Leo Ferré : Az anarchisták

Száz ember között egy sem akad, mégis léteznek
Többségük spanyol, érdeklodjetek, hogy lehet
Úgy látszik, Spanyolországban nem értik oket
Az anarchistákat

Mindent összeszedtek
A pofonokat és a macskaköveket
Olyan hangosan pofáztak
Hogy még mindig tudnak pofázni
A szívük feltárva
Benne álmaik
És lelküket szétmarta
A sok képtelen ötlet

Száz ember között egy sem akad, mégis léteznek
Többségük senki fia, vagy olyan kevésé
Hogy soha nem látja oket az ember, scak ha fél tolük
Az anarchistáktól

Száztízszer is meghalnak a semmiért és minek
Szeretet tartó öklük az asztalon vagy sehol
Makacsság süt le róluk,
Melytol a vér folyik
Akkorát ütöttek
Hogy még mindig tudnak ütni

Száz emberbol egy sem az és mégis léteznek
És ha a seggberúgással kell kezdeni
Nem kéne elfelejteni hogy kivonulnak az utcára
Az anarchisták

Fekete lobogót visznek
Rúdja a Remény
És a melankólia
Ezzel járnak az életben
Kezükben kés, hogy megszeljék
A Barátság kenyerét
És rozsdás fegyvert tartanak
Hogy soha ne felejtsék

Hogy száz emberbol egy sem az és mégis léteznek
És hogy kart-karba öltve erosen támasszák egymást
Vidámak és ezért állnak mindig helyt
Az anarchisták