem tette ezt, és pénzt csak azért adott, hogy nagybátyámat beírathassam egy zeneiskolába.
Acdak Aha! (az orvosnak) Te ellenben, doktor, nem találsz enyhítõ körülményt eljárásodra, mi?
Orvos Legfeljebb csak azt, hogy tévedni emberi dolog.
Acdak Nem tudod, hogy egy jó orvosnak felelõsségteljesen kell viselkednie, ha pénzügyekrõl van szó: Hallottam olyan orvosról, aki egy kificamodott ujjból ezer piasztert húzott ki, mert kitalálta, hogy a baj oka a vérkeringésben keresendõ, amit egy rossz orvos talán nem vett volna észre, máskor pedig gondos kezeléssel egy közepes húgycsõbõl aranyfolyót varásott elõ. Nincsen mentséged, doktor! Egy Uxu nevû gabonakereskedõ az orvosi fakultásra itatta be a fiát, hogy megtanuljon a pénzzel bánni, ilyen kiváló nálunk az orvosképzés. (a zsarolónak) Hogy hívják a földbirtokost?
Sauva Nem óhajtja, hogy megnevezzék.
Acdak Akkor ítéleteket hirdetek. A bíróság a zsarolást bizonyítottnak tekinti, téged pedig (a rokkantnak) ezer piaszter büntetésre ítéllek. Ha másodszor is megüt a guta, az orvos ingyen kezel, esetleg amputál is majd. (a sántának) Neked kárpótlásul megítélünk egy üveg sósborszeszt. (a zsarolónak) Neked a közvádlónál be kell fizetned tiszteletdíjad felét, amiért a bíróság nem teszi közzé a földbirtokos nevét, ezen kívül azt tanácsoljuk, hogy tanulj orvostudományt, mert erre a hivatásra születtél. Téged pedig, orvos, megbocsájthatatlan szakmai tévedésed miatt felmentünk a vád alól. Jöhetnek a következõk!
Énekes a zenészeivel: Kútnál korsó sosem olcsó,
S ami drága, törni vágyna
Zsákba macska igazságunk van csak.
Egy garasért õ jogot mért,
Ezért várjuk, vágyva vágyjuk
Hogy fölötte is õ üljön, az Acdak.
(A hadi út menti karavánszerájból kijön Acdak, a hosszú szakállú vén fogadós követi. A szolga és Sauva cipeli mögöttük a bírói széket. Egy vértes a vértesek lobogójával elfoglalja õrhelyét.)
Acdak Tegyétek ide. Itt legalább friss a levegõ, és a citromliget felõl a szellõ az arcukba csap. Az igazság istennõjének jót tesz, ha a szabadban bajlódunk vele. A szél a nyakába fújja a szoknyáját, és látni lehet, hogy mi van alatta. Sauva, túl sokat ettünk. Fárasztóak ezek a szemleutak. (a fogadósnak) A menyedrõl van szó?
Fogadós A család becsületérõl van szó, kegyelmes uram. Panaszt teszek a fiam helyett, aki üzleti ügyben a hegyen túl idõzik. Ez ott a vétkes szolga, ez pedig az én szánalomra méltó menyem.
(Elfátyolozva jön a meny, egy buja idomzatú perszóna.)
Acdak (leül) Elfogadok. (a fogadós sóhajtva pénzt ad neki) Na, túlestünk a formaságokon. Megerõszakolásról van szó?
Fogadós Kegyelmes uram, rajtakaptam a fickót, éppen a szalmára fektette a mi Ludovikánkat a lóistállóban.
Acdak A lóistállóban, nagyon helyes. Csodálatos lovak. Különösképpen egy kis fakó tetszett nekem.
Fogadós Természetesen rögtön a lelkére beszéltem Ludovikának, a fiam helyett.
Acdak (komolyan) Mint mondottam, tetszett nekem az a fakó.
Fogadós (hidegen) Csakugyan? Ludovika megvallotta nekem, hogy a szolga hált vele, mégpedig jóváhagyása nélkül.
Acdak Vedd le a fátyladat, Ludovika. (Ludovika leveszi a fátylát) Ludovika, tetszel a bíróságnak. Mondd el, hogyan történt.
Ludovika (mint aki szöveget mond fel) Amikor beléptem az istállóba, hogy megtekintsem az újszülött csikót, azt mondta kéretlenül a szolga: „Meleg van máma”, és tenyerét a bal mellemre helyezte. Azt mondtam neki: „Ne tedd ezt”, de õ csak tovább tapogatott a maga erkölcstelen módján, ami haragra gerjesztett. Mielõtt átláthattam volna bûnös szándékán, bizalmas viszonyba került velem. Már megtörtént a dolog, amikor apósom belépett és véletlenül összerugdalt.
Fogadós (magyarázólag) A fiam helyett.
Acdak (a szolgának) Elismered, hogy te kezdted?
Szolga Igenis.
Acdak Ludovika, szereted az édességet?
Ludovika Igen, a napraforgómagot.
Acdak Hosszan ücsörögsz a fürdõvizes dézsában?
Ludovika Úgy fél óra hosszat.
Acdak Közvádló úr, rakd le a késedet oda, a földre. (Sauva lerakja a kését) Ludovika, menj és emeld fel a közvádló kését.
(Ludovika a csípõjét ringatva a késhez megy és felemeli.)
Acdak (rámutat) Látjátok! Hogyan billegteti? A bûn indítéka leleplezõdött. Az erõszaktétel bizonyítást nyert. Túl sokat eszel, különösképpen édességet, sokáig ülsz a langyos vízben, lusta vagy és túl puha a bõröd, és mindezekkel a tulajdonságokkal megerõszakoltad ezt a szegény embert. Azt hiszed, a bíróság figyelmen kívül hagy egy ilyen ringó feneket? Hiszen ez elõre megfontolt támadás, veszélyes fegyverrel. Arra ítélünk, hogy átengedd a bíróságnak a kis fakót, amelyen apósod szokott lovagolni a fia helyett, és most velem jössz az istállóba, hogy a bíróság helyszint szemlét tarthasson, Ludovika.
(A grúz hadi úton helyiségrõl helyiségre hordozzák a vértesek a bírói székben ülõ Acdakot. Mögötte Sauva, aki az akasztófát cipeli, és a kis fakót vezetõ szolga.)
Az énekes a zenészeivel: Míg odafönt verekedtek,
Jobban ment a lentieknek,
Nem volt annyi „Add ide!” és „Megcsaplak!”,
Tarsolyában hamis mérce,
Trükköt csellel jóvátéve
Ment a grúzok tarka útján az Acdak.
Gazdagoktól amit elvett,
Adta hasonszõrûeknek,
Pecsétviasz-könnyétõl félt a gazdag.
A csõcselék oltalmában
Grúziában ment vidáman
A rossz és jó fõbíró, az Acdak.
(a kis menet távolodik)
Vár reátok már a szomszéd,
Hozzátok a jól fent fejszét,
Bibliánál jobb lesz ez még malasztnak.
Elszállt már az ima perce,
Csodát nem tesz csak a fejsze,
Ebben persze õ is hisz már, az Acdak.
(Acdak bírói széke egy kocsmában áll. Sauva bort visz Acdaknak, aki elõtt három nagygazda áll. A sarokban egy öreg parasztasszony. A nyitott ajtóban és az ajtón kívül a falu népe, mint publikum. Egy vértes õrt áll, kezében a vértesek lobogója.)
Acdak A közvádló úré a szó.
Sauva A vád tárgya egy tehén. Szuru nagygazda tehene öt hét óta a vádlott istállójában tartózkodik. Egy lopott sonkát is találtak a vádlottnál, és Suteff nagygazdának több tehenét megölték, amikor felszólította a vádlottat, hogy fizessen bért a szántójáért.
Nagygazdák A sonkámról van szó, kegyelmes úr. – A tehenemrõl van szó, kegyelmes úr. – A szántómról van szó, kegyelmes úr.
Acdak Mit szólsz mindehhez, anyóka?
Öregasszony Kegyelmes úr, öt héttel ezelõtt éjszaka, hajnalodóban kopogtattak az ajtómon. Egy szakállas férfi állt odakint egy tehénnel és így szólt: „Jóasszony, én vagyok a csodatévõ Szent Banditusz, és minthogy a fiad elesett a háborúban, emlékül ezt a tehenet hozom neked. Legyen rá gondod.”
Nagygazdák Ez Irakli volt, a rabló, kegyelmes úr! Az õ sógora, kegyelmes úr! A marhatolvaj, a gyújtogató! – Le kell fejezni!
(Kintról asszonykiáltás. A tömeg nyugtalankodik, türemlik hátrafelé. Irakli, a bandita bejön egy hatalmas fejszével.)
Nagygazdák Irakli! (keresztet vetnek)
Bandita Szép jó estét, kedveseim. Egy pohár bort!
Acdak Közvádló úr, egy kancsó bort a vendégnek. Ki vagy te?
Bandita Kóbor remete vagyok, kegyelmes úr, és köszönöm jótékony adományát. (Kiissza a kancsót, amelyet Sauva hozott neki.) Még egyet.
Acdak Én Acdak vagyok. (Feláll, meghajol, és éppígy meghajol a bandita is.) A törvényszék üdvözli az idegen remetét. Beszélj tovább anyóka.
Öregasszony Kegyelmes úr, elsõ éjszaka nem tudtam még, hogy Banditusz csodatévõ szent, akkor még csak a tehénrõl volt szó. De néhány nappal késõbb eljöttek hozzám éjjel a nagygazda szolgái, hogy visszavegyék tõlem a tehenet. Az ajtóm elõtt sarkon fordultak és tehén nélkül mentek haza, és fejükön öklömnyi púpok nõttek. Innen tudtam, hogy Szent Banditusz elváltoztatta a szívüket, és rendes emberekké tette õket. (a bandita hangosan nevet)
Elsõ nagygazda Én tudom, mi változtatta meg õket.
Acdak Nagyszerû. Majd elmondod késõbb. Folytasd.
Öregasszony Kegyelmes úr, ezután Suteff nagygazda javult meg, pedig ó valóságos ördög volt, mindenki tudja. De Szent Banditusz közbenjárására elengedte nekem a kis szántóföld bérét.
Második nagygazda Mert valaki leszúrta a legelõn a teheneimet. (a bandita nevet)
Öregasszony (Acdak intésére) Aztán egy szép reggelen berepült hozzám egy sonka az ablakon át. A keresztcsontomat találta, még most is sántítok, nézze, kegyelmes úr. (Megy néhány lépést. A bandita nevet.) Megkérdem, kegyelmes úr! Mikor hoztak egy szegény öregasszonynak sonkát csoda nélkül? (a bandita csuklani kezd)
Acdak (feláll a székérõl) Anyóka, kérdésed a törvényszék szívének közepébe talált. Légy szíves, ülj le.
(Az öregasszony habozva beül a bírói székbe. Acdak a borospohárral a földre ül.)
Acdak Anyóka, a legszívesebben így hívnálak:
Grúzia anyja, a Fájdalmas,
A Megrabolt, kinek fiai a háborúban,
Kit ököllel vertek, a Reményteljes,
Aki sír itt, ha egy tehenet kap.
Aki csodálkozik, ha nem verik.
Anyóka, ítélkezz felettünk irgalmasan!
(üvöltve a nagygazdáknak) Valljátok meg, hogy nem hisztek a csodában, istentelenek! Fejenként ötszáz piaszterre ítéllek benneteket istentelenségetekért. Kifelé!
(A nagygazdák kilopódznak.)
Acdak Te pedig, anyóka, és te, jámbor férfiú, igyatok meg egy kancsó bort a közvádlóval és Acdakkal.
Énekes a zenészeivel: Õ a törvényt úgy megszegte,
Mintha áldott kenyér lenne,
Jog roncsáról láttuk, hányat partra rak.
Volt valaki végre-végre,
Aki vigyáz a szegényre,
Kit üres kéz fizetett le, az Acdak.
Hétszázharminc nappal, éjjel
Mérte hamis mérlegével
Panaszát sok rongyos-bongyos alaknak.
Ült a székben, nép bírója,
Feje fölött akasztófa,
Cinkelt jogát így osztotta az Acdak.
A rendetlenség véget ért már, jött a Nagyherceg vissza,
Jött a kormányzóné is vissza.
Könyörtelen törvényt ültek, sok ember belehalt,
Lángolt újra a külváros, félni kezdett Acdak.
(Acdak bírói széke ismét a törvényszék udvarán áll. Acdak a földön ül és a cipõjét foldozza, közben Sauvával beszélget. Kintról lárma. A fal mögött a Hájas Herceg fejét viszik lándzsára tûzve.)
Acdak Szolgaságod napja, sót talán percei is meg vannak számlálva, Sauva. Hosszú ideig az értelem vaszabláján vezettelek, mely. véresre tépte a szádat, észokokkal ostromoltalak és logikával kínoztalak. Természetedtõl fogva gyenge ember vagy, és ha egy érvet vetnek eléd ravaszul, mohón bezabálod, nem bírod megtartóztatni magad. Természeted szerint egy magasabbrendû lény kezét kell nyalnod, de magasabbrendû lény sokféle van, és most jön a te felszabadulásod, nemsokára ismét követheted alantas hajlamaidat, és csalhatatlan ösztönödet, mely arra tanít, hogy otromba talpadat emberi arcokba plántáld. Mert a zûrzavar és a rendetlenség kora végelért, és nem jött el az a nagy korszak, amelynek leírását megtaláltam Káosz Dalában. Ezt most elénekeljük még egyszer, együtt, e csodálatos idõszak emlékezetére, ülj le, és ne fogj hamis hangot. Ne félj, nem baj, ha meghallják, népszerû refrénje van. (énekel)
Húgom, född el fejed,
Bátyám, hozd késed,
Kizökkent az idõ.
A finom emberek panaszkodnak,
A kis emberek örvendeznek.
A város kikergeti utcáiról az erõseket.
A hivatalokba betörnek, a jobbágylistákat szétszaggatják.
Az urakat malomkõhöz ültették.
Kik a napvilágot sohasem látták, odakint sétálnak most.
Az ébenfából való áldozati ládikákat szétvágják,
Az isteni mahagónit ágyakká hasogatják.
Akinek nem volt kenyere, annak most csûrjei vannak,
Aki gabonát koldult, most gabonát oszt.
Sauva Ó, ó, ó.
Acdak Hol késel tábornok? Kérlek, kérlek, kérlek, teremts rendet! Hát igen, csaknem idáig jutottunk volna, ha továbbra sem törõdött volna senki a renddel. De most a Nagyherceg, akinek én, barom, megmentettem az életét, visszatért a fõvárosba, és a perzsák kölcsönöztek neki egy hadsereget, hogy rendet csináljon. A külváros már lángol is. Hozd ide azt a vastag könyvet, amelyen ülni szoktam. (Sauva elhozza a bírói széktõl a könyvet Acdak felüti . ) Ez a törvénykönyv, te vagy rá a tanú, hogy mindig használtam.
Sauva Igen, hokedlinek.
Acdak Most viszont kibogarászom belõle, hogy mit süthetnek rám. A nincstelenekkel ugyanis kesztyûs kézzel bántam, ezt drágán kell majd megfizetnem. Mankót csempésztem a szegények hóna alá, tehát felkötnek majd részegeskedésért, bekukucskáltam a gazdagok zsebébe, ami stiláris hiba. És sehova se bújhatok, mindenki ismer, hiszen mindenkinek segítettem.
Sauva Jön valaki.
Acdak (riadtan feláll, majd székében imbolyog) Vége. De azt a szívességet senkinek sem teszem meg, hogy emberi nagyságot tanúsítsak. Térden könyörgök irgalmadért, ne menj most el, már nyáladzom is. Félek a haláltól.
(Natella Abasvili, a kormányzó özvegye az Adjutánssal és egy vértessel be.)
Kormányzóné Hát ez miféle csodabogár, Salva?
Acdak Készséges szolgája vagyok, kegyelmes asszonyom, állok rendelkezésére.
Adjutáns Natella Abasvili, az elhalálozott kormányzó felesége most tért haza, és kétéves fiát, Michel Abasvilit keresi. Tudomására jutott, hogy a gyermeket egyik volt cselédje a hegyekbe hurcolta.
Acdak Elõteremtjük, Nagyméltóságú Asszonyom, parancsára.
Adjutáns Ez minden.
Kormányzóné (elmenõben) Ez az ember nekem nem szimpatikus.
Acdak (mélyen hajlongva követi az ajtóig) Mindent elrendezünk, Nagyméltóságú Asszonyom. Parancsára.
6. A KRÉTAKÖR
Énekes Most elmondom nektek, hogy folyt a per
Abasvili kormányzó gyerekéért,
Hogy nyert a gyerek valódi anyát
A próba által, amelynek neve: Krétakör.
(A nukhai törvényszék udvara. Vértesek vezetik be Michelt, átmennek vele az udvaron, és hátul ki. A kapu alatt egy vértes lándzsájával visszatartja Grusét, míg a gyereket elvezetik. Azután beengedik az udvarra. Vele van Abasvili egykori kormányzó szakácsnõje. Távoli lárma. Az ég alja vörös.)
Gruse Derék gyerek, már egyedül mosakszik.
Szakácsnõ Az a szerencséd, hogy nincs igazi bíránk, csak az Acdak. Ez egy részeg disznó, semmit sem fog fel, a legnagyobb tolvajokat is futni engedi. Mert mindent összezavar, és a gazdagok sohasem kenik meg eléggé, a magunkfajta néha megússza nála.
Gruse Ma szükségem van a szerencsére.
Szakácsnõ El ne ijeszd. (Keresztet vet.) Azt hiszem, gyorsan elimádkozom még egy rózsafüzért, hogy részeg legyen a bíró. (Hangtalanul imádkozik, miközben Gruse még mindig a gyereket keresi, hiába.) Csak azt nem értem, miért akarod mindenáron megtartani, a mai idõkben, amikor nem is a tied.
Gruse Az enyém: én neveltem.
Szakácsnõ Sosem törted a fejedet azon, hogy mi lesz, ha visszajön az anyja?
Gruse Elõször azt gondoltam, hogy visszaadom neki, aztán azt gondoltam, hogy nem jön már vissza.
Szakácsnõ Kölcsönszoknya is melegít, mi? (Gruse bólint.) Azt vallom eskü alatt, amit akarsz, mert rendes lány vagy. (Gyakorolja a szöveget.) Vállaltam a gondozását öt piaszterért, aztán a Gruse elhozta tõlem húsvét vasárnapján, este, amikor azok a zavargások voltak. (Megpillantja a közeladó Szimon Chachavát.) Hanem Szimon ellen vétkeztél, beszéltem vele, nem fér a fejébe.
Gruse (nem látja Szimont) Nem tudok most törõdni vele, ha semmit sem ért.
Szakácsnõ Megértette, hogy a gyerek nem a tied, de hogy férjezett állapotban vagy, és nem lehetsz szabad, amíg a halál nem választ el, az magas neki.
(Gruse megpillantja és üdvözli Szimont.)
Szimon (komoran) Tudatni szeretném az asszonnyal, hogy hajlandó vagyok esküt tenni. A gyerek apja én vagyok.
Gruse (halkan) Köszönöm, Szimon.
Szimon Egyszersmind tudatni szeretném, hogy ez semmire sem kötelez engem, és az asszonyt sem.
Szakácsnõ Erre semmi szükség. Hiszen férjnél van, tudod.
Szimon Ez az õ dolga, és nem kell az orrom alá dörgölni.
(Két vértes be.)
Vértesek Hol a bíró? – Látta valaki a bírót?
Gruse (elfordul és elfedi az arcát) Állj elém. Nem lett volna szabad Nukhába jönnöm. Ha összefutok azzal a vértessel, akit fejbe kólintottam...
Egy vértes (azok közül, akik a gyereket hozták, elõlép) A bíró nincs itt.
(A két vértes tovább keres.)
Szakácsnõ Remélhetõleg nem esett baja. Bárki mással kevesebb az esélyed, mint ahány foga van a tyúknak.
(Egy másik vértes be.)
Vértes (aki a bírót kereste, jelenti emennek) Csak két öreg ember van itt, meg egy gyerek. A bíró meglépett.
A másik vértes Tovább keresni!
(Az elsõ két vértes elsiet, a harmadik ott marad. Gruse felkiált. A vértes sarkon fordul. Õ az õrvezetõ, egész arcát heg borítja.)
Vértes (a kapuban) Mi van, Sotta? Ismered?
Õrvezetõ (miután hosszan bámulta Grusét) Nem.
Vértes (a kapuban) Állítólag õ lopta el a kis Abasvilit. Ha tudsz arról valamit, hozzád vágnak egy halom pénzt, Sotta.
(Az õrvezetõ káromkodva el.)
Szakácsnõ Ez volt az? (Gruse bólint) Azt hiszem, ez tartja a száját. Különben be kellene vallania, hogy elszalasztotta a gyereket.
Gruse (felszabadultan) Már csaknem elfelejtettem, hogy mégiscsak megmentettem õt ezektõl...
(A kormányzó felesége az adjutánssal és két ügyvéddel be.)
Kormányzóné Hála istennek legalább a nép nincs itt. Nem bírom a szagukat, migrénem lesz tõlük.
Elsõ ügyvéd Kérem, Nagyságos Asszony, fontolja meg tüzetesen mindazt, amit mond, amíg, nincs új bíránk.
Kormányzóné De hiszen semmit se mondtam, Illo Suboladze. Szeretem a népet, õszinte, egyszerû észjárását, csak éppen a szagától kapok migrént.
Második ügyvéd Alig lesz közönségünk. A lakosság túlnyomó többsége a külvárosi zavargások miatt magára zárta az ajtaját.
Kormányzóné Ez az a perszóna?
Elsõ ügyvéd Hódolattal kérem, Natella Abasvili, tartózkodjék a sértõ értelmû megnyilatkozásoktól, míg nem bizonyosodunk meg arról, hogy a Nagyherceg kinevezte az új bírót, és mi megszabadultunk a hivatalban lévõtõl, akinél nyomorultabbat még senkise látott bírói talárban. De mintha már a dolgok mozgásba lendülnének, nézze csak.
(Vértesek érkeznek az udvarra.)
Szakácsnõ A nagyságos asszony azonnyomban kitépné a hajadat, ha nem tudná, hogy Acdak a nyomorultakat pártolja. Arcról ítél.
(Két vértes kötelet erõsít az oszlophoz. Bevezetik a megbilincselt Acdakot. Mögötte szintén bilincsben, Sauva. Sauva mögött a három nagygazda.)
Vértes Meg akartál szökni, mi? (Megüti Acdakot)
Egy nagygazda Húzzátok le a talárját, mielõtt felkötitek!
(A vértesek és a nagygazdák lerángatják Acdakról a talárját. Alatta rongyos alsóruha. Egyikük meglöki Acdakot.)
Vértes (odalöki egy másikhoz) Kell egy rakás igazság? Itt van!
(„Kapd el!” és „Nekem nem kell!” kiáltásokkal dobálják egymásnak Acdakot, amíg össze nem rogy. Ekkor a talpára rántják és a hurokhoz vonszolják.)
Kormányzóné (aki a „labdajáték” közben hisztérikusan tapsolt) Ez a fickó nekem elsõ látásra unszimpatikus volt.
Acdak (liheg, arcát vér borítja) Nem látok, adjatok egy rongyot.
Másik vértes Mit akarsz látni?
Acdak Titeket, kutyák. (Ingével törli a vért szemébõl.) Hozott isten, kutyák! Hogy vagytok, kutyák? Milyen a kutyavilág, ízlik a bûze? Akadt újra nyalnivaló csizma? Halálra marjátok egymást megint, kutyák?
(Az õrvezetõ kíséretében egy porborította lovas jön be. Bõrzsákból iratokat vett elõ, ezek közt lapoz. Most beavatkozik.)
Porborította lovas Állj, itt a Nagyherceg írása, az új kinevezési okmányok.
Õrvezetõ (üvölt) Vigyázz!
(Mindenki vigyázzba áll.)
Porborította lovas Az új bíróról ez olvasható: Azt a férfiút nevezzük ki, akinek egy az ország szempontjából fölöttébb fontos élet megmentése köszönhetõ, egy bizonyos Acdakot Nukhából. Melyik az?
Sauva (Acdakra mutat) Az ott, az akasztófa alatt, excellenciás uram.
Õrvezetõ (üvölt) Mi folyik itt?
Vértes Kérek engedélyt, hogy jelentsem: Õkegyelmessége korábban is Õkegyelmessége volt, ámde ezeknek a nagygazdáknak a feljelentésére a Nagyherceg ellenségének nyilvánították.
Õrvezetõ (a nagygazdákra mutat) Elvezetni! (Elvezetik õket, miközben szakadatlanul hajlonganak.) Gondoskodjatok arról, hogy Õkegyelmességét ne háborgassák tovább. (A Porborította lovassal el.)
Szakácsnõ (Sauvának) Az úrnõ tapsolt. Remélem, látta a bíró úr.
Elsõ ügyvéd Katasztrófa.
(Acdak elájul. Lecipelik a bitó alól, magához tér, ismét ráadják a talárját, kitántorog a vértesek csoportjából.)
Vértesek Ne vegye rossz néven, kegyelmes úr! – Mit óhajt, kegyelmes úr?
Acdak Semmit, kutyatársaim. Egy nyalható csizmát, alkalomadtán. (Sauvának) Megkegyelmezek neked. (Leveszi Sauváról a bilincset.) Hozz nekem abból az édes vörösbõl. (Sauva el) Tûnjetek el, tárgyalásom lesz. (Vértesek el, Sauva visszaérkezik egy kancsó borral. Acdak hosszan iszik.) Valamit az ülepem alá! (Sauva odaviszi a törvénykönyvet, a bírói székre helyezi, Acdak leül.) Elfogadok!
(A panaszosok eddig gondterhelten tanakodtak, most felszabadult mosoly tûnik fel az arcukon. Pusmogni kezdenek.)
Szakácsnõ Jajaj.
Szimon „Kutat harmattal nem tölthetsz fel” – mondják.
Ügyvédek (közelednek Acdakhoz, aki várakozásteljesen feláll.) Fölöttébb nevetséges ügy, kegyelmes uram. – Az alperes megszöktette a gyermeket, és vonakodik visszaszármaztatni.
Acdak (eléjük tartja a kezét, és Gruséra pillant) Nagyon vonzó nõszemély. (még kap pénzt) Megnyitom a tárgyalást, és teljes õszinteséget követelek. (Grusénak) Kiváltképpen tõled.
Elsõ ügyvéd Tisztelt Bíróság! A vér, ahogy a népi szólás tartja, nem válik vízzé. Ez az õsi bölcsesség...
Acdak A bíróság tudni kívánja, mennyi tiszteletdíjat kap az ügyvéd.
Elsõ ügyvéd (meghökkenve) Mit tetszik parancsolni? (Acdak nyájasan összedörzsöli a hüvelyk– és a mutatóujját.) Vagy úgy! Ötszáz piasztert, õkegyelmessége, hogy válaszoljak a bíróság szokatlan kérdésére.
Acdak Hallottátok? Szokatlan a kérdés. Azért kérdem, mert egészen másképp hallgatom Önt, ha tudom, hogy becses.
Elsõ ügyvéd (meghajol) Köszönöm kegyelmes úr. Tisztelt Bíróság! A vér köteléke minden más köteléknél erõsebb. Anya és gyermek: van-e bensõségesebb viszony? Elszakítható-e egy anyától gyermeke? Tisztelt Bíróság! A gyermek az anyában fogant meg a szerelem szent önkívületében, az anya hordozta a testében õt, vérével táplálva, kínok közt szülte. Tisztelt Bíróság! Tudvalévõ, hogy még a vad nõsténytigris is, ha kölykeit elrabolják, nyughatatlanul csatangol, önmaga árnyékaként a hegyekben. Maga a természet ...
Acdak (félbeszakítja, Grusénak) Mit válaszolsz erre, meg mindarra, amit az ügyvéd úr még mondana?
Gruse A gyerek az enyém.
Acdak Ez minden? Remélem, be is bizonyítod. Mindenesetre azt tanácsolom, áruld el nekem, miért hiszed, hogy neked kell ítélnem a gyereket?
Gruse Én neveltem legjobb tudásom és lelkiismeretem szerint, mindig felhajtottam neki valami ennivalót. Többnyire tetõ volt a feje fölött, és hallatlanul sok veszõdséget vállaltam magamra miatta, még pénzembe is került. Nem törõdtem a kényelemmel. Arra szoktattam a gyereket, hogy barátságos legyen mindenkivel, és kezdettõl fogva munkára neveltem, amennyire lehetett, még nagyon kicsit.
Elsõ ügyvéd Kegyelmes úr, jellemzõ, hogy ez a nõszemély állítólagos gyereke vonatkozásában személyes vérségi kötelékre nem hivatkozik.
Acdak A bíróság ezt tudomásul veszi.
Elsõ ügyvéd Köszönöm, kegyelmes uram. Engedje meg, hogy egy porig sújtott anya, aki elvesztette már a férjét, és most okkal fél attól, hogy gyermekét is elveszíti, néhány szót intézzen Önhöz. Nagyméltóságú asszonyom, Natella Abasvili...
Kormányzóné (halkan) Uram, fölöttébb kegyetlen sorsom arra kényszerít, hogy visszakérjem Öntõl szeretett gyermekemet. Nem az én feladatom, hogy egy kifosztott anya lelki kínjait ecseteljem Önnek, félelmeit, álmatlan éjszakáit, a sok ...
Másik ügyvéd (kitör) Hallatlan, hogyan bánnak ezzel az asszonnyal! Férje palotájába be se léphet, zárolják birtokainak a jövedelmét, ridegen tudatják vele, hogy a jövedelem az örökös személyéhez fûzõdik, a gyerek nélkül semmihez sem foghat, az ügyvédeit sem fizetheti. (Az elsõ ügyvédnek, aki e kitörés miatt érzett kétségbeesésében frenetikus gesztusokkal próbálja elhallgatatni.) Kedves Illo Suboladze, miért nem mondjuk ki kereken, hogy végül is az Abasvili-vagyonról van szó?
Elsõ ügyvéd Kérem, tisztelt Szandro Oboladze! Megállapodtunk abban... (Acdaknak) Természetesen megfelel a valóságnak, hogy tisztelt ügyfelünknek az igen tetemes Abasvili-vagyon fölötti rendelkezési joga is e per kimenetelétõl függ, de tudatosan használtam az „is” szót, hogy hangsúlyozzam: ügyünk homlokterében egy anya emberi tragédiája áll, mint ahogy ezt Natella Abasvili jogai említette megrendítõ fejtegetéseinek elején. Ha Michel Abasvili nem örökölné a vagyont, akkor is ügyfelem hõn szeretett gyermeke volna!
Acdak Állj! A bíróságot megindítja a vagyon megemlítése, mert ezt az emberiesség bizonyítékának tekinti.
Második ügyvéd Köszönöm, kegyelmes úr. Kedves Illo Suboladze, azt mindenesetre bizonyítani tudjuk, hogy a nõszemély, aki a gyermeket magához ragadta, nem a gyermek anyja. Engedtessék meg nekem, hogy a põre tényeket a törvényszék elé tárjam. A gyermek, Michel Abasvili a körülmények szerencsétlen láncolata folytán anyja menekülésekor hátramaradt. Gruse, a palota egyik konyhalánya, jelen volt ezen a húsvét vasárnapon, és megfigyelték, hogy miként sürgölõdik a gyermek körül...
Szakácsnõ Az asszony csak azzal törõdött, hogy milyen ruhákat vigyen magával!
Második ügyvéd (zavartalanul) Csaknem egy évvel késõbb Gruse felbukkant egy hegyi faluban, egy gyermek kíséretében, és férjhez ment egy...
Acdak Hogy jutottál a hegyi faluba?
Gruse Gyalog, kegyelmes úr, és a gyerek az enyém.
Szimon Én vagyok az apja, kegyelmes úr.
Szakácsnõ Én viseltem a gondját, kegyelmes úr, öt piaszterért.
Második ügyvéd Ez a férfi Gruse võlegénye, tisztelt bíróság, vallomása ezért hitelt nem érdemel.
Acdak Hozzád ment férjhez a hegyi faluban?
Szimon Nem, kegyelmes úr. Egy paraszthoz ment.
Acdak (odainti Grusét) Miért? (Szimon felé bök) Nem jó vele az ágyban? Az igazságot mondd.
Gruse Odáig nem jutottunk el. A gyerek miatt mentem férjhez. Hogy tetõ legyen a feje fölött. (Szimonra mutat) Õ el volt a háborúban, kegyelmes úr.
Acdak És most megint veled akar, mi?
Szimon Kérem jegyzõkönyvbe venni...
Gruse (haragosan) Már nem vagyok szabad, kegyelmes úr.
Acdak És a gyerek, ezt állítod, kurválkodás gyümölcse? (Gruse nem válaszol.) Kérdek tõled valamit: Milyen gyerek ez? Rongyos utcakölyök, vagy finom legényke, tehetõs családból!
Gruse (dühösen) Olyan, mint a többi.
Acdak Azt kérdem: kiütköztek rajta csecsemõkorában kifinomult vonások?
Gruse Egy orr ütközött ki az arcából.
Acdak Egy orr ütközött ki az arcából. Ezt a válaszodat fontosnak tekintem. Azt mesélik rólam, hogy egyszer ítélethirdetés elõtt kimentem és beleszaglásztam egy rózsabokorba. Ilyen mûfogásokra szükség van ma már. Most rövidre fogom a dolgot, és nem hallgatom tovább a hazugságaitokat, (Grusénak) fõként a tiedet nem. El tudom képzelni, (a vádlottak csoportjának) mi mindent fõztetek ki, hogy berántsatok a szarba, ismerlek benneteket. Csalók vagytok.
Gruse (hirtelen) Elhiszem magának, hogy rövidre akarja fogni a dolgot, hiszen láttam, hogyan tartja oda a markát!
Acdak Fogd be a szádat. Teeléd tartottam a markomat?
Gruse (noha a szakácsnõ vissza akarja tartani) Hát hiszen nekem semmim sincs.
Acdak Ez az. Tõletek éhenkórászoktól semmit sem kapok, akár éhen is pusztulhatnék. Igazságot, azt akarok, de fizetnétek is érte? Amikor a henteshez mentek, tudjátok, hogy fizetnetek kell, de a bíróhoz úgy mentek, mint a halotti torra.
Szimon (hangosan) „Amikor meg akarták patkolni a lovat, a lótetû nyújtotta elébük a lábát”, mint mondják.
Acdak (buzgón elfogadja a kihívást) „Trágyadomb mélyén szebb az arany, mint tiszta forrás mélyén a kõ.”
Szimon „Szép idõnk, van, ne menjünk halászni?” – kérdezte a kukacot a horgász.
Acdak „Helyt állok magamért”, mondta a szolga és levágta a lábát.
Szimon „Az apátok vagyok”, mondta a parasztnak a cár, és lefejeztette a cárevicset.
Acdak „Legfõbb rosszakaróját a bolond a tükrében látja.”
Szimon „A fingnak nincs orra!”
Acdak Tíz piaszter bírság, mert illetlen szavakat használtál a bíróság elõtt. Majd megtanulod, mi az igazságszolgáltatás!
Gruse Szép kis igazságszolgáltatás. Víz alá nyomsz minket, mert nem tudunk olyan szépen beszélni, mint az a nõ meg az ügyvédei.
Acdak Úgy van. Túl ostobák vagytok. Megérdemlitek, hogy fejetekre sózzak.
Gruse Mert át akarod annak ott játszani a gyereket, holott amilyen finom asszony, még azt se tanulta meg, hogyan tegye tisztába. Vedd tudomásul, hogy nem értesz többet az igazságszolgáltatáshoz, mint én.
Acdak Ebben van valami. Tudatlan ember vagyok, rongyos a nadrágom a talár alatt, nézd meg a saját szemeddel. Megeszem és eliszom mindenemet, kolostorban nevelkedtem. Egyébként téged is megbírságollak tíz piaszterre, amiért megsértetted a bíróságot. Ezenkívül fölöttébb buta tyúk vagy, mert magadra haragítasz, ahelyett, hogy kerek szemeket meresztenél rám, ringatnád a farodat egy kicsit, és így felcsigáznád a jóindulatomat. Húsz piaszter.
Gruse És még ha harminc lesz is, a szemedbe mondom, mit tartok a te igazságodról, részeg borjú! Hogy merészelsz úgy beszélni velem, mint egy repedt faszent a templomablakban, mint egy úr? Amikor kirángattak az anyádból, senki se gondolta volna, hogy a körmére csapsz, ha egy findzsa kölest szerez valahonnan, hát nem szégyelled magad, amikor látod, hogy reszketek elõtted? De te a szolgájuknak szegõdtél, hogy el ne vegyék a házaikat, amiért lopták õket, és miért a poloskák a háztulajdonosok? Ha nem õrködnél, nem hurcolhatnák el férfiainkat a háborúikba, te megvásárolt szolga.
(Acdak feláll, arca sugárzik. Kis kalapácsával kopog az asztalon, ímmel-ámmal, mintha a rendet akarná helyreállítani, de amikor Gruse tovább szitkozódik, csak a taktust veri neki).
Nem tisztellek. Nem jobban mint egy tolvajt, egy bicskás rablógyilkost, õ is azt csinál, amit akar. Elveheted tõlem a gyereket, esküdni mernék, hogy el is veszed, de én azt mondom neked: a te hivatalodra liliomtiprók és uzsorások közül volna csak szabad kiválasztani a legromlottabbat, büntetésül, hogy embertársai fölött kelljen ítélkeznie, ami rosszabb, mint bitófán lógni.
Acdak (leül) Most lett harminc, és nem dulakodok veled tovább, mint valami kocsmában, mert veszélybe kerülne bírói méltóságom, és egyáltalán, elment a kedvem a te ügyedtõl. Hol a két válóperes? (Sauvának) Vezesd be õket. Ezt az ügyet itt negyedórára felfüggesztem.
Elsõ ügyvéd (miközben Sauva kimegy) Ha meg sem szólalunk ezután, akkor is mienk a gyerek, nagyságos asszonyom.
Szakácsnõ (Grusénak) Magadra dühítetted. Most elveszi tõled a gyereket.
(Egy nagyon öreg házaspár be.)
Kormányzóné Salva, az illatszeres üvegcsét!
Acdak Elfogadok. (Az öregek nem értik.) Hallom, válni akartok. Mióta vagytok együtt?
Öregasszony Negyven éve, kegyelmes úr.
Acdak És miért akartok elválni?
Öregember Nem szimpatizálunk egymással, kegyelmes úr.
Acdak Mióta?
Öregasszony Megismerkedésünk óta, kegyelmes úr.
Acdak Megfontolom a kívánságtokot, és ítéletet hirdetek, mihelyt végeztem a másik üggyel. (Sauva a háttérbe vezeti az öregeket.) Szükségem van a gyerekre. (Magához inti Grusét, hozzáhajol, nem barátságtalanul) Láttam, hogy nem közönyös neked az igazság. Nem hiszem, hogy tied a gyerek, de ha tied volna, asszony, nem azt akarnád-e, hogy gazdag legyen? Csak azt kellene mondanod, hogy nem a tied. Máris lenne egy palotája, sok lova a jászla mellett, sok koldus a küszöbénél, sok harcos a seregében és sok léhûtõ az udvarában, nem igaz? Mit felelsz nekem erre? Nem akarod, hogy gazdag legyen?
(Gruse hallgat)
Énekes Halljátok hát, amit a haragos lány gondolt s nem mondott ki. (énekel)
Hordana aranycipõt,
A gyengékre rátiporna,
Rosszra vinné ez õt,
Rám is acsarogna.
Jaj, kõszívet reggel-este
Cipelni nehéz nagyon,
Együtt túl fárasztó lenne
Gonoszság és hatalom.
Féljen, hogy majd bántja az éhség,
Ámde nem az éhezõ.
Féljen, hogy majd bántja a sötétség,
Fénytõl ne féljen õ.
Acdak Azt hiszem, megértettelek, asszony.
Gruse Nem adom többé oda. Én neveltem, ismer engem.
(Sauva bevezeti a gyereket.)
Kormányzóné Rongyokban járatja!
Gruse Nem igaz. Arra se volt idõm, hogy a jó ingét ráadjam.
Kormányzóné Disznóólban tartotta!
Gruse (felindultan) Én nem vagyok disznó, mint mások itt. Hol hagytad a gyerekedet?
Kormányzóné Majd adok én neked, közönséges perszóna. (Neki akar rontani Grusénak, az ügyvédek visszatartják.) Ez a nõ bûzlik a bûntõl! Ki kell korbácsolni innen!
Második ügyvéd (befogja a Kormányzóné száját) Nagyságos asszony, Natella Abasvili! Megígérte... Kegyelmes úr, a felperes idegei...
Acdak Felperes és alperes! A bíróság meghallgatta ügyeteket, és nem alakult ki benne tiszta kép arról, hogy ki ennek a gyereknek az igazi anyja. Bitói kötelességem, hogy a gyerek számára anyát találjak. Próbát teszek. Sauva, fogj egy darab krétát. Rajzolj egy kört a padlóra. (Sauva kört rajzol a padlóra.) Állítsd bele a gyereket. (Sauva beállítja a körbe Michelt, aki rámosolyog Gruséra.) Felperes és alperes, álljatok mindketten a gyerek mellé. (A Kormányzóné és Gruse odamegy a körhöz.) Fogjátok meg a gyerek kezét. Az igazi anyának lesz ereje ahhoz, hogy a gyereket a körbõl a maga oldalára rántsa.
Második ügyvéd (gyorsan) Tisztelt bíróság! Tiltakozom az ellen, hogy ilyen kétes párviadaltól függjön ama hatalmas Abasvili-vagyon sorsa, mely a gyermekhez, mint örököshöz kötõdik. Elõadom továbbá, hogy ügyfelem nem rendelkezik akkora erõvel, mint ez a testi munkához szokott személy.
Acdak Úgy látom, jó húsban van. Húzzátok!
(A Kormányzóné a maga oldalára húzza a gyereket. Gruse elengedte, és most leverten áll.)
Elsõ ügyvéd (gratulál a kormányzónénak) Mit mondtam? A vér köteléke!
Acdak (Grusénak) Mi ütött beléd? Nem is húztad!
Gruse Nem fogtam erõsen. (Acdakhoz szalad) Kegyelmes úr, visszavonom, amit maga ellen mondtam, bocsánatot kérek. Csak addig hadd tartsam meg, amíg megtanul beszélni. Még csak pár szót ismer.
Acdak Ne befolyásold a bíróságot! Fogadjunk, hogy te is csak húszat ismersz. Na jó, teszek még egy próbát, errõl függ minden.
(A két asszony ismét odamegy a körhöz.)
Acdak Húzzátok!
(Gruse ismét elengedi a gyereket.)
Gruse (kétségbeesve) Én neveltem! Tépjem szét? Nem bírom.
Acdak (feláll) A bíróság ezennel megállapítja, ki a valódi anya. (Grusénak) Fogd a gyerekedet, és vidd el innen. Ne maradj vele a városban, ezt tanácsolom. (a Kormányzónénak) Te meg tûnj el, mert még elítéllek csalásért. A vagyon a városra száll. Készítsenek belõle kertet a gyerekek számára, szükség van rá, és elrendelem, hogy ezt énrólam „Acdak kertjé”-nek nevezzék el.
(A Kormányzónét félájult állapotban az Adjutáns elvezeti, az ügyvédek már korábban távoztak. Gruse mozdulatlanul áll. Sauva odavezeti hozzá a gyereket.)
Acdak Most pedig levetem a bírói talárt, mert kezd benne melegem lenni. Senkinek a kedvéért nem játszom meg a hóst. De meghívlak még benneteket a mezõre, búcsúzóul, egy kis táncmulatságra. Hûha, részegségemben majd elfelejtettem valamit. Ki kell mondanom a válást. (A bírói széken mint valami asztalon ír valamit egy papírra és el akar menni. Tánczene.)
Sauva (elolvassa a papírt) Hiba történt. Nem a két öreget választotta el, hanem Grusét a férjétõl.
Acdak Tévedtem volna? Sajnálom, de most már így marad, semmit sem vonok vissza, mert rend a lelke mindennek. (Az öregeknek) Cserébe meghívlak benneteket az ünnepélyemre, egy táncra még elég jók lesztek egymásnak. (Grusénak és Szimonnak) Tõletek pedig kapok még összesen negyven piasztert.
Szimon (elõveszi az erszényét) Jutányos ár, kegyelmes úr. Köszönjük szépen.
Acdak (elteszi a pénzt) Szükségem lesz rá.
Gruse A legokosabb, ha még ma kimegyünk a városból, nem, Michel? (A hátára akarja venni a gyereket. Szimonnak) Tetszik neked?
Szimon (a hátára veszi a gyereket) Alázatosan jelentem, tetszik.
Gruse És most elárulom neked: azért vettem magamhoz, mert azon a húsvéti napon jegyeztük el egymást. Így hát szerelemgyerek õ. Táncolunk Michel?
(Gruse táncol Michellel. Szimon elkapja a szakácsnõt és táncol vele. A két öreg is táncol. Acdak gondolatokba merülve áll. A táncolók eltakarják nemsokára. Olykor-olykor látható még, egyre ritkábban, ahogy újabb táncoló párok jönnek be.)
Énekes És ezután az este után eltûnt Acdak, többé senki se látta.
De Grúzia népe nem feledte el és bíráskodása idejére
Még sokáig úgy gondolt, mint a
Majdnem-igazság Kurta aranykorára.
(A táncolók kitáncolnak. Acdak eltûnt.)
De ti, kik hallottátok a Krétakör történetét,
Fogadjátok el, amit a régi bölcsek mondtak:
Hogy azoké legyen, ami van, akik jól bánnak vele,
vagyis
A gyermek az anyaszereteté, hogy gyarapodjon,
A kocsi a jó vezetõké, hogy jól vezessék,
És a völgy a megöntözõié, hogy gyümölcsöt teremjen.