Mark Amerika : Avant-pop kiáltvány:
bemutatkozás tíz röpke pontban

1. Most, hogy a posztmodern halott, és lassacskán elföldeljük, valami ismeretlen kezd meggyökerezni a kulturális képzeletben; javaslom, legyen az új jelenség neve avant-pop.
2. Mivel tény, hogy a posztmodern, a modern, a strukturalizmus és poszt-strukturalizmus, szürrealizmus, dadaizmus, futurizmus, kapitalizmus, sot a marxizmus bizonyos törekvései is áthatják az új érzékenységet, a legszembetunobb eltérés: az avant-pop muvészet megteremtoi a médiák gyermekei (sokkal inkább, mint a szüleiké, akik jóval kevésbé befolyásolták oket). A posztmodern korai alkalmazóinak többsége ­ akik az ötvenes, hatvanas években illetve a hetvenes évek elején kezdtek felnott fejjel gondolkodni ­, kétségbeesetten igyekezett magát távol tartani azon, újabban eroteljes médiageniális valóság eloorseitol, amely egykettore a legtöbb társadalmi tranzakció színterévé vált. Dacára korai ragaszkodásának az akadémikus és elitista muvészvilágon illetve annak önintézményesíto és vérfertozo feltevésein belüli helyzetéhez, a posztmodernt elobb bedarálta majd végül elpusztította a médiagépezet, s most maradványaiból világra jön az avant-pop.
3. Az avant-pop alkotóknak szembe kellett szegülniük az avantgárd érzékenységgel, amely konokul tagadja egy népszeru médiakultúra létezését illetve, hogy elsosorban az határozza meg képzeletünk használatát egy tapasztalat feldolgozásakor. Ugyanakkor az a-p muvész fegyelmezetten dolgozik, mert nem zúghat oly mértékben bele a médiák hamis tudatvilágába, hogy ezzel szem elol tévessze saját teremto direktíváit. Az a-p alkotók új hullámának egyetlen és legfontosabb teremto direktívája: úgy kapcsolódni a kultúra foáramára, mint egy élosködo, amely mind kiszipolyozza a beteg nedveket melyek a mainstream és a perifériák közt felgyülemlettek. Igaz, ha az avant-pop alkotók a mainstream fertozött keblérol szopnak, Mutáns Képzelgokké változnak, de célunk, mint mindenkor: tudatosítani saját szörnyu deformáltságunkat, majd módját lelni (megzabolázatlan és kalandos módját), hogy ezt önmagáért szeressük. A posztmodern kései szólamai ugyan kísérletet tettek erre, de képtelenek voltak megtalálni a titkos kulcsot, amely egyenesen a mainstream sejtjeit nyitja, hogy elomozdítsa és felgyorsítsa a gazdaszervezet rothadását. Mindez változik, mivel a feltörekvo fiatal kultúra a maga mélyrol fakadó cinizmusával és az üzleti élet menüettjén belüli nomád mozdulataival már elég erovel rendelkezik, hogy megújítsa vagy megtörje a megrokkant késo-kapitalizmus gazdaságának jövojét.
Az avant-pop alkotók immár immúnisak azokra a tetszhalálszeru muködési zavarokra, amelyek taccsra tették a popkultúrát, készek felkínálni a maguk egyedi recept szerint kotyvasztott elixírjeit, és kikúrálnak azon iszonyatos kórból ("információ-túladagolás"), amely közösségi életünk velejét fertozi.
4. Nos, minthogy az avant-pop muvészek mélységesen tisztában vannak azzal, hogy szükségük van egy jól karbantartott kritikus avant-szenzibilitásra, amely tevékenységük kreatív folyamatainak meghajtója lehet, illetve visszacsatolás az avantgárd családfához, melybol sarjadnak; ugyanígy készen állnak elismerni minél több nyílt szellemiségu stratégia kialakításának szükségességét, amelyek majd lehetové teszik, hogy magukra vonják a figyelmet a reprezentáció azon elterjedt formáin belül, amelyek elárasztják a kortárs médiát. Közös küldetésünk, hogy radikálisan megváltoztassuk a popkultúra fókuszát egy még népszerubb, sötét, szexi, szürreális és szubtilisan ironikus gesztusnyelv közvetítése által, s ez olyan XX. századi alkotók munkáiból notte ki magát, mint Marcell Duchamp, John Cage, Lenny Bruce, Raymond Federman1, William Borroughs, William Gibson2, Ronald Sukenick3, Kathy Acker, a két David (Cronenberg és Lynch), muvészeti mozgalmak, mint a Fluxus, a szituacionizmus, a lettrizmus és a neo-hoodoizmus, meg számos rockegyüttes, többek között a Sex Pistols, a Pere Ubu, Bongwater, Tackhead, The Breeders, Pussy Galore, Frank Zappa, Sonic Youth, Ministry, Jane's Addiction, Tuxedo Moon és a The Residents.
A most színre lépo avant-pop alkotók feltörekvo hullámát beszippantotta a küzdelem, melyben beteg, termékfertozte praktikus kultúránkat sebesen egy érzékibb, trippgazdag, egzotikus és bevilághálózott avant-pop tapasztalattá változtatjuk. Ennek eléréséhez az egyik út interaktív alkotói muhelyek létrehozásán és bovítésén át vezet. A fanzin-szcénán már léteznek efféle interaktív alkotói közösségek, melyek hála a konvergens elektronikus környezetnek lassan virtuális kommunákká növik ki magukat. Azáltal, hogy aktívan részt vesznek a közösen létrehozott elektronikus publikációk folyamatos csereberéjében és szaporításában, egyénileg kivitelezett munkafolyamatokban, kiáltványokban, élo on-line felolvasásokon, multimediális interaktív hipertextusokban, konferenciákon stb., az avant-pop alkotók illetve az alternatív muhelyek, melyeknek tagjai, apránként felfalják egy olyan leköszöno éra relikviáit, melyben az individuális muvész-szerzo létrehozta finommívu, eredeti mualkotását, hogy aztán foként az elitista muvészvilág és üzleti csatlósaik fogyasszák, akik megítélik, mi tetszik s mi nem.
Intézményes irodalom? Intézményes muvészet? Felejtsd el. Az avant-pop alkotók kaotikus energiahullámok gyanánt viszik tovább egymás kísérleti eredményeit, egybeáramlanak és keverednek a textuális vérözönben míg a közös munkáikból felbuzgó kreatív tervezetek folytonosan változó folyama elárasztja az elektronikus kultuszterrénumot egy szubtilis, intézményesítettség-ellenes energiával, amely mindörökre megváltoztatja a disszemináció és a szöveggel való interakció módját.
5. Az avant-pop alkotók tiszta szívbol üdvözlik az új elektronikus korszakot, mert tudjuk, az meghatványozza az esélyeinket arra, hogy hasonló gondolkodású egyedekbol álló közönségre leljünk, akikkel kommunikálhatunk és együttmuködhetünk. Az írás jövoje eltávolodik a magányos írótól aki a billentyuzet elott csücsülve egy versezetet pötyögtet be, hogy egyszer egy szép napon ráfusson egy szerkesztore vagy ügynökre vagy kiadóra, aki majd átpasszolja a munkáját az irodalom üzleti részében érdekelteknek. Ehelyett a jövo: mind több multimediális alkotó együttmuködés, ami a maguk alkotó közösségeiben hálózati kapcsolatban dolgozó potenciális közremuködok százai ha nem ezrei számára lesz elérheto szerte a világon. Nagysága attól függ, hogy a muvészekbol és munkatársaikból álló csoportok milyen mértékben képesek reputációt szerezni, amely elosegíti a speciális információs eroital könnyen fogyasztható löketeinek kézbesítését az infokórban szenvedokhöz, bárhol is legyenek (az avant-popot a XX. század végének és a XXI. nyitányának legrendkívülibb mozgalom-laboratóriumává tesszük, s ebben az a legnagyszerubb, hogy közönségünk azonnali és globális lesz, méghozzá egy szuszra).
Azok az írók, akik továbbra is a mindenféle alkotói közösségtol elkülönült, magányos szerzo ósdi koncepcióját éltetik, döntésük folyományaképp végül elveszítik a kapcsolatot a a mozgalom-labor nanoszekundumos sebességével, munkájuk, valamint individuális-izolált tevékenységük lemarad és feledésbe merül.
El tudják képzelni, a futuristák mit vittek volna véghez egy információs szupersztrádával?
6. Antonin Artaud, a Kegyetlen Színház létrehozója egyszer azt mondta: "A színház ellensége vagyok. Mindig is az voltam. Amennyire szeretem a színházat, ugyanolyan mértékben vagyok éppen azért az ellensége." Az avant-pop alkotók ellenségei a popkultúrának és az avantgardnak. Látszólag mindkét terület igen mélyen ékelodik egy világba, amely háborúk élo közvetítésével, teljhatalmú gazdasági béklyókkal és pillanatonkénti identitáscserével ünnepli önmagát. A mi családfánk, a kultúrtörténeti vérfürdo, amelyben lubickolunk: Artaud, Lautreamont, Jarry, Rimbaud, a futurizmus, a szituacionizmus, a Fluxus, az absztrakt expresszionizmus, Henry Miller, Gertrude Stein, William Borroughs4, Terry Southern, a szürfikció, a metafikció, a posztmodern minden hátborzongató részletével egyetemben, a Laugh-In, a Saturday Night Live, Beavis és Butthead, a SLACKER, Coltraine-Miles-Dizzy-Don-Cherry, a feminista dekonstrukció, és így tovább. Mindenbol kivesszük a részünk. Anyádat is lenyúljuk, ha van valamije, ami megfelel a komposzt-kreációinkba.
7. Leszarjuk a ti hamis társadalmi valóságotokat is. "Hol volt, hol nem volt" ­ ki kíváncsi rá, hogy a foglalatod a múlt (történelmi regény), a jelen (kortárs klasszikusok) vagy a jövo (cyberhype). Jobb szeretünk feloldódni a kozmikus szex és az idotlen narratíva csapása, a szintaxis lerombolásának izgalma és a kompozíciós tér megbontása tündöklo birodalmában, hogy soha többé ne érezd magad a kereskedelmi szabványok ágyához láncolva. A feltörekvo ifjonti kultúra készsége, hogy az intuitív intelligenciával és a nem-lineáris narratívák meglovagolásával azonosuljon, csupán egy utalás arra, kik alkotják az avant-pop alkotók közönségét. Az infosztráda hamarosan egyszer s mindenkorra leszámol az oly magasra értékelt átlagpolgárral, és a muvészek elnyerik verejtékes munkájuk jutalmát. A terjesztés képlete radikálisan megváltozik, az eddigi
szerzo ­ ügynök ­ kiadó ­ nyomda ­ terjeszto ­ forgalmazó ­ fogyasztó
helyébe az egyszerubb és közvetlenebb
szerzo (küldo) ­ interaktív résztvevo (fogadó)
formula lép.
Az avant-pop alkotók és kalózjelzéseik, melyekkel ismeretlen állomások önazonosítását hirdetik, készek azonnal belépni az otthonodba, csak gyere fel a netre, kattints egynéhányat és bukkanj rájuk. Mindez RAJTAD, az interaktív avant-pop alkotón/résztvevon múlik.
8. A posztmodern megváltoztatta a szövegolvasás módját. A posztmodern alapelve: én, bárki is legyen az, összerakom ezeket az adatokat és szöveget kerekítek, míg te, bárki is legyen az, létrehozod a magad olvasatát mindarra alapozva, amit a szövegbe behozol. Az avant-pop írás még eggyel tovább lép. Az avant-pop mozgalomból kibontakozó alapelv a következo: én, bárki is legyen az, állandó interakcióban vagyok az adatokkal, melyeket a kollektív másik (te) teremtett, bárki is legyen az, és interakcióra lépve illetve kiegészítve a kollektív másikat megleljük az értelmet.
Egy információs érában, mikor mindannyian infokórban és -túladagolásban szenvedünk, az egyedüli gyógyír egy nagyhatású, termékenyen adagolt eroital (igen) azokból a szövegmaradványokból, amelyek szellemi tudatalattink mélységeibol bugyognak fel. Mualkotást teremteni ­ ez egyre inkább a muvész azon képességén múlik, mennyire tudja kiválogatni, összehozni és prezentálni azokat a feldolgozatlan adat-szilánkokat, amelyek rendelkezésünkre állnak. Mindannyian tudjuk: az eredetiség halott, és a mi mocskos kis virtuális valóságaink már eleve talált tárgyak (readymade) és azonnal fogyaszthatóak! Fohajtással Duchamp Armory Show-béli botránya elott, fel kell tennünk magunknak egy-két kérdést:
a) kivel osztjuk a kulturális-klotyót
b) mivel töltjük meg?
9. Az avant-pop alkotók már egy csomó feladatba belevágtak. Lehetetlen mindegyiküket felsorolni, de egy találomra összedobott névsoron szerepel Mark Leyner5, Ricardo Cortez Cruz6, William Gibson, William Vollmann, Larry McCaffery, Ronald Sukenick, Kim Gordon, Doug Rice7, Derek Pell8, Kim Deal, Darius James9, Lauren Fairbanks10, Jello Biafra, Lisa Suckdog, Eurudice, Nile Southern, Takayuki Tatsumi, John Bergin, John Shirley11, Bruce Sterling, Richard Linklater, Don Webb, a The Brothers Quay, Lance Olsen, Curt White, Eugene Chadbourne, King Missile, David Blair és még sokan mások.
10. Ismeretlenségbe burkolózva ugyan, de az avant-pop mozgalom már egynéhány éve csöndben toborozza az érdeklodoket és támogatókat, mostanáig, mikor is a szub-pop alternatív zenei színtér sikeres áttörésével, független terjesztésu zsebkönyvek (mint a Black Ice Books) kiadásával és kisköltségvetésu alternatív médiakísérletek forgalomba hozásával (pl. Wax, or the Discovery of Television among the Bees ­ David Blair filmje, a szerk. megj.) reflektorfénybe került. A szépirodalom jövoje most dol el, amint mi, a legszorgalmasabb gyakorlói automatikusan szétírjuk.
Boulder, Colorado

Fordította: Bakos Petra Johanna


--------------------------------------------------------------------------------

1 Federman ­ az egyik legismertebb PoMo-író, muveit több nyelvre lefordították. Prózaíró, kritikus, foglalkozik a hipertextualitás elméletével is. Fobb muvei: The Twofold Vibration (1982), Take It or Leave It (1975)
2 Gibson ­ a cyberpunk klasszikusa, nagy hatást gyakorolt az avant-pop prózára. 1992-ben Agrippa (The Book of Deads) címen kivitelezett egy hipertextuális projekciót, melynek lényege az önmegsemmisíto szöveg
3 Suckenick ­ a Doggy Bag (1994) válasz T. S. Eliot Átokföldje címu muvére, egyben bizonyítéka Suckenick hihetetlen kaméleoni képességeinek. Az FC2 (Fiction Collective) alternatív kiadó alapítója, az American Book Review szerkesztoje
4 Borroughs ­ a Meztelen ebéd (Naked Lunch, 1959) szerzoje, az egyik leghatásosabb háború utáni avantgárd alkotó. A cyberpunk és az avant-pop atyja, a hipertextus ose. Inkább alkotók termékeny táptalaja, mint a kritika kedvence
5 Mark Leyner ­ az avant-pop klasszikusa, cyberdelikus író. A My Cousin, My Gastroenerologist (1990) valóságos nyelvi tornádó; fontos még az Et Tu, Babe (1992), egy Warhol-szeru irodalmárról, aki médiasztárrá válik
6 Ricardo Cortez Cruz ­ Larry McCaffery szerint "az elso rap-regény (Straight Outta Compton, 1993) szerzoje, egyben a típus megteremtoje"
7 Doug Rice a Nobodaddies címu avant-pop folyóirat szerkesztoje, amelyben szinte minden neves a-p publikál
8 Darius James ­ legjelentosebb muve, a Negrophobia (1992) egy forgatókönyv-szerkezetu regény, amelyben felszámolja a hiperrealista faji sztereotípiákat, önmaguk ellen játszva ki oket
9 Lauren Fairbanks ­ regényérol (Sister Carrie, 1993) a recenziók így írtak: "Képzeljék el, amint Theodor Dreiser azt mondja, »szeretlek«, majd ágyba bújik Donald Barthelmivel és William Borroughs-zal.". A komikus szex és a gépnarancs esztétikája, a marketing muvészete és a muvészet marketingje
10 John Shirley ­ regénye, a New Noir (1993) morbid elbeszélés két tinirol, akik semmitol sem riadnak vissza, csak hogy magukra vonják a médiák figyelmét

(Forrás : Symposion 28-29.)