"Jönnek a nullák, minden kezdodik elölrol"
Monty Cantsin neoista muvész

Ha a következo napokban szembejön veled egy lángoló gozvasaló, nyugtalanságra nincs okod. Monty Cantsinnel, vagyis Kántor Istvánnal találkoztál; drót ruhaakasztó antenna a fején, és hatot mutat az órája, biztosan. Monty Cantsin, mint ismeretes, a neoizmus prófétája. Ennek jegyében jelentette meg pop-rocklemezeit, ennek jegyében festett és performerkedett, és ennek jegyében csukták le New Yorkban, amikor egy Picasso-képre freccsentette vérét a Modern Muvészetek Múzeumában. Mostanában a Phycus nevu indusztriális zenekarral dolgozik, Puppet Government (Bábkormány) névvel igazgat Torontóban egy szervezetet, továbbá díjakat nyer a videóival, és egyre gyakrabban lép fel ezen a néven: Amen. Július elso felében Magyarországon kavar.
Magyar Narancs: Azon tunodtem idefelé jövet, nem vagyunk-e következetlenek, amiért eszünkbe sem jutott, hogy hat órára idozítsük ezt a beszélgetést.

Monty Cantsin: Nem, hiszen mindig hat óra van; a neoista idoszámítás szerint ennélfogva teljesen mindegy, hogy hányra beszéltük meg.

MN: Megnyugtattál. Azért egy kicsit utazzunk az idoben. Az Új Symposion 1980. júliusi számában ezt írtad a Syphon zenekar koncertjeirol: "Egy Syphon-koncert abból állt, hogy zenekarnak adva ki magunkat beállítottunk valamelyik ifjúsági klubba, ahol megkértük a rendezoket és a zenekart, hadd játsszunk egy menetet. Általában meg is engedték, aztán pillanatok alatt széthangoltuk a hangszereket, az erosítoket pedig teljes hangerore téve addig játszottunk, amíg a megrettent zenészek ki nem csavarták kezünkbol féltett szerszámaikat. 1969 és 1973 között majdnem valamennyi pesti klubban megcsináltuk ezt az akciót." Van számodra még jelentosége ennek az idonek?

MC: Baromi nagy jelentosége van. Ha a jelenlegi zenei irányzatokra figyelek, kitunik, hogy már létezo zenéket próbálnak újból felhasználni, samplerek vagy zajkelto eszközök segítségével újjáépítve a szerkezetüket. Ez kezdetben inkább az alternatív vagy kísérletezo törekvésekre volt jellemzo, de mára jellemzové vált a populáris technozenékben is. Számomra ez kapcsolódik a hatvanas évek neodadaistának vagy antizeneinek nevezheto kísérleteihez, amikor úgy használtuk a hangszereket, ahogy más nem használta, vagy amikor mindenki olyan hangszeren játszott, amin nem tudott. Volt ebben akkor egy tudatos zenei provokáció, ami persze csak huligánságnak tunt, és úgy végzodött, hogy leállítottak minket, mert rájöttek, hogy nem egy "igazi" zenekar vagyunk.

MN: Van ennek köze ahhoz a mai szlogenedhez is, amely úgy szól: "Utálok zenélni"?

MC: Összeállítottam egy könyvet, onnan ered ez a szlogen, az lett a címe, hogy Utálok írni. Persze nem igaz, hogy utálnék zenélni, csak a zene fogalma társult azzal az elfoglaltsággal és azzal az igénnyel, hogy harmonikus hangokat csalva ki a hangszerbol, szórakoztassuk a közönséget. A mi zenélésünk sosem ebbol indult ki, hanem épp az ellenkezojébol, és sokszor a közönség bosszantására szolgált.

MN: Illetoleg - nem esküdnék meg rá, hogy pontosan idézlek -: a muvészet is csak a neoista forradalom kampányának a része.

MC: A neoizmussal kapcsolatban sokszor felmerül az emberekben, hogy muvészet-e vagy valamilyen mozgalom, esetleg csak egy elmebetegség. A muvészet felol éppúgy megközelítheto, mint a pszichológia vagy a tudományok felol, ezért szoktuk mondani, hogy a muvészetet felhasználja önmaga terjesztésének az érdekében. Most, hogy itt van az ezred vége, jönnek a nullák, és minden kezdodik elölrol, világosabbá fog válni, amit a neoizmus létrehozott.

MN: A hetvenes évek végén, amikor megszületett, ugyanazt jelentette számodra, mint most?

MC: Természetesen nem. A hetvenes évek végén jött az új hullám, a punk, ehhez kapcsolódott a neoista lázadás is, azt hirdetve, hogy egy teljesen új muvészetet teremt. Az eredményeit tekintve ez nem mindig jött be, de az eltökélt szándékunk megvolt erre.

MN: És most?

MC: Most nem olyan fontos az "új". Rá kellett jönnünk, hogy az új kutatása szintén egy tradicionális dolog. A neoizmus így keresztülment különbözo változásokon, az utóbbi években a plagiarizmus beépítése lett a legfontosabb része, létezo filozófiáknak vagy muvészeti ötleteknek a felhasználása a neoizmus nevében.

MN: Ennek a jegyében vetted át Kosztolányitól, hogy "Mindig hat óra van", vagy a "Vér és arany"-t Adytól?

MC: Sot Kassák szintén hatkor ment el Párizsba. Ez sajnos csak utólag derült ki számomra, bár tudtam volna elobb, akkor többet meríthettem volna belole. A "Hat óra" motívuma egyébként a nyolcvanas években jött képbe, amikor New Yorkba költöztem, és csatlakoztam a Revington School nevu muvészcsoporthoz. Nagyon kemény gyerekek voltak, zajzenékkel, szemétbol és fémhulladékokból készült szobrászattal foglalkoztak, és nekik volt az a filozófiájuk, hogy a six o´clock = sex o´clock, hat óra van, amikor az ember befejezi a munkát, és kezdodik az igazi élet. A hat óra vertikális jelével tele voltak a New York-i házfalak akkoriban. De van egy olyan olvasata is, hogy az ido nem lineáris, hanem vertikális, mint ahogy az elektronikus kommunikációban látható, minden egyszerre történik, egymásra halmozódik.

MN: És Ady? Az Ahora Neoism címu albumodnak van egy "Vér" és van egy "Arany" oldala.

MC: Adyval foglalkoztam gyerekkorom óta, o volt a kedvenc költom satöbbi, satöbbi. Kívülrol tudtam a verseit, sokat megzenésítettem közülük, és amikor a neoizmus beindult, úgy tunt, hogy a Vér és aranyból íródhatna a himnusza. Mindenféle eseményen felhasználtam, mint egy eszmeátvivo készüléket.

MN: Ezen az albumon egy csomó egészen tradicionális dalforma hallható: közöttük induló, tangó. Mellesleg ez volt a legsikeresebb lemezed. Hogy jön ide a zajongás, a hallgatók bosszantása? Ez sem következetlenség?

MC: Mindig arra törekedtem, hogy ne csak egy dologgal foglalkozzam. A zajzene éppolyan fontos volt, mint a népzene, és ha úgy énekeltem el, hogy közben vaslemezeken doboltam, attól még népdal maradt, ugyanakkor egy másik környezetbe került, és ettol átalakult. Persze az tény, hogy az Ahora Neoism kissé eklektikusra sikeredett. De ilyen volt Magyarországon az én zenei neveltetésem is, különféle hatások értek az iskolában és otthon, ebbol alakult ki a nyelvezetem. Otthon ugyanúgy hallgattam tangót, mint az iskolában munkásmozgalmi indulókat, és számomra ugyanolyan fontos maradt mindketto. És éppolyan fontos volt a népzene és Csajkovszkij.

MN: Ha már így szóba került Magyarország: miért mentél el? Azok közé tartoztál, akiket a rendorség távozásra ösztökélt, vagy csak úgy szimplán leléptél innen?

MC: Ismertem oket, leginkább a Fiatal Muvészek Klubján keresztül, de én 1976-ban máshogy mentem el. Akkoriban állandóan benne volt az ember agyában, visszatéro kérdése volt az életünknek, hogy dobbantsunk-e. A barátnom mindenképpen menni akart, végül is a szerelmünk miatt ez volt a dönto löket, különben az is elképzelheto, hogy itt ragadtam volna.

MN: Kint kapcsolatba kerültél az innen érkezett avantgárdokkal?

MC: A Szentjóby volt az, aki azt mondta nekem Genfben, hogy legyek énekes koldus, ki is nézett hozzá egy gitárt. A Molnár Gergellyel (aki most Spiel néven ismeretes, és nem szereti, ha Molnár Gergelynek nevezzük) is gyakran együtt dolgoztunk; legutóbb, amikor kint járt a Galántai, megszakítottuk az eloadását, én bevezettem a Gergelyt, hogy áldja meg. De nem volt semmiféle eszmecsere, a Gergely úgy áldotta meg, mintha egy más idobol érkezett volna, nem akként a személyként, aki a múltban hozzá tartozott. Gergely most az Overnational Socialist Party legfobb védnöke, ami az Univerzális Menekültek Otthona. Idetartozik, aki mindent megtagad, aki mindenhonnan menekül. Gergely is ezt képviseli, ezért távol kell tartania magát minden olyan hatástól, ami visszavetheti a múlt pozícióiba. New Yorkban kapcsolatban voltam Halász Péterékkel is, és amikor az elso neoista demonstrációt csináltam ott, a Baksa Soós János volt az asszisztensem.

MN: Kanadába hogy kerültél?

MC: Eredetileg Párizsba akartam menni, és ott is akartam maradni. De kint hamar rájöttem, hogy nincs sok különbség a budapesti és a párizsi életem között. Amúgy jól éreztem magam, egy évig a metróban voltam énekes koldus, a saját dalaimat és magyar népdalokat énekeltem. Szóval ott voltam Párizsban, de egy ido után kezdett ellaposodni a dolog, tovább kellett állnom, mert nem kerültem eléggé messze. Jelentkeztem az USA-ba és Ausztráliába is, de a kanadaiak voltak a leggyorsabbak, pillanatok alatt megadták az engedélyt.

MN: A neoizmus egyik alapvetéseként bárkibol lehet Monty Cantsin. Mi a helyzet a családoddal? Azzá váltak-e?

MC: Hát nemigen. Nem váltak azzá, és... de melyik családomra gondolsz? A szüleimre vagy a gyerekeimre?

MN: A szüleidre gondolni sem mertem.

MC: A gyerekek, természetesen, teljesen beépültek a neoizmusba; részt vesznek az eloadásokban, ami baromi fontos, kizárólag úgy voltam képes családot alapítani, hogy a család az egész dolognak a központjában áll. A gyerekek kiváló performerek, nagyon szeretnek szerepelni, remekül lehet velük dolgozni, és mindent megértenek pillanatok alatt.

MN: Hány évesek?

MC: Jerico a hetedikben van, Babylon az ötödikben, Ninive kétéves lesz.

MN: Ha mindenkibol Monty Cantsin lesz, az azt jelenti, hogy azonos rangúak veled, vagy azt, hogy mindenki felett uralkodhatsz ezáltal?

MC: Nem, ez egészen mást jelent. Én nem az egyetlen Monty Cantsin vagyok, én csak használom ezt a nevet. Monty Cantsin egy név, mint ahogy a neoizmus is csak egy név. Ennek a neoizmus nevu játéknak az az egyetlen szabálya, hogy csinálj mindent a nevében, és legyél Monty Cantsin. De minden Monty Cantsin más. Minden Monty Cantsin mással foglalkozik, akkor is, ha a neoizmus nevében csinál bármit. Az embereknek azért van más-más nevük, hogy meg lehessen oket különböztetni, s így a kontrollálásukra is lehetoség nyíljon. De ha mindenkinek ugyanaz a neve, akkor a kontroll lehetetlen, és ettol totális szabadság jöhet létre. Mindenki vállalhatja mindenki tettét, igazi kapcsolat alakulhat ki az emberek között.

MN: Csak azért kérdeztem, mert ugyanakkor hajlamos vagy politikusok, diktátorok nevével játszani; mint ahogy a megafont sem csak hangszerként, hanem afféle agit. prop. eszközként használod.

MC: Engem mindig lenyugöztek a diktátorok, és erosen vonzódtam az életükhöz. Ugyanakkor nem csak a politikai diktátorokra gondolok, kö-zéjük sorolnám a vallások képviseloit és az olyan muvészeket is, mint például Andy Warhol vagy Joseph Beuys. Ez a vonzódás tehát megvolt bennem, és most megint vissza kell utalnom Magyarországra, hiszen a személyi kultusz idején nottem fel, a hatásai befolyásolhatták az érdeklodésemet. Aztán kiderült, hogy a személyi kultusz Észak-Amerikában is megvan, csak ott az underground kultúrában él, nem pedig hivatalos eszmeként.

MN: Annak mi az oka, hogy újabban egyre többször tunsz fel Amen névvel?

MC: A neoizmusban, miként a muvészetben egyáltalán, érzékelheto valami skizofréniás megnyilvánulás. Ebbol ered a névváltoztatás, mindenki új nevet akar használni, már nem pláne egy nevet kifuttatni, sokkal érdekesebb és felszabadítóbb újat kezdeni. Miután felvetodött bennem ez a névkérdés, több száz név közül választottam az Ament. De érdekes, hogy szemben a Monty Cantsinnel, amit pillanatok alatt adaptálni tudtam, hiába használom az Amen nevet, továbbra is Montynak vagy Istvánnak neveznek.

MN: Benne van, hogy közelebb kerültél a valláshoz, vagy ilyesmi?

MC: Nincs. Közeledésrol nincs szó, ez csak egy név. De a szó súlya szerepet játszhatott abban, hogy ezt választottam.

MN: Egy-egy alkalommal eddig is felléptél Magyarországon, de júliusban, úgy tunik, egész rendezvénysorozat szervezodik a neoizmus vagy a dolgaid köré. Miként alakult így, mire lehet számítani?

MC: A váci Expanzió fesztivál feje, Bárdosi József kért fel, hogy az idei fesztiválnak a neoizmus szellemében szervezzek programot. Belementem, belekezdtem, és ez a folyamat egyre jobban kiterjedt, így a vácihoz egy budapesti és egy debreceni esemény kötodik. A jelek szerint igény van rá, mert mindenki benne akar lenni, napról napra tovább no. Úgy látszik, eljött az idonk.

MN: Szóval most most lesz.

MC: Igen, és tulajdonképpen zavar is, hogy a neoizmus történetérol is beszélni kell, olyan ikonokat használva, amelyeket használtunk már a hetvenes évek végén. A lángoló gozvasalóval, például, most majd csoportképet készítünk az Ady-szobornál.

Marton László Távolodó

XXX-Panzió a Neoizmus?! nevében, Vác, július 4-6.

(A programból: Közoltár-avatás; Ellenforradalmi kiszélesített szabadgyakorlatok; Mindig hat óra van; Exotikus naplementés performanszok; Ego-növeszto reggeli; Drót ruhaakasztó kultusz összejövetel; Végezz a normálissággal, mielott o végez veled!)

Neoista?! puccs, Budapest, Városliget-Orczy-kert, július 7-9.

(A programból: Temetkezési indítványok; Zaj-mise; Névkultusz-party)

Monty Cantsin kiképzo tábor és zaj-piknik, Vekeri tó, július 11-13.

Copyright © MaNcs, 2003