Az anarchokapitalizmus a piaci anarchizmus fő irányzata, gyakran szinonímájának is tekintik. Az elnevezés az irányzat alapítójától, Murray Rothbardtól ered. Elutasít minden nem etikus taktikát céljai elérése érdekében, ellentétben pl. az agorizmussal. Nem abszolut individualista, a magántulajdon mellett önkéntességi alapon megenged közösségi tulajdont is, csak az állami tulajdont tagadja.
Bővebben: l. piaci anarchizmus
1.A termelés egyéniből egyre inkább társadalmivá válik. A középkorban meg lehetett mondani egy répáról, hogy ki termelte, de ma egy mobiltelefont közvetlenül is százak/ezrek termelnek, közvetve pedig milliók. Emiatt az, hogy mindenki megkapja termelésből az ő részesedését, értelmetlen. Az elosztás alkupozíció szerint történik. A kapitalizmus nem statikus rendszer, mint a feudalizmus, hanem dinamikus. Folyamatosan változnak, fejlődnek a viszonyok, pl. a következő pontban leírtak miatt is. A gazdasági növekedést minduntalan (túltermelési) válságok szakítják meg, ahol sok, főként kisebb tőkés tönkremegy, és még több munkás munkanélkülivé válik. Amíg az állam nem próbálta kezelni a válságokat, még pusztítóbbak voltak.
2.A méretgazdaságosság miatt a tőke koncentrálódik és centralizálódik. Egyre nagyobb vállalatok jönnek létre, (pl. az utóbbi évtizedekben is gyakori összeolvadások és felvásárlások útján), amelyek kiszorítják a kicsiket. Ha nem lennének monopólium-ellenes, trösztellenes stb. törvények, akkor ez a folyamat felgyorsulna. Az egyre nagyobb vállalatoknak egyre több pénzük és hatalmuk lenne, egyre nagyobb és jobban felfegyverzett magánhadseregeket tartanának fent.
3.Attól, hogy eltűnne az állam, a termelés meghatározó célja továbbra is a profit lenne. A vállalatok a költségeiket próbálnák minimalizálni, bevételeiket maximalizálni. Ez úgy a legkönnyebb, ha amire szükségük van, erővel elvennék. Pl. ha egy új érclelőhelyet találnának egy falu alatt, egyszerűbb kiirtani a falut, mint minden embertől egyesével megvenni a házát. A már létező maffia megerősödne, a most legális vállalatok pedig maffiaszerűvé válnának. A McDonald’s Molotov-koktélt dobatna a Nagymama Palacsintázójára, majd a Burger King-re is, kivéve, ha sikerül összeolvadnia vele. Ha egy vállalat nem így működne, lemaradna a kiélezett versenyben, és a tulajdonosok attól kezdhetnének félni, hogy ők is a kiirtottak között lesznek. Tehát élet-halál harc kezdődne a kisebb-nagyobb vállalatok között.
4.A környezet és a természet pusztítása tovább folyna, a mostani védett területek sem lehetnének biztonságban, Ha a terület magántulajdonban lenne, és a tulajdonos útjába állna egy óriásvállalatnak, egyszerűen belelőnék a pöcegödörbe. Az erőforrásokat még eszeveszettebb tempóban használnák fel, a szennyezésre semmilyen korlátozás nem lenne. Csak a profit, ill. a rövid távú túlélés számítana, még inkább, mint most.
5.A technológiai fejlődés miatt egyre kevesebb embernek van munkája a termelésben. A munkanélküliség problémájával az anarcho-kapitalisták nem tudnak mit kezdeni, ők azt állítják, hogy a munkásnak önként, kényszer nélkül kellene elmennie a tőkéshez dolgozni, és akkor nem lenne kizsákmányolás. De ugye az óriási munkanélküliség folytán megélhetési kényszerből mennek el az emberek dolgozni, tehát nem az állam miatt alacsony a bérük. Sőt, az állam a minimálbérrel sok esetben a legszegényebbeken segít.
6.Mindezek miatt a vállalatokban nemhogy nem csökkenne a hierarchia és az emberek kiszolgáltatottsága, hanem még növekedne is. Tehát az anarcho-kapitalizmus nem tekinthető anarchizmusnak, hanem az anarchizmus egy félreértelmezése, eltorzítása, kiherélése.
7.Az úgynevezett szocializmus összeomlásával, az állam gazdasági szerepének csökkenésével, a keleti blokkban virágzásnak indult a megélhetési bűnözés, a leánykereskedelem, a „rabszolgatartás” (például „csicskáztatás”). Ennek tükörképe az afrikai helyzet, ahol nagy méretekben folyik a gyerekkatonák alkalmazása, a gyerekrabszolgaság, a törzsi háborúk és a tömeges nemi erőszak. Az állam eltűnésével ezek a jelenségek felerősödnének és elterjednének, pl. etnikai alapú polgárháborúk alakulnának ki.
8.A munkások, a munkanélküliek, illetve a kisemmizettek megpróbálnák megszervezni magukat – mint ahogy a történelem során már annyiszor. A nyomorgó tömegek fellázadnának, köztük és a vállalatok magánhadseregei között kegyetlen és véres konfliktusok zajlanának. A kapitalizmusban (ellentétben az anarcho-kommunizmussal) feloldhatatlan érdekellentétek, konfliktusok vannak az osztályok (munkások-tőkések) között és egyébként különböző tőkés stb. csoportok között is. Az állam azért is szükséges, hogy ezeket kordában tartsa.
9.Tehát, ha az állam megszűnne, de a kapitalizmus maradna, kíméletlen dzsungelharc és zűrzavar alakulna ki. Ennek a rendszernek nem lenne legitimációja, az emberek nem fogadnák el a vállalatok uralmát, és vissza akarnák állítani az államot. Valószínűleg vagy a fasisztáknak, vagy a sztálinistáknak (az iszlám országokban a vallási fanatikusoknak) sikerülne megragadniuk a hatalmat, illetve kiépíteni az új államot. Az emberek vonzódnának az általuk hirdetett diktatórikus rendhez, mert úgy gondolnák, még az is jobb, mint a káosz. Ők is sejtik az, ami egyébként történelmi tapasztalat, hogy a diktatórikus, totalitárius rendszerek tudják a leginkább felszámolni, visszaszorítani a maffiát, ami a liberálisabb rendszerekben gyakorta burjánzik.
Mindezeknek az a gyökere, hogy ha fennmarad a tulajdon és az elidegenedés, a kapitalizmus fő problémáit nem lehet megoldani. Az anarchizmus és a kommunizmus az érem két oldala, azaz nem lehet őket szétválasztani. Meg kell szüntetni a tulajdont, a cserét és a bérmunkát, és ez valószínű, hogy csak forradalmi úton lehetséges. Az viszont nyitott kérdés marad pl., hogy mennyire és milyen szempontból legyen centralizált/decentralizált/federalisztikus az anarcho-kommunista forradalom során létrejött új társadalom, de az alapelvekben (a történelmi példák, viták stb. alapján) biztosak vagyunk.
Az anarcho-kapitalizmus részproblémákra (pl. magas adók) kínál tüneti kezelést, de a mellékhatások miatt betegebb lenne a társadalom, mint azelőtt volt. Az anarcho-kapitalizmus eltorzítja az anarchizmus eszméjét, tévképzeteket kelt az emberek fejében. Az anarchizmust az egoizmussal azonosítva lejárat minket is. Így az anarcho-kapitalizmus burzsoá ideológiája nemcsak, hogy nem rokonszenves, hanem kifejezetten káros és ellenforradalmi.
Szerző: Alterina