Bertolt Brecht : Liturgia a fuvalomról

Egy öregasszony érkezett
Éhes volt mert a kenyeret
Azt megzabálta a hadsereg
Ögy hát a hideg csatorna várta
S aztán többet nem is éhezett.
S nem szólt a berki madárka
immár a lombon csend ül
Fenn a hegyormon alig lendül
A fuvalom.
Majd egy halottkém érkezett
Azt mondta: a vénasszony szimulál
Elásták merthogy éheznie kár
nem is szólalt többé soha meg
De az orvost nevetés rázta
És erre se szólt a berki madárka
Immár a lombon csend ül
Fenn a hegyormon alig lendül
A fuvalom.
Majd egy magányos ember is érkezett
Nem volt érzéke a rend iránt
Valami bûzlik, mondta, valami bánt
A vénasszonynak volt barátja
kérem szépen, mondta, nem szép, ha az ember nem ehet -
S nem szólt a berki madárka
Immár a lombon csend ül
Fenn a hegyormon alig lendül
A fuvalom.
Azután rögvest egy biztos érkezett
Kezében volt a jó gumibot
Az ember agyát pacallá verte legott
S ez az ember sem szólalt többé soha meg
De a biztos, az ezt kiabálta:
S most hallgat a berki madárka
immár a lombon csend ül
fenn a hegyormon alig lendül
A fuvalom.
Azután három szakállas férfi érkezett
Nem egyetlen ember ügye ez, mondták,
nem lehet tûrni tovább
s addig mondták, míg nem hangzott a golyók sivítása
De akkor nyû mászott csontjukba húsukon át
S nem szólaltak többé soha meg.
S nem szólt a berki madárka
Immár a lombon csend ül
Fenn a hegyormon alig lendül
A fuvalom.
Azután egyszerre sok ember érkezett
Hogy a hadsereggel beszélgessenek
De a géppuska-szájjal beszélt a hadsereg
S ezután nem szólalt egyikük se meg
De nem tûnt el homlokuk ránca.
S nem szólt a berki madárka
immár a lombon csend ül
Fenn a hegyormon alig lendül
A fuvalom
Azután egy roppant vörös medve érkezett
Nem ismerte a szokásokat, medve létére
nem illett ismernie az illemet
De nem volt mai gyerek s jégre vinni nem lehetett
S a berki madárkát bezabálta.
Most szól a madárka és a berek
Érzed a lombon: lendül
S fenn a hegyormon most már zendül
a fuvalom.

(Eörsi István fordítása)

BERTOLT BRECHT: HATÁROZAT


Mérlegelve gyöngeségünket, ti
Szolgaságot hoztatok reánk.
E törvényeket most szemétre vetjük mi,
Mérlegelve, hogy nem kell a szolgaság.
Mérlegelve, hogy ti viszont ekkor
Mellünknek ágyukat szögeztek,
Úgy döntöttünk, hogy a halálnál ezentúl
Jobban féljük a rossz életet.

Mérlegelve, hogy öklünk faljuk föl,
Amíg turjük, hogy meglopjatok,
Leszögezzük: nem választ el kenyerünktol
Más, csak törékeny kirakataitok.
Mérlegelve, hogy ti viszont ekkor
Mellünknek ágyukat szögeztek,
Úgy döntöttünk, hogy a halálnál ezentúl
Jobban féljük a rossz életet.

Mérlegelve, hogy itt házak állnak,
Míg fölöttünk nincs más, csak az ég,
Úgy gondoltuk, hogy beköltözünk azokba,
Mert az odukból nekünk már rég elég.
Mérlegelve, hogy ti viszont ekkor
Mellünknek ágyukat szögeztek,
Úgy döntöttünk, hogy a halálnál ezentúl
Jobban féljük a rossz életet.

Mérlegelve, hogy van szén, mialatt
Szén hiján hidegben reszketünk,
Úgy gondoljuk, elhozzuk azt magunknak,
Mérlegelvén, hogy így lesz melegünk.
Mérlegelve, hogy ti viszont ekkor
Mellünknek ágyukat szögeztek,
Úgy döntöttünk, hogy a halálnál ezentúl
Jobban féljük a rossz életet.

Mérlegelve, hogy rendes bért nekünk
Ti nem adtok semmi szín alatt,
Mérlegeltük, hogy lesz csak méltó bérünk,
Ha birtokunkba vesszük a gyárakat.
Mérlegelve, hogy ti viszont ekkor
Mellünknek ágyukat szögeztek,
Úgy döntöttünk, hogy a halálnál ezentúl
Jobban féljük a rossz életet.

S mérlegelvén, hogy a kormányzatnak
Nem hihetjük egyetlen szavát,
Ezentúl majd saját vezetésünk alatt
Épül körénk egy lakhatóbb világ.
S mérlegelvén, hogy az ágyuk szava
Értheto szó számotokra csak,
Hát most az érthetoség kedvéért oda
Irányítjuk az ágyukat.